| SZÜNETEL | Someone you loved || sm.

• t h r e e •

A hihetetlen mondat láttán rengeteg dolog megfordult a fejemben. Például az, hogy most mi a fenéért keres ha nem érdekeltem őt 1 éven át. Kiváncsian kivártam tehát azt, hogy lesz-e ebből az egészből valami vagy csak egy szimpla fellángolás a részéről. A történtek után igazából belülről vetett szét az ideg. Egyáltalán nem voltam nyugodt és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem folyt le pár verejték csepp az orcáimon. Mintha valaki a torkomat szorította volna. Fogalmam sincs, hogy miért éreztem azt amit, csak azt tudtam hogy nem akarom azt érezni.
Körülbelül este 10 óra lehetett mire teljesen lenyugodtam. Legalább ennyi, ha már minden egyes gondolatom Shawn körül forgott. Nem tudtam kiverni a fejemből.
- Ebbe a cseszett életbe már! - túrtam idegesen a hajamba. Teljesen össze voltam zavarodva. Csak feküdtem az ágyamban és hallgattam a dalokat, természetesen a depis számokat. Nem is én lettem volna.
Vasárnap reggel pocsék hangulattal keltem. Szó szerint életkedvem nem volt. Reggeli után a szobámban a netet böngésztem. Kiadta Shawn sztoriját az insta de még a feedben is megjelent. Remek. Nem elég, hogy nem hagy nyugodni és fejben zaklat de még itt is. Nem lesz ez igy jó Lisa, nagyon nem. Lementem a nappaliba valami sorozatot nézni hátha egy kis életkedv száll belém. A The 100 közepét egy telefon pittyenés zavarta meg. Valószínű anya az, hogy megint túlórázik és későn jön haza az átlagosnál. Felemeltem hát a telefont és megnéztem kinek hiányzok. Shawnak. Najó. Ez kezd fura lenni.. Természetesen a nem publikus profiljából ír, nehogy bárki megtalálja. Nem mintha a valódi neve nem lenne elég árulkodó.

Shawn PR Mendes: Szia Lisa! Zavarok?

Mit gondol? Hogy majd válaszolok? Na azt már nem!

Shawn PR Mendes: Na kérlek. Látom, hogy képtelen voltál figyelmen kívűl hagyni az üzenetemet. Ne légy ilyen, beszélni szeretnék veled... rólunk.

Rólunk? Na nem! Ilyen nincs. Van Ő és vagyok én.
Teltek a napok én csak néztem az elolvasott üzenetet, amit gondolatban még mindig nem tudtam hova tenni. Le vagyok sokkolva. És másnap még suliba is kell mennem. Csodás. Egy egész napot agyalással töltöttem el..

💙

Hajnalban borzasztóan nyűgös voltam. Úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem, de a suliba mégis bementem. Rose és Sarah számít rám. Nem hagyom őket egyedül.

Egésznap rossz kedvem volt, de senkinek nem mondtam el, még Sarahnak sem pedig ő látta rajtam a tehetetlenséget. A tekintetem üres volt. Elveszve éreztem magam.
Hazaérve azonban nem várt rám más, mint egy jó hosszú telefonbeszélgetés Sarahval.

- Na miújság Lis? Minden rendben? - kérdezte kissé gyanakvóan.
- Miért ne lenne? Úgy ismersz engem mint akinek bármi baja van bármikor is? - hadartam el gyorsan.
- Hát azért nem a legvidámabb személy vagy. Főleg nem ma..
- Sarah. Ha bajom lenne nem tartanám magamba főleg nem előttetek.

Ezek után rengeteg dologról beszéltünk, a sulis rendezvényekről a lányos dolgainkról, és úgy az életről.
Hát igen. Hazudtam. Nem volt szép tőlem, tudom. De nem akartam Shawnt belekeverni, megakartam védeni.
- Jesszusom, miről beszélek? Megakartam védeni? - előkerestem a telefonomban Mendes üzenetét és írni kezdtem.

Lisa Hill: Hello Mendes. Téged mi lelt?

Shawn PR Mendes: Hogy mi? A tudat, hogy elcsesztem.

Lisa Hill: Úgy van. A lehető legjobban, ahogy ember csak tudta. És nem tehetsz semmit.

Ezzel lezártam a telefonom és az ágyamba dőltem. Kezemben a telefont a mellkasomra helyeztem és nem válaszoltam neki. Végiggondoltam. Dehogyisnem tehet. Mivan ha még mindig érzek iránta valamit?

Legyen szép hétvégétek❤