Az útvesztő fanfiction

Az útvesztő kapujában

Nem számítottam rá hogy ez a kérdés kihozza belőle a bunkót.Elösször is a szeme megtelt könnyel,már épp mondani akartam hogy nem kell elmondania ha nem szeretné,de mielőtt ki mondhattam volna rám csapta az ajtót.Eléggé fájt is mivel konkrétan az ajtóban álltam,így megfejeltem az ajtót.Azt gondoltam ha most nem kaptam agyrázkódást akkor soha.Indultam volna utána,de egyszeriben olyan szédülés jött rám hogy elestem.És szerintem ott helyben elájultam.Mikor felébredtem olyan hajnali 3 óra volt,így felmásztam az ágyamra és próbáltam vissza aludni,de nem jött álom a szememre.Körübelül egy óra után aludtam el.De nem aludhattam sokat mivel minden reggel 7-kor kell kelnem,mert tanóráim és vizsgálataim vannak reggelente.Miután végeztem a kötelességemmel elindultam megkeresni Thomast.Tegnap óta nem láttam,és számon akartam kérni az ajtó miatt.De sehol nem találtam.Egyszer belebotlottam Teresába és gondoltam megkérdezem tőle.
Szia.-mondtam-Nem tudod esetleg,hogy hol van Thomas?-most nézett bele a szemembe mióta köszöntem neki,a szemei tele voltak könnyekkel.De erőt vett magán,hogy magabiztosnak tűnjön.
Elfelejtetted?-kérdezte.
Mégis mit?
Azt,hogy ma küldték be az útvesztőbe!-ez a válasz kicsit sokkolt,de nem is tudtam hogy ilyen gyorsan eltelt az a pár nap,még elköszönni se tudtam tőle!A sírás kerülgetett.
Aha,teljesen.-mondta,és akkor villámcsapásként vágott belém a felismerés-De akkor holnap engem küldenek be?
Igen.De ne izgulj nem lesz semmi baj-mondta és elindult.De még mielőtt teljesen eltűnt volna a folyosó végén meg vissza kiáltott-A veszett jó.Ezt az egy mondatot jegyezd meg!-és elnyelte a folyosó.Egy pár percig még álltam ott összetörve,de aztán be rohantam a szobámba és sírni kezdtem.Hogy tökre megbántottam az egyik barátom,sőt az egyetlent és még bocsánatot se kérhetem tőle.És holnap egy fiúkkal teli helyre raknak be ahol senki nem tud semmit,és én se fogok.Nemtudom mikor aludtam el,de reggel később keltettek a megszokottnál.De nem is a megszokott ember keltett,hanem maga a kancellár,Ava.
Jó reggelt Avery-köszöntött a nő
Jó reggelt-köszöntem vissza.
Remélem nem izgulsz.Semmi okod nincsen,mivel ezek is csak orvosi beavatkozások,kis tesztek lesznek!Hisz tudod mi a célunk.-olyan magabiztosan mondta a szavakat,hogy még én is elhittem neki.
Persze hogy tudom!-de egy pár vizsgálat után már elkezdtem berezelni,bár mondjuk nem látszott mert senki se szólt,vagy csak jó fejek akartak lenni.De a vizsgálatok után megjelent Ava és egy teát nyomott a kezembe.
Hosszú napod volt idd meg!-mondta,szinte parancsoló hangon.
Jó,rendben.Köszönöm.-és elindultam a szobám felé.Miután megittam a teát nagyon elálmosodtam.Így le feküdtem aludni.De mikor felkeltem egy ágyhoz voltam kikötve,és eléggé rosszul is láttam szóval azt se tudtam hol vagyok vagy hogy hogy kerültem ide.
Hol...hol vagyok?-kérdeztem de a hang ami belőlem szólt nem volt ismerős.Csak beszédfoszlányokat tudtam elcsípni a beszélgetésekből.De úgy hallottam hogy most indítják be a memóriatolvajt.
Egy pár percen belül úgy se fog emlékezni semmire.Hagyjad nem kell neki nyugtató.-mondta valaki.
Remélem tetszett!Péntekenként fogok új részeket kirakni mindig(kivétel ha valami miatt csúszok).