Az útvesztő fanfiction

Bezárva

OMG de régen írtam...Igen elég sokáig nem volt rész,de most lett időm a nyári szünet alatt.Próbálok majd 2 hetente kirakni új részt.És nagyon szépen köszönöm,hogy nemsokára már elérjük a 2k megtekintést😍❤️❤️

- Odakint van az útvesztő.- Alby maga mögé bökött,majd szünetet tartott.
A kijáratot jelentő vágaton keresztül kinéztem.Rémisztő hatást keltett az óriás sziklafal. Egy pillanatra megingott a bátorságom. Mi van ha ránk ront egy sirató? Futott át az agyamon a gondolat, melyet gyorsan elhesegettem. Visszanéztem Albyra és jeleztem hogy folytathatja.

-Két év. Ennyi ideje vagyok itt. Senki nincs itt régebb óta. Az a néhány, aki előttem jött, már halott. - A szemem elkerekedett, szívverésem felgyorsult. - Két éve próbáljuk megtalálni a kiutat, de semmire se jutottunk. A bökött falak úgy mozognak éjjel odakinn, mint ezek a kapuk. Nagyon nehéz őket feltérképezni,szinte lehetetlen.-A betonépület felé biccentett, ahova a Futárok mentek be tegnap este.

Két éve vannak itt? A kinti falak mozognak? Hányan haltak meg eddig? Előreléptem,hogy megnézzem magamnak az Útvesztőt, mintha a válaszok a falakra lettek volna írva.
Alby visszalökött.

- Nem mész te oda ki, te bökött. - lenyeltem a büszkeségét,ami így kicsit megcsappant.
- Miért nem?- kérdeztem döbbenten.
-Szerinted poénból küldtem hozzád reggel Newtot? Ez az első számú szabály, amit megszegni megbocsáthatatlan bűn. Neked csak is de csak is azért bocsájtottunk meg mert te vagy az első bökött lány és az utolsó zöldfülű is!-De utálom ezt a szót!-Ha még egyszer megszeged ezt a szabályt, és a Siratok nem ölnek meg, mi magunk végzünk veled. Értve vagyok?Csak a futárok mehetnek ki érted?-kérdezte indulatosan. Bólogattam.

Dühöt érzetem,biztos voltam benne, hogy Alby csak túloz. Legalábbis reméltem.Futár akarok lenni! Futár leszek! Ezt tudtam legbelül. Még annak ellenére is, amit láttam és hallottam, hív a feladat. Hajt,mint az éhség vagy a szomjúság.

Hírtelen mozgást láttam a Déli Kapu bal oldalán. Alby is odakapta a fejét, de csak egy ezüstös villanást látott, ami eltűnt a borostyántengerben.Felmutattam a falra.
- Ez mi meg mi volt? - csúszott ki a számon a kérdés.
Alby oda se nézett.

- Semmi kérdés, amíg nem végeztünk, bökött. Hányszor kell még elmondanom?-Kérdezte ingerülten.

-Inkább legyen vége most és akkor nem kell elmondanod többször!-csattantam föl.Nemtudom honnan jött a haragom vagy miért,de érzetem hogy nagy hibát követtem el akkor mikor kimondtam.
-Na ide figyelj te mihaszna bökött.Nem vagy itt három napja se de akkora felfordulást csináltál mint több fiú öt év alatt! Senki nem vagy még itt, még dolgozni se kezdtél el, te mihaszna senkiházi!Ha azt hiszed hogy egy rózsaszín felhők alatt levő kristálypalotában fog lakni akkor azt kell mondjam,hogy inkább most kitoloncollak bármennyire hiszik azt a fiúk,hogy te segíthetsz kijutni innen! Nem azért szenvedtünk,hogy ide jöjjön egy lány aki attól fél, hogy letörik a körme munka közben, vagy hogy untatja a körbevezetés és csak lazsálni jött ide! Azért mert lány vagy?Ha így gondoltad verd ki most azonnal abból a önfejű,makacs,bolond fejedből mert ha nem teszed akkor én foglak megböketni egy siratóval,értve vagyok?-Ahogy rá emeltem a tekintetemet megláttam hogy a nyakán és az arcán erek dagadtak ki és az arca egy árnyalattal pirosabb lett eléggé félelmetes látványt nyújtott így.Már épp válaszra akartam nyitni a számát,hogy elkerüljem a további megszegyenülést,de ő gyorsabb volt így ő folytathatta.-És a természetednek köszönhetően kivívtad,hogy az egyik legnehezebb munkával kezdj holnap!Az építőknél kezdesz!Ma pedig ne kerülj mégegyszer a szemem elé mert megint a börtönben éjszakázol!-Na ezt jól el rontottam!Ha be tudom fogni a számát már a kérdéseimet tehetném föl neki biztos!Most ki fog nekem válaszokat adni?Az az egy dolog vígasztal,hogy nem kell a Vérházban dolgoznom majd holnap.De most az a lényeg hogy minél előbb eltűnjek Alby közeléből,és minél előbb találják egy nyugott helyet ahol ki szellőztethetem a fejemet.