Az útvesztő fanfiction

Körbevezetés

Sajnálom hogy ennyit kellett várni,cserébe pedig ez egy elég hosszú rész lesz!❤️

Pár órával később, miután a falak újra kinyíltak és elült az azt kísérő zaj és földrengés, elindultam reggelizni. Serpenyő odaadta a szokásos adagot, ami ma reggel tojás és szalonna volt, majd elindultam egy üres asztal felé. Nyomasztó gondolataimat a siratóról a futárok terelték el. Senkihez nem szóltak egy szót se csak kirohantak az útvesztő falai közé. Gyorsan eltűntek a szemem elől, mivel mindegyik befordult egy elágazódásba. Mennyire bátrak lehetnek! Hisz minden nap szörnyek közé merészkednek és az életüket kockáztatják. Bár tudom,hogy csak este jönnek elő de így sokkal drámaibban hangzik...

Fel kell kötnöm a gatyámat,ha be akarok kerülni közéjük. Vagy akarok még egyáltalán?

- Hé te! Igen,te Zöldfülű!- szakított meg valaki a gondolkodásban. Mikor felnéztem Thomas és Chuck közeledett felém.Semmi kedvem nem volt a társaságukhoz,nem csak az övékhez hanem senki máséhoz sem. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal,de lehet,hogy most inkább rájuk lenne pont szükségem?

Szia-köszöntek nekem,majd Chuck folytatta-Leülhetünk?-és kutya szemekkel kezdett nézni rám.

Kutya... milyen fura, emlékszem arra,hogy van ilyen állat! Hogy mit eszik,hogy néz ki még azt is tisztán fel tudom idézni milyenek a szemei.Lehet nekem is volt mielőtt ide kerültem.

Hahó!-integetett Thomas az arcom előtt a kezével.

-Ja persze.Bocs csak kicsit el kalandoztak a gondolataim.- sütöttem le a szemem kínosan.

-Semmi baj.-nyugtatott meg a sötét hajú fiú.-Gondolom azért mert Newt megmutatta neked azt a bökött siratót.-a bökött szó olyan furcsán hangzott a szájából,gondolom még nem szokta meg ezt a "nyelvet".

-Aha.-felidéztem azt az ocsmány valamit ami a frászt hozta rám hajnalok hajnalán, de leginkább arra a kis incidensre gondoltam ami Newt-al történt.-Te mikor láttad elösször?-kíváncsiskodtam

-Tegnap.-röhögött Thomas.-Ma viszont a vérházasoknál kell dolgozom.-itt lehalkította a hangját.-Irtó undorító meló lehet abból amiket hallottam róla.Szerintem vedd rá Albyt,hogy ne kelljen csinálnod.-fejezte be a mondókáját.

-Oh köszi,hogy figyelmeztettél! majd azt mondom hogy nem bírom a vért és akkor majd biztos áthelyez.-Bár mondjuk amennyit én találkozok Alby-val. Bele gondolva azt hiszem csak kétszer beszéltem vele.Vagy ki tudja... Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Olyan mintha már több hónapja itt lennék pedig csak pár nap telt el.

-Nemsokára találkozni fogsz vele,mivel gondolom majd körbevezet a tisztáson.-ekkor valaki megkocogtatta a vállamat.Alby volt az.

-Csak nem vagyunk fáradtak ma?-kérdezi tőlünk.Mind a hárman elkezdünk bólogatni.-Te meg én zöldfülű! Körbevezetés most!-parancsolt rám.-Ti pedig lassan induljatok dolgozni! Hajrá!-hesegette el a srácokat gyorsan.-Szép volt a kilátás ma reggel.-kérdezte.A siratóra gondol? Mondhatom nagyon vicces.

-Persze gyönyörű.-mondtam cinikusan,majd magam elé képzeltem ahogy találkozok egy siratóval. Még a hideg is kirázott tőle.-Komolyra fordítva a szót.Ettől csak még jobban érdekel ez a hely.-mutattam körbe az ujjammal.

-Most be is mutatom,de semmi kérdés.A legvégén válaszolok a kérdésekre,de csak arra amire akarok.Megértetted?-bólintottam válasz gyanánt.

A doboznál kezdtük el a körbevezetést,amely abban a pillanatban zárva volt.Dupla fémajtói a földből nyíltak.A fehér festék megfakult,felpattogott rajtuk.Alby a doboz ajtaira mutatott majd belekezdett a monológjába.

-Ez itt a doboz.Pontosan havonta hozott nekünk egy hozzád hasonló újoncokat,de most már nem fog.Hetente kaptunk készletet is ruhákat és ételt,nem mintha nagy szükség lett volna rá,eléggé önellátók vagyunk. Mielőtt megkérdeznéd, ezen kívül semmit sem tudunk róla.-tartott egy kis szünetet hogy fel tudjam dolgozni az információkat,majd folytatta.-Nem tudjuk honnan jön,hogyan jut ide,ki irányítja.A bököttek,akik ideküldtek,semmit sem árulnak el. De itt meg van mindenünk. Nézd csak!- emelte fel karját, és mint valami trófeán a bajnok, úgy járatta végig tekintetét a kis tisztáson, ami a miénk volt. A mi kincsünk, dicsőségünk.- Van áramunk,mi termeljük meg a legtöbb élelmiszerünket,és ruhákat is szerzünk.- mondta büszkén. -Egyszer megpróbáltunk visszaküldeni egy fa fejű újoncot,de a doboz meg se mozdult míg ki nem rángatták onnan.- mélyet sóhajtott- Itt ha van valaminek értelme,vagy tudsz valamit akkor az rossz jel.-hajtotta le a fejét. Már nem volt olyan lelkes mint az elején.-
A tisztást négy részre osztottuk.Kert,Vérház,Tábor,Tuskók.Világos?-egy kicsit vártam majd gyorsan bólintottam egyet.

Alby az északkeleti sarok felé mutatott ahol a szántóföldek és a gyümölcsfák álltak.

-Az ott a Kert. Itt termesztjük a növényeket. A vizet a földben futó vezetékekből kapjuk. Mindig ott voltak. Ebből is gondoljuk hogy nem az az elsődleges céljuk hogy meghaljunk, hiszen akkor nem gondoskodtak volna így rólunk. Ha ez nem lenne- mutatott megint a víz irányába- már rég éhen hallunk volna. Itt sose esik. Sose.-délkeleti irányba mutatott,a karámok és a pajta felé.-Itt neveljük és mészároljuk le az állatokat.-Aztán a szánalmas viskó felé bökött.-A tábor.Már kétszer akkora,mint amikor először idejöttünk,mert folyamatosan bővítjük.Bár nincs rá szükség mivel legtöbben úgy is odakinn alszanak.-majd végül a délkeleti sarokra mutatott,ahol korhadó fák és padok álltak.-A Tuskók.A temető is ott van a sűrűben. Nincs ott semmi más. Ha van kedved majd járhatsz oda, de engem nem éredekel. A következő két hétben mindennap más elöljárónál fogsz dolgozni, amíg rá nem jövünk,melyikben válsz hasznunkra. Lögybölő, Téglázó, Zsákoló, Építő vagy Ekés leszel, valamilyen munkát úgy is rád osztunk. Most gyere.- Alby a Tuskók és a Vérház között levő déli kapu felé indult.

Minek oda temető ahol tizenévesek laknak? Főleg ha Alby szerint "nem az a cél hogy meghaljunk". Ez az egy kérdés ami a fő téma volt az agyamban, de az új szavak jelentésével sem voltam sokkal jobban tisztában. Majd körbenéztem és megláttam az állatok karámjait, ami körül nyüzsgölődtek az ott dolgozok.Olyanok voltak,mint akik egész életüket egy farmon töltötték volna. Alby a sarokban álló nagy, fakóvöröses színű pajtára mutatott.
Ott dolgoznak a nyesők.Ha szereted a vért akkor legyél az-mindenképpen...- gyorsan megráztam a fejemet.Majd megpillantottam egy vörös fény foltot az erdő sűrűjében.Mik ezek?Alby megállt és akkor tudatosult bennem, hogy megérkeztünk a déli kapuhoz.A kijáratot szegélyező falak fölénk tornyosultak. A vastag, réginek tűnő kőlapok repedéseit sűrűn befedte a borostyán. Felnéztem a falak tetejére és úgy éreztem mintha nem is fel,hanem lefelé pillantanák. Hátralépten hogy még egyszer áhítattal végigmérjem az új otthonomat körülvevő falakat,majd Alby felé fordultam aki a kijáratnak háttal állt.

Odakint van az Útvesztő.