| SZÜNETEL | Someone you loved || sm.

• e i g h t •

A cukrászda előtt Shawn hosszasan gondolkodott de aztán végre kinyögte, hogy mit akar mondani. Lábát idegesen mozgatta majd torkát kissé megköszörűlte végül megszólalt.
- Szeretném, ha velem jönnél. - fogta meg kisujjával az én kisujjam ahogyan régen is mindig tette. Az emlék szinte futótűzként hasított belém, melynek hatására jóleső érzés kerített hatalmába. Nem tettem ellene semmit, csak hagytam, hogy felemésszen ez az érzés.
- Én meg azt szeretném ha elénekelnéd nekem egy gitár kiséretében a rólam írt dalt. - emlékeztettem a nemrégiben tett ígéretére. Habár a hangszer nem volt az ígéret része, bepróbálkoztam annak érdekében, hogy az angyali hang mellé kellemes dallamok is párosuljanak. Illetve, hogy újra láthassam Shawnt gitározni.
- Lis, a gitárom a hotelben van, és ahhoz hogy halld fel kell hozzám jönnöd. Még így is vállalod? - fürkészte szemeimben a választ mire én csak beleegyezően bólintottam.

💙

Gyorsan bepötyögött egy telefonszámot a telefonjába majd a füléhez emelte a készüléket. Kicsit elfordult majd beszélni kezdett, de a szél miatt csak elvétve hallottam néhány szót.
'Itt várunk! Igen, ketten vagyunk. Pont a cukrászda előtt.'
Ilyen és ezekhez hasonló mondatok hangoztak el a puszta szélben, amik nem is aggódalmat hanem inkább gyerekes félelmet váltottak ki belőlem. Tudtam, hogy Shawn nem bántana.
De mégis kit és miért hívott ide ilyen gyorsan az imént?

A választ gyorsan megkaptam hiszen mire végeztem az eszmefuttatásommal addigra egy fekete autó gurult be a hosszú utcára, majd rövidesen megállt az épület előtt és előttünk.
- Megvagytok? - nézett ki a lehúzott ablakon egy kopasz, kissé ráncos homlokú fazon.
- Lis? - nézett rám Shawn.
- Kicsit össze vagyok zavarodva, de minden rendben. - szorítottam meg kezét, mire Ő átkulcsolta kezeink. Szemmel láthatóan kézpárt alkottak testrészeink. Erőltetetten rámosolyogtam, de csak én tudtam, hogy az a mosoly nem volt túl őszinte. Bőven elég is volt.

- Mehetünk, vagy még enyelegtek egy sort? - kérdezte a kocsi vezetője csöppet sem kedvesen akinek a nevét mintha még mindig titoktartási szerződés védené.
- Eddig is tudtam Jake, hogy nem a kedvességed miatt szeretnek téged a rajongóim. - nézett rá Shawn aki aztán egy önelégült, afféle 'na ezt jól megmondtam neki' fejjel lezárta a helyzetet. De legalább megtudtam a nevét. Jake. Hm, mintha ezt a nevet már hallottam volna valahol, csak sosem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Azt hiszem, talán akkor léphetett be Shawn életébe amikor én kiléptem. Pontosabban Ő lépett ki, de ezt mindenki tudja és már nem is olyan fontos mint amennyi figyelmet én tulajdonítok neki.

Rövidesen ezután Shawn az autóba intett engem. Kinyitotta a hátsóajtót, én beültem Jake mögé Ő pedig mellém huppant hátra. A szellő amit magával hozott egyenes az arcomba érkezett amiben az illatát éreztem meg. Még mindig az a bizonyos Shawn illat amit akkor, aznap este a parkban éreztem hosszú idő után újra. A deja vu érzésemet az ajtó csapódása erőteljesen megzavarta. Jake felhúzta a kocsi ablakait, majd a pedálra lépve teljes gázzal megindult előre. Szemeivel csak az utat nézte, még akkor is amikor kérdésekkel bombázta Shawnt avagy Shawn dobálta felé a hülyeségeit. Azt hinnéd Shawn csak értelmes dolgokról beszél? Hidd el, hogy nem. Olyan, mint egy kisgyerek akinek be nem áll a szája.
Habár egy idő után sok volt nekem Shawn hiperaktívsága, mégis felemelő érzés volt hallgatni ahogyan beszél. Nem az volt a lényeg, hogy mit mond. Hanem az, ahogyan mondja.

Az autó szinte fénysebességgel ment az utakon így hamar odaértünk a hotelhez. Elöszőr Shawn szállt ki a járműből, majd nekem megtartva az ajtót én következtem. A kocsi mellett állva vártuk Jaket, hiszen ő még kipakolta Shawn cuccait valamint még egyet s mást. Hőshöz méltóan pár perc elteltével Ő is beszállt és segített Jaknek, hogy ne csak ő szenvedjen egyedül a dolgokkal. Én oldalt - kevésbé mások útjában - figyeltem őket, ahogyan közösen megfeszülnek a hatalmas bőröndök pakolásában. Számtalanszor beakartam kapcsolódni hozzájuk, de Shawn megálljt paracsolva mindig csak egy puszit nyomott néhol az arcomra néhol a homlokomra.
Miután Shawn besegített azután már csak fel kellett hordani őket a hotelszobába amiben már egy hordár volt segítségünkre. Mi ketten előre mentünk hiszen Jake azt mondta, innen már boldogulni fog egyedül is.