A madarak csiripeltek és az ablakon sütött be a tavaszi napfény.. Én meg itt bent tisztítom a puskám méghozzá az a sötétben. Nagyon hiányzik a kalandozások a többiekkel. Sóhajtottam aztán visszamentem célba lőni, aminél persze mind pontos volt. Már 4 éve dolgozok itt.. Már álmomból felébresztve simán fejbe lövök bárkit, amire sajna már volt példa.
- Thomas!
- Igen Patryk? - fordultam felé nem törődve a névvel. A vörös vezér mindig így hívott így rajtam ragadt még ha nem is szeretem.. Pont úgy ahogy ezt a munkám
- Vörös vezér hívat!
- Szuper! - forgattam a szemem. Letettem a fegyvert és megindultam régi ős ellenségem irodájába. Mikor megérkeztem kopogtam.
- Ki az?
- T75!
- Ó Thomas! Gyere! - mondta mire beléptem. Az íróasztala mögött ült elégi fáradtan.
- Miért hívatott?
- Történt egy kis baleset és elkel mennem...
- Mikor tér vissza?
- Lehet soha!
- Mi? - lepődtem meg.
- Van egy szerkezet, amivel utazhatok a dimenziók közt... Bonyolult lenne elmondani, de nem tudom vissza tudok térni.
- K.. ki fogja vezetni..?
- Patryk, Paul és te.. - sétált elém - Ne hoz csalódást! - fogta meg arcom.
- N.. Nem fogok..
- L.. lehet, nem látjuk többé egymást és... És.. - lábadt könnybe szeme. - sosem.. sosem tudtam... - hangja elakadt és úgy döntött nem szavakkal mondja el. Ajkamra tapadt mire hátra léptem, de nem hagyta, hogy elváljunk. Szívem összeszorult és nem tudtam hirtelen mit érzek. Kellemes volt, de... Túl új és gyors. Robot karjával hátam fogta nehogy elmenjek és másik kezét ingem alá vezetve hasam simogatta. Mikor észhez tértem megpróbáltam ellökni, de túl erősnek bizonyult. Ahogy ujjai, tenyere a kocka hasamon és bordáimon siklott végig felnyögtem a kellemes bizsergető és csikis érzéstől. Nyelvét egyből számba szökött. Olyan jól csókol... A légkör egyre melegebbé vált és lassan kezdtem átadni magam az érzésnek. Szemei végig csukva volt, de én néha résnyire kinyitottam. Arcán könnyek folytak... De túl sok kérdés volt bennem, hogy ezzel is foglalkozzak. Visszacsókoljam? Eltoljam? De azt nem is tudom! Nem vagyok képes! Nem vagyok képes ellenállni... Kezemet emeltem, hogy átkaroljam a nyakát, de nagy cuppanással elvált tőlem. Ligetünk és hüvelykujját ajkam átsimítva letörölte a nyálat majd kiegyenesedett, megigazította ruháját és letörölte a nyált meg könnyt. - Elmehetsz katona! - fordult nekem háttal. - Ennyit akartam mondani... meg sajnos nincs több időm... - mondta próbálva nyugodt maradni. Mikor nem válaszoltam újra rám szólt. - Azt mondtam távoz! - mondta hangját meg emelve.
- Igenis! - tisztelegtem majd ki siettem. Mi történt?...
Pár év múlva
- Tom, mi volt a tárgyaláson? - kérdezte Paul mikor besétáltam a bázisra.
- Azt mondta Pink, hogy elfogadja a szövetség feltételeit!
- Ez remek! - tapsolt egyet.
- Az! Ha nem gond most elmennék, piheni.
- Oké akkor majd találkozunk!
- Jah..
- Szeva.
-Csá.. - mondtam unottan. Bementem az irodámba... Vagyis Tord régi irodájába...Patryk-ék egy idő után úgy látták, hogy én jó vezér lennék meg a sereg nemörült, hogy több a vezér. Túl sok káoszt okozott így ez okosabb megoldásnak tűnt.Sóhajtva leültem a bőrfotelbe és lehajtottam a fejem az asztalra. - Azthiszem.. A komi már nem tér vissza... Akkor azt hiszem az volt az első ésutolsó csókom. - emeltem ujjaimat ajkaimra visszaemlékezve arra a csodásérzésre. - Hiányzol...
