| SZÜNETEL | Someone you loved || sm.

• n i n e •

- Hány napod van még hátra a két hetedből amit Andrewtól kaptál? - kérdeztem tőle fejemet felfelé fordítva, kissé frusztrált hangvételben.
- Pontosan annyi.. mint - számolgatott fejben - 11 nap. Ami semmire nem elég.
- Semmire? Shawn ne már 11 nap rengeteg! - nyugtattam miközben fejem méginkább elengedve mellkasának döntöttem.
- De nem Lis, nem érted. - sóhajtott - Ahhoz nem elég, hogy újra rendbe lehessen hozni mindent. Hiszen amit itt elkezdtem azt itt is szeretném véghez vinni. Nem pedig a távolból. - keseredett el, majd közelebb húzott magához. Talán csak az érzést akarta magában gyengítení, hogyha Ő balul lép akkor engem azonnal elveszíthet. De való igaz.
Én voltam a tét.

Hiszen, mindig ez a körforgás zajlik velünk. Egy ideig rendben minden, majd megjelenik felforgat mindent ezzel előidézve egy csatateret aztán maga mögött hagyja az ürességet. Shawn ilyen. Mint dühöngő vihar vagy egy háborgó óceán.

- És mi lenne ha...?
- Ha? - vágott közbe a számomra remeknek gondolt ötletembe.
- Ha esetleg most is elmennénk és emlékeket gyártanánk ahelyett, hogy a 11 napunkon agyalunk? Na mit szólsz?
- Na igen Lis? Hova akarsz menni és egyáltalán hogyan gondoltad ezt? - próbált örülni amelyet cseppet sem jól színészkedett.
- Ugyan Mendes, hogy hova? New Yorkban vagyunk! Akárhova! A lényeg, hogy egymással legyünk, nem igaz? - győzkődtem annak ellenére, hogy a szíve jégtömbe volt zárva az ötlet hallatán.
- Istenem Lis, veled aztán megfogtam Isten lábát! - mosolygott rám amely melegséggel töltötte meg szívem minden egyes rideg zugát.
- Holnap találkozunk Shawn, de most haza kell mennem.
- Lis, várj. Egy pillanat. - húzott vissza a csuklómnál fogva - Szeretnék neked adni valamit ami remélhetőleg mindig rám fog téged emlékeztetni. Vagy ha úgy akarod.. ránk.
- És mégis..? Ahol a rossz vagy a jó jutott ki nekünk?
- Remélhetőleg ahol a jót fogjuk kapni egyszer. - mosolygott édesen.
- És? Mi lenne az a valami?

Azzal közelebb és közelebb lépett lépett hozzám. Egy ezüst színű gyűrűt nyomott a kezembe. Volt benne egy piros kő valamint körbe hullámos vonalak vették.

- Nézd, nekem is ugyanolyanom van mint neked, csak kék kővel.
- Köszönöm Shawn. - engedtem felé egy mosolyt.
- Lenne még valami, viszont...
- Viszont? - kérdeztem vissza másodpercek töredéke alatt.
- Megtudod mielőtt elutazom, hogy folytassam a turnét. Nem szeretném hogy váratlanul érjen téged bármi is. Bár arra nem lehet felkészülni. - mondta majd gyengéd puszit hintett arcomra. Testemen hideg libabőr futott végig. Forró ajka egyenest perzselte börőmet. Hideg kezemmel eltoltam magamtól, megsimitottam az arcát majd ott hagyva őt a hotelszobában, hazaindultam.

Az utam hosszúra sikeredett. Jóval hosszabbra a kelleténél. A hotel és az otthonom közt én betértem a boltba egy üveg teáért és egy kis csokiért. Majd kiültem a parkba egy padra, elindítottam a kedvenc lejátszási listám, és bedugtam a fülhallgatót.
Csak ültem és meredtem magam elé. Hogyan történt meg velem mindez mindössze ennyi idő alatt. Mintha minden a bolondját járatná velem. Shawn, az élet, az iskolakezdés. Minden. És ki tudja mi vár rám. Ki tudja Shawn mit szeretett volna elmondani.

Annyi de annyi megválaszolatlan kérdés...

Nos srácok tudom hogy késtem hónapokat és most nagyjából 20 percet is. De! Most igyekszem összeszedni magam, edzéseim is akkor vannak amikor én akarom! Több időm lesz tanulni is és részeket írni is! A nyárra beígért könyvek folyamatban vannak, idők kérdése.. viszont azokat a ti érdeketekben csak akkor rakom ki amikor készen lesznek...
Jó olvasást, remélem tetszik nektek!
Love you guys❤