You're in danger...{VKook} {Szünetel}

*3*

-Megyünk sétálni!-jelentettem ki vidáman.
-És most nekem örülnöm kéne?-emelte meg egyik szemöldökét de ezen kívül nem mozdult.
-Hát,gondoltam jól esne neked ha futnál egyet...-makogtam zavartan.
-Ja.Biztos vagyok benne hogy szereztél valami kis pórázacskát hogy megsétáltass a városban mint egy pincsi kutyát.-forgatta meg a szemét én pedig szótlanul álltam pár percig és egy nagy sóhajtással bele kezdtem a kis monológomba.
-Tudod....van egy ilyen kis szar-mutattam a nyakörvre-ami állítólag nem enged túl messzire ettől a másik szartól-húztam fel a pulcsim ujját hogy látszódjón a karperec-de most rájöttem hogy pont leszarom hova mész.Gondolom örülsz ennek.Elengedlek az erdőben.Ha akarsz,el tudsz futni mert én ugyan a büdös életben nem érlek utol.Csak előbb hagy mutassam be pár szomszédunkat.Csak hogy tudd merre mehetnél.-megnyomtam az órámon egy gombot mire az kivetítette a környék 3D-s változatát és ráközelítettem az én házamra.-Nos a piros pötty jelöl minket.A balra látható házban Kim Junseo él.Ismered igaz?-kérdeztem rá,de szinte biztos voltam hogy ismeri ezt a beteg állatot.Azzal vált híressé hogy mindenféle lényket kínoz és ezt levideózza és kirakja az internetre mint valami pornót .-Persze ne aggódj.Jó pár kilóméter választ el tőle.De tudd hogy itt van.Itt Shin Hyunwoo lakik.Itt Park Jihoon.Itt pedig Kim Woojin.-soroltam fel még pár nevet amivel megrémíthetem.Persze a valóságban nem itt élnek mert akkor nem költöztem volna ide.De neki erről nem kell tudnia.
-Na.-csaptam össze tenyeremet.-Menjünk!Elengedlek.Annyit kérek hogy a házban ne rombolj és onnantól szabad vagy.Mehetsz amerre látsz.-lecsatoltam róla a láncokat és kinyitottam az ajtót.Felpattan és kirohant.De aztán vissza jött és mellettem ballagott ki a házból.

-Azta!-tátotta el a száját mikor a kerthez értünk.-Ez eszméletlen gyönyörű!
-Örülök ha tetszik!-mosolyodtam el.Tényleg örültem.De nem csak annak hogy az otthonom(otthonunk) elnyerte tetszését.Hanem annak is hogy kezd kommunikálni velem.Igaz,csak pár szóban de akkor is.
-Ott az ajtó.Mehetsz is.-mutattam a kert végébe.
-Te...te most tényleg elengedsz?-kérdezte hitetlenkedve én pedig magabiztosan bólintottam.Szinte biztos voltam benne hogy nem fog elmenni.
-Nem..nem lehetne hogy te is ki jössz velem?-pillantott rám elpirulva és lehajtotta a fejét mire elnevettem magam aranyosságán.Hihetetlen hogy mennyire változott a viselkedése.
-Persze!Felveszek egy kényelmesebb cipőt és mehetünk.Addig körbe nézhetsz ha van kedved.-ajánlottam fel.Igaz,ez elég bátor tett volt tőlem mivel pár perc alatt amíg felveszem a lábbelimet simán szétzúzza a házat.Gyorsan magamra kaptam a Timberland-omat és rohantam is vissza.Tae épp a konyhában nézett körül.Érdeklődve nyitogatta a polcokat és a fiókokat.
-Egyelőre szinte minden üres.-szóltam neki mosolyogva.
-Észrevettem.-motyogta egy keserű mosollyal.
-Na megyünk ki?-érdeklődtem jókedvűen.
-Igeeeen!-kezdett el tapsikolni örömében mire elnevettem magam.Esküszöm mint egy gyerek.

-Aaaaaa!De imádom az erdő illatát!-jelentette ki mélyeket lélegezve mikor a kerítéshez értünk.
-Én is szeretem.-szagoltam bele én is a levegőbe.Fuu de rég túráztam már hosszabban.
-Elfordulnál?-pillantott rám Tae.
-Miért?
-Átváltoznék.-mondta ki mintha tök egyértelmű lenne hogy ne nézzek oda.
-Persze.-sóhajtottam és reméltem hogy nem szökni akar.És igen,tudom hogy igazából én engedtem meg neki hogy simán kijöjjön de akkor is vannak bennem kételyek.Úgy tűnik sokáig gondolkodtam mert hirtelen egy nedves orr érintette meg a kezemet.