I rész

567 14 1
                                    

-Sziasztok!- a nevem Angyal Bettyna. A barátaim Bettynek szólitanak. 18 éves leszek 3 hónap mulva! Most költöztem öcsémmell vissza Budapestre. Régen a szüleimmel éltünk itt de mikor elváltak, anyával kikőltöztünk Londonba.

Másfél éves voltam mikor utoljára itt jártam. Azota nagyon sokat változott.
Nagyon szép város London de meguntam a folytonos esőket, nó meg persze én a kalandokat szeretem. Anyám nm szerette volna hogy egyedül éljek egy olyan országban amit nm ismerek azt meg legfőképpen nm hogy magamba. Sok tanakodás után ugy dőndtőtünk hogy velem jőn Steven is.

Most éppen a reptéren vagyúnk most száltúnk le a gépről.
A taximegáloba vettem az irányt, Stevent be invitáltam a járműbe én pedig a férfival a csomagtartoba pakoltuk a csomagokat.

Megmondtam a címet, hova szeretnénk eljútni, aztán én is beszáltam a járműbe. Mikor a pontós cimre érkeztűnk kifizettem a taxist és mig én kiszedtem a battyúnkat addigra a drágalátos Steven öcsèm felrohant és ezzel egyedül hagyva a csomagokkal! Nem hoztúnk sok mindent magunkal csúpán egy-egy hátizsákot. De nm is baj, ha kevés ruhank van akkor megyünk soppyngolni!
Ahogy konyitottam az épűlet ajtaját nekimentem valaminek, vagy inkább valakinek!
Egy magas férfi melkassának mentem.

-Nem látsz a szemedtől? Szálj le a főldre, ne álmodozz!
-Ohhh! E-elnézést. - Dadogtam mikor arcára pillantottam. Arca borostás, haja korom fekete, szeme gesztenye barna, izmai megfeszűltek mikor meglátot, ez a ficko egy igazi fél Isten de egyben egy segfej is!

-Ezz még egyszer ne forduljón elő, ez egyszer eltekintek, másodszórra bűnti jár! - mondta nagy bekébzeltséggel és egy mosoly kiséretével rám kacsintot!

-Ha nem álnál az ajtoban mint egy portás talán elkerülhettük volna ezt az incidenst, nm gondolod MSR bekébzeltség!?- mondtam olyan ironikúsan ahogyan csak lehetett. -Na de segfejekel nem tárgyalo, jóbb ha megyek mielőt olyat mondok amit megbánnék!- vállammal a melkasátt megbőktem és ezzel utat tőrve halladtam el mellete.- Segfej!!

Amikor az ajtonk elé értem becsőngedtem mivel még csak 1 kulcsunk van és jelen pillanatban az sincs nálam.
-Jó napot! Itt a szoba szerviz, a csomagját lenn hagyta igy felhoztam őnnek, óhajt-e még valamit esetleg ajálhatok e önnek egy nyaklevest?- Kapot egy lityakot az öcsém mival magamra hagyott a csomagokkal és kúls nélkül!

-Ne hariz rám nővérkém, hiszen tudod hogy menyire szeretlek! - vette el a táskákal töllem és megölelt.
Áhh, ezt csak azért mondod mert elhoztalak magammal- szoritotam egyet Stevenen!

Seggfejel az élen!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora