| SZÜNETEL | Someone you loved || sm.

• o n e •

Aznap reggel elég nehezen ébredtem. Mikor meghallottam az ébresztőórám hangját hajnali fél hatkor amiben éppen Dua Lipa egyik száma hangoskodott. Azután szinte 5 perccel ki is kászálódtam az ágyam meleg vonzásából és lementem a konyhába, hátha van valami falat számomra reggeli gyanánt. Szokásosan vittem magammal a telefonom, hiszen ez számomra egy elengedhetetlen dolog. Mindig átpörgetem az instát, küldök pár snapet meg néha posztolok twitterre hiába nem olvassa szinte egy lélek sem. A nap a megszokottnál is fényesebben sütött be a nagy ablakon keresztül, mint szokott, így kissé hunyorogtam a túl sózott tojásrántottám elfogyasztása közben, amit anya készített nekem a nagy sietségében. Kínok árán de megettem, és megláttam, hogy az óra reggel 6:30-at üt így nekem már készülödnöm kell. Ilyenkor még aludnék... kivéve ha nem szeptember elseje lenne. Nos igen, a szörnyű rémálom kezdetét veszi amit 3 hónap alatt elfeledtem és ráadásul 10. osztály te jó ég! Miután levezettem ezt a gondolatsort fejben, felsiettem a szobámba. A székemről lekaptam a ruhám amit este készítettem ki, hogy ez ne a reggeli problémám legyen. Egy sima fehér csipkés felsőt viseltem a kedvenc magasított derekú fekete szoknyámmal és egy topánkával. A hajamat hagytam úgy ahogy, csak kifésültem valamint felraktam egy kis spirált.

- Na igen.. fogjuk rá, hogy elviselhetően nézek ki. - meredtem magamra az egész alakos tükörben. Miután jól megvizsgáltam magam, el is indultam a pokol felé, ami csöppet sem hiányzott. A sulitól körülbelül 20 percre lakok gyalog és biciklivel. Ezen a napon a sétát választottam, ugyanis elég erős szél fújt így féltem, hogy az első napon egy hatalmas levélkupac kellős közepén találom magam. Viszonylag lassan mentem mert a hajamtól nem láttam semmit, de a kedves szomszéd néni szerint jól néztem ki, és jól áll nekem a kócós haj. Ilyen bókot se mondtak még nekem..

💙

- Végre, hogy itt vagy! Már ezerszer hívtunk téged Sarahval. Hogy a csudába tartott ennyi ideig beérni? - Förmedt rám Rose és Sarah mert a megbeszélt időpontnál 5 perccel később érkeztem.
- Kicsit lassabban jöttem, le ne kapjátok a fejem.. - néztem rájuk félig idegesen. Ezek után szinte az a 3 óra amit a suliban töltöttem kegyetlen volt. Lehet, hogy úgy kibírhatónak gondolod, ha ott vannak a legjobb barátaid. De nem... még így sem. Elhangzott az utolsó csengő szó, és én mint akit egy ágyúból lőttek ki már mentem is a szekrényemhez. Pakolás közben éreztem, hogy megállt valami alak a hátam mögött.
- Hello Hill! Nagyon csinos vagy ma. - szólalt meg mögöttem egy fiú hang. Hosszas gondolkozás után inkább megfordultam, hogy szemügyre vegyem ki az. Csak Scott volt.
- Ó hello Scott, te is elég fess vagy ma! - mondtam neki vidáman egy mosollyal megfűszerezve. Nos igen ő lenne Scott Frey. A 10/H-ból. Az egyik évfolyamtársam aki ugyanolyan srác mint a többi, mégis az összes lány esik utána össze a folyóson. Scottnak egy lány sem kell, vagyis de. Én. Viszont én vagyok olyan elvetemült aki a biztosat szereti bizonytalanra cserélni..

Íme Scott.

Ő itt Rose.

És végül Sarah.

Sziasztok! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket a sztorim. Valószínűleg a következő részektől beindulnak az események és akkor izgalmasabb lesz, de szerintem eddig ez nem rossz kezdés.😇 Ha tetszik amit csinálok azt feltétlen jelezd nekem valahol!❤