| SZÜNETEL | Someone you loved || sm.

• s e v e n •

Én a hatalmas dzsekimben, Shawn pedig a kék, bő pulcsijában volt, amikor már felén jártunk az útnak. A barna tincseimbe kapott a szél, amit néhol Shawn arcába fújt. Ő egy könnyed - ámbár rendkívűl dögös - mozdulattal kezével ráfogott a hajamtincsemre és a vállamra helyezte. Ránéztem, és aprót a számba haraptam reagálás képpen, hogy csakis akkor tűnjön fel neki ha eléggé odafigyel rám.

A hüvős idő továbbra is kifogott rajtam, de legalább már nem fáztam annyira. A dzseki melegebb volt mint gondoltam. Talán a bélés miatt.. hm, mindegy Lis.
Az időjáráson egyre jobban meglátszott az ősz, hiszen hulltak a sárga;barna;piros és néhol zöld levelek. Elcsépelt madárcsicsergést is ki lehetett szűrni a már-már kopaszodó fák közül.

Az időnk habár vészesen fogyott, mégis lassú léptekkel haladtunk tovább a város felé. Azelőtt sok programunk volt, szinte mindig beszerveztünk valamit.

Miután mindent átbeszéltünk amit csak lehetett, karöltve lépdeltünk egymás mellett szótlanul. Eszembe sem volt ránézni, de mégis elszórakoztam a gondolattal, hogy mi lenne ha... ha esetleg közelebbről is szemügyre venném, hogyan is hatott rá az a kicsivel több mint egy év. Egy határozott fejrántással felnéztem rá. A fejem - vagyis akkor már szinte az állam - a vállát súrolta, Ő pedig mitsem foglalkozva a tetteimmel csak nézett szerteszét tovább. Így volt elég időm alaposan megnézni Őt.
Nem mintha anno a kapcsolatunk alatt nem lett volna rá elég időm..

Az állkapocscsontjának íve elképesztően kirajzolódott abban a szürkés fényben amit New York utcái nyújtottak. Az arca már-már tökéletes volt, egyetlen bőrhiba sem éktelenkedett rajta. A szemei.. Nugátbarna szempár, a gyengém. Telt, rózsaszínes ajkai szinte bűnbe hívtak, de nem engedhettem meg magamnak, hogy győzzön rajtam a kísértés. Néhol amit szórakoztatónak talált azon fel-felmosolygott, ekkor a gyengéd mosolygödröcskéi is feladták a szolgálatot, és megjelentek arca szélén. A vágás hege. Még mindig 'fontos' kis darabkája az életének. Ott díszeleg az arcán, jelképezve hogy hamarabb szeretett volna felnőtt férfivá válni mint azt neki kellett volna. Elvétve hangját is meghallottam amint torkát köszörülte. Mély és férfias hang. Egy az egybe illik hozzá.

- Itt lennénk. - állt meg Shawn még mindig a jobb oldalán velem egy szürkés, rózsaszínes épület előtt.
- Ez mi lenne? - néztem rá nem túl bíztató tekintettel.
- Száz százalék, hogy nem bánod meg ha most velem jössz. - nyújtotta felém kezét, hogy majd húz maga után a látszólag étteremnek tűnő helységbe.
- Honnan tudjam, hogy jó döntést fogok-e most hozni? Hiszen az életem veled egy óriási nagy kavalkád. -tártam szét kezem, hiszen tehetlen voltam az egyre erősödő érzéseim felett.
- De egy boldog kavalkád. - emelte fel mutatóujjával az állam miközben végig a pillantásom kereste.

Beletellet egy kis időbe mire beadtam a derekam, de beérve azonnal megláttam, hogy miről van szó. A helyről ordított a Vintage stílus. Igaza volt. Tényleg nem bántam meg.

- Te jó ég! Ez eszméletlen! - mondtam el szép lassan és tagoltan, kezemet hirtelen a szám elé kaptam. Nem sokkal később Shawn nyakába ugrottam, cselekedeteim teljesen random magától jövő mozdulatok voltak. Kezemet a nyakába helyeztem, lábammal körbefontam derekát. Határozottan úgy csüngtem rajta mint egy kismajom. Mendes erős kezeit éreztem meg combomon, aki szinte már reflexből tudta hova kell helyeznie egyensúlyát és kezét az ugrásom pillanatában. Ő fejét a vállamra helyezte, később orra hegyét éreztem meg nyakamon.

Szinte mint a villámcsapás szúrt belém a felismerés, hogy ez is egy olyan cselekedetemnek sorolható be ami csak plusz löketet ad Shawnak velem kapcsolatban.
Leszálltam róla és szinte paradicsomvörös fejemmel a padlót vizslattam.

- Ezt az attrakciót gyakrabban megismételhetnéd. - kacsintott rám Shawn amitől valószínűleg csak mégvörösebb lettem.
- Nem hiszem, hogy több ilyenben lesz majd részed. - próbáltam lelombozni a kedvét.
- Pedig elég sok önuralom kellett, hogy ne találkozzanak össze véletlen az ajkaink.
- Véletlen, mi? - mondtam gúnyósan.
- Hát lehet direkt is. De ha mondanád, hogy nem akartad volna se hittem volna el. - nézett mélyen a szemembe. - viszont ideje lenne bemenni, hiszen az asztal már le van foglalva 2 főnek. Neked és nekem. - mutatott egyet rám majd magára végül egy gyengéd puszit nyomott az arcomra.
- Shawn! - próbáltam neki erélyesebben szólni, hogy nem kéne ezt művelnie velem. Hiszen kicsit sem vagyunk azon a szinten, hogy csak úgy kedvére tegyen velem ezt meg azt. De mivel elnevettem magam, így kicsit sem vett engem komolyan.

- Tudod, nagyon aranyos vagy amikor próbálsz rám mérges lenni vagy próbálsz lecseszni. - rajzolt pár vonalat a levegőbe.
- Most szóltam. - ütöttem meg gyengéden vállát.
- Azért szép próbálkozás volt. - magyarázta miközben segített nekem, mert látszólag a kabátokkal szenvedtem.

A hely bejáratánál Shawn letámogatta rólam a dzsekijét és az én kabátom, majd felhelyezte őket a fogasra. A kis cukrászdán átsétálva jobban szemügyre vettem a dolgokat. Az elrendezés jól végigondolt volt és látszott, hogy alaposan meggondolták mit és hogyan szeretnének. Rengeteg virág volt szerteszét, akár cserépben vagy üvegcsében. Szinte mindenhol. Néhány régi stílusú magnó és lemezlejátszó is helyet kapott. Talán az adta a hely hangulatzenéjét. Rengeteg akkori híres előadóművesz hangja szólalt meg legfőképpen a 80-as évekből. Az épületen átsétálva helyet foglaltunk egy asztalnál, amit friss levendula díszített egy átlátszó vázában. Az étlapok az asztalon hevertek. Szép szürkés lapok rózsaszínes mintával.
Ez a 2 szín uralja az egész területet.
A világítás gyenge volt, mégis elég ahhoz hogy jól belehessen látni mindent. Egymással szemben ültünk, így a fénytörés miatt szemszíne változott, és a zöld árnyalatát véltem benne felfedezni.
Még mindig csodálatos volt.

Egy kis idő múlván a kiszolgáló talán pincér lépett hozzánk, hogy felvegye a rendelést.
- Jó napot. Mivel szolgálhatunk a párnak? - állt meg az asztal előtt a pincér miközben kedvesen mondta a már előre betanult szövegét. A helyről egyébként mint kiderült, csak egy cukrászda.
- Én egy epres shaket és pár darab csokis muffint kérnék. - hozta meg végleges döntését Shawn.
- Nekem csak egy málnás sajttorta lesz. De egyébként csak barátok vagyunk. - mosolyogtam fel rá. Muszáj volt vele közölnöm ezt az információt. Nem bírtam magamban tartani.

A kiszolgálás nagyon gyorsan ment, és miután megkaptuk a rendelést felszínre kerültek a gondolataink valamint a mindennapi sztorijaink. Folytattuk azt a beszélgetest amit az út alatt elkezdtünk és amiről azt gondoltam befejeztük.
- Mi lenne ha teljesen random kérdéseket tennénk fel egymásnak amire őszintén kell válaszolni? - intézte felém lazán Shawn a kérdését.
- De csak ha mindenre őszintén válaszolsz. - vágtam rá.
- Ez a minimum amit tehetek érted.
- Örülök, hogy végre felismerted azt amit akkor nagyon elszúrtál. - közöltem vele de aztán elkezdte szúrni az oldalam a bűntudat. De muszáj volt már kimondanom azt ami már régóta nyomta a szívem.
- Lis, kezdd te. Várom, hogy mi az ami a leginkább kíváncsivá tesz téged velem kapcsolatban. - szegezte felém mondatát miközben harapásnyomokat ejtett muffinjain. Kicsit sokáig gondolkodtam a kérdésen hiszen az ovis 'Mi a kedvenc állatod?' és az ehhez hasonló kérdésektől meg akartam kímélni.

- Van olyan dal amit azóta rólam írtál? - böktem neki ki végül cérnavékony hangon.
- Van. - köszörűlte meg torkát mielőtt kimondta volna. Szájára széles mosoly kerekedett, habár arcán a meglepődés nyomai látszottak.
- És mégis mi lenne az? - kérdeztem vissza szinte zsigerből.
- Egyszer te egyszer én kérdezek. - válaszolt egy kis vállrántás kíséretében.
- Szóval? Melyik lenne ez a dal? - kiváncsiskodtam tovább. Nem igaz, hogy ennyire imádja szívni a vérem.
- Mondok neked valamit. Ha kibírod, ennek a programnak a végéig az életemre esküszöm, hogy a mai napon hallani fogod. Csak légy velem türelmes. - mondta miközben kezét az asztalon pihenő kezemre helyezte.
- Ha ez az ára. - törtem meg a kissé romantikus pillanatot a gúnyos hangnememmel miközben kezemet odébb húztam.

Fél órát tölthettünk el még a cukrászdában ahol a hátralévő időt szótlanul töltöttük el. Csak ültünk egymással szemben és élveztük a zenét a sütit és egymás társaságát.
Shawn sokszor kereste elvétve a pillantásom, amit néhol megtalált néhol nem.
Elvesztem abban ahogy néztem Őt.

Sorry guys, de a randinak nevezett valami végkimenetelére még várnotok kell😃 A dalt amit Shawn Lisről írt... a következő részben kiderül.
Love you guys❣🕊