Az útvesztő fanfiction

Az Útvesztő réme

Ezt a csodálatos képet köszönöm Delete72 -nek!❤️

Reggel Newt keltett fel a börtönkulcsok csörgésével. Nagyra nyitotta a rácsos ajtót, majd fülig érő mosollyal rám nézett.

- Jó reggelt zöldfülű!- ebből a felkiáltasból rögtön megállapítottam, hogy a kedve is minimum annyira jó, mint amekkora a szája. Mivel nem sokat aludtam eléggé fáradt voltam. Még mindig hunyorogtam és erősen dörzsölgettem a szemem, hogy ne vakuljak meg a napsugaraktól, bár a nap még csak most kezdett előbújni az útvesztő egyik hatalmasra nyúló fala mögül.

-Lehetőleg maradj csöndben,és kövess!-nyújtotta felém a kezét,hogy felsegítsen. Makacsul bár, de elfogadtam. Olyan erősnek tűnt,hogy akár egy mozdulattal letéphette volna az egész karomat.

-Még virrasztás előtt meg kell mutatnom valamit.-nem kérdeztem semmit,mert ezen a csípős, hideg kora reggelen az is komoly erőfeszítést jelentett, hogy ne essek össze a fáradtságtól. A lábamat is alig tudtam vonszolni, mivel- amint kiderült mikor felálltam- egész éjszaka azt zsibbasztottam. Ezek mellett már legkevésbé sem izgatott, hogy tulajdonképpen hová is megyünk. Úgy is meg tudom majd.

A nyugati fal irányába rángatott tovább, miközben jól szórakozott a szerencsétlenkedésemen. Igen sürgősen akarta nekem ezt a valamit megmutatni mivel futásnak eredt, ezzel persze kényszerítve rá, hogy újabb vidám pillanatokat okozzak neki. Más választásom nem lévén én is utána "iramodtam".

Aztán megálltunk a fal tövében ami felhőkarcolóként tornyosult a fejünk fölé. Vörös fények villogtak és mozogtak a válaszfal területén,mintha figyelmeztetés képpen szolgálnának.Newt előrelépett és kezével a téglákat sűrűn befedő borostyánok közé nyúlt,és félre hajtotta a növényeket.Egy poros,úgy fél méter széles,négyzet alakú ablak bukkant elő a levelek mögül.Sötét volt, olyan mintha feketére festették volna.Egy ideig csak álltunk egymás mellett szótlanul. Úgy tűnt nem nagyon érti, hogy mit is akarok elélni azzal a kérdő arckifejezéssel amivel rápillantottam. Így hát kénytelen voltam megtörtni a csendet.

-Mire is várunk tulajdonképpen?-Newt válaszra nyitotta volna a száját,de semmit sem kellett mondania,mivel hirtelen kísérteties fény szűrődött át az ablakon.Hunyorogva próbáltam kivenni,higy mi van az üveg túloldalán.

-Odakint ez az Útvesztő.-suttogta Newt megbabonázva.-Minden amit csinálunk,az életünk,Zöldfülű körülötte forog.Próbáljuk megfejteni azt, ami nem biztos,hogy létezik,de az útvesztő léte határozza meg az életünket.Most pedig megmutatom neked,hogy miért nem érdemes vele szórakozni,hogy elkerüld azt hogy még egyszer kint tálald magad a falakon kívül!Na és most gyere közelebb.-egy lépést tettem csak előre, mivel nem tudtam mire számítsak.

A szemem nehezen szokott hozzá a rossz fényviszonyokhoz,de még így is láttam,hogy valami mozog a koszos üveg túloldalán.Mikor a látásom kiélesedett a lélegzetem is elakadt.Egy nagy kerekded nagyjából tehénnagyságú, alaktalan lény tekergőzött dühösen a kinti folyosón.Az élőlény felmászott a szemközti falra,majd nagy csattanással neki csapódott az ablaküvegnek. Ilyedtembem megtántorodtam és Newt karjában találtam magam.Látszott a teremtményen, hogy a célja bejutni a tisztásra mivel egymás után többször is nekiugrott az átlátszó falrészletnek, ám az kitartott.A lény bőre nyálkás volt és különféle tüskék,kések,vágóeszközök álltak ki belőle kar gyanánt.

-Mi ez?-a gyomrom remegett,de több dolog miatt is....Az egyik az hogy még mindig Newt karjaiban voltam a másik pedig, hogy ez a valami meg akar támadni.

-Mi sirtóknak hívjuk őket.-válaszolta.-Örülj neki,hogy csak este jönnek elő és vannak ezek a falak.Mostmár te is tudod,hogy ez nem játék.Ideküldtek a tisztásra és mi elvárjuk tőled,hogy életben maradj,mivel mindenkire szükség van a feladatunk teljesítése érdekében.
Gondolom,hogy az a küldetésünk , hogy megtaláljuk a kiutat - vágtam rá a szerintem teljesen egyértelmű választ. Ám Newt arcán a kételkedés apró jeleit véltem felfedezni.

A hajnal első sugarai végre áttörték magukat a falak sötét komorságán, így jól láttam Newt arcának minden részletét. A tekintete elszántságot és boldogságot sugallt.
Végre először elhittem, hogy vihetem valamire és megoldjuk az útvesztőt,és hogy "haza" találunk. Már ha egyáltalán létezik olyan...