-Mi? Hogy én követlek-e? Kóvessen téged az ördög ne én!-ez a fickó kezd egyre jobban idegesiteni.-Amugy meg lennél olyan szives kiszálni az autobol mivel én intedtem le és én vagyok a hölgy! Vagy talán te nem igy gondolod? Dobtam meg egy huncut mosolyal amit ő csak egy szemforgatást dobodt vissza!
-Most csak azért át a helyem mert én egy úri ember vagyok ééss az úri emberek át adják a helyüket az ilyen kiss frúskáknak mint amilyen te vagy!-ládtam a dühöt a szemében de nem foglalkoztam vele. Beszáltam a taxiba és hazamentem.
Stevennek nem mondtam semmit az incidensemröl. Csináltam kaját, vacsoráztúnk én elmostam az edényeket és én is mentem lefeküdni.
(A házunk tartalmaz 2 szóbát, külön-külön fürdövel, egy konyhát, egy nappalit, egy ebédlöt és egy utcára nézö teraszt.) Mikor lefeküdtem, forgolodtam egy keveset de a fáradság hammar elaltatodt.
Reggel fél 8 kor keltem, mentem szólni Stevennek, hogy öltözzön mert reggeli után indulunk vásárolni. Miután szóltam Stevennek visszamentem a szobámba kiválasztodtam amit fel fogok venni. A választékom erre a szetre esett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Bementem a fűrdöbe és elvégeztem a reggeli rutinomat. Miután végeztem csinaltam reggelit, addigra Steven is elkészült. Megreggeliztünk aztán mentünk is vásárolni.
-Várod már a holnapot?-törtem meg a csendet miközben sétáltunk az üzlet felé. -Miii? Hogy várom-e? Az nem kifejezés! Új barátok, új tanárok és új csajok! -kacsintot rám és egy nagy mosoly jelent meg arcán. Ezen csak elnevedtem magam.
-Na ennek örülök! De ne légy búnkó, ne hogy össze merd törni nőtársaim szivéz. Ezen mindketten felnevedtünk mert ironikusan mondtam hogy megált tölle az éssz!
- Na és neked mikor érkezik meg a kocsid? -Ma délútán 3-ra a ház elött kel hogy legyen.-Úgy elbeszélgettünk, még észre sem vettük hogy már az üzletben vagyúnk. Kereken 4 órra vásárlás után azt hittem leszakad a lábam. -Megyünk kajánli?
-Naná, hogy megyünk azt hittem már kijukad a gyomrom.- és ekkor tényleg kórogni kezdet a gyomrom. Én csak nevetem rajta. Beúltünk egy kis bűfébe a lakásúnktol nem messze. Mig én elmentem megrendelni a napi menünjet addig Steven a telefonját kezte el nyomkodni.
- Szia! Mit kérsz?- kérdezte a bűféssrác. Nagyon cuki és szerintem egykoruak lehetünk. Szökésbarna haja félig a szemében lógótt, de ő ezzel nem törödött. Smaragdzöld szeme csak úgy viritott mikor belenéztem. Teljesen megbabonázott!!!
