Ó kérlek, szárnyaid csukd, össze
Csukd össze és lábad maradjon földbe
Ahogy testem földbe gyökerezve vár
Hisz látványod megbűvölt már
Mikor távolról meglátom, alakod
Mit kép pulcsival takarod
Szívem dobban
Testem folytja
Meglátom mosolyod,
Amely mint a szelíd csókok
Olyan ártatlanok
És páratlanok
Nevetve barátaidnak vicceiken
Vagy hülyeségeiken
Sosem csatlakozva teljesen
De el se hagyva a lelkeket
Meghallom, hangodat
Elveszítem, sajátomat
Megcsap édes illatod
Elvesztem gondolatom
Csak te maradsz, te
Ki észre se veszi, ezt
De megbolygat és felkavar,
És szívem billentyűje felpattan
Nézném, érezném örökké
Mint a részeg ki megmozdulni is törötté
Apró mozdulattal válhat,
És zagyva szavai szállnak
Oly sok minden mi kiemelni se lehet,
Megrekeszti lelkemet
Ha érezném, ajkaid enyém ellen
Ó már belebizsereg testem
Én lennék, a legboldogabb az egész világon
Már semmi se számítana, immáron
Akár megszűnhetne minden
Köztük engem
Majd egyszer csak rám pillantasz,
Kacajod elillannak,
Nem morog
Nem boldog
Nem úgy, mint régen
Mikor tekintetében haragtól féltem
Mintha tudná,
De tagadná
Azt hiszem, felesleges
A szíved megrekesztenem
Hisz boldogságod fontosabb
És talán lehetetlen tennem oly sokat
Nyisd, szét szárnyad
Szállj,
Szállj szabadon
Nélkülem kis galambom
A házból lassan kiléptem. Bőröndöm magam után húzva majd járdán megálltam. Vártam a taxit, hogy jöjjön, amit 10 perce hívtam.. és 5 percet mondott. Persze késett, de meg se lepődök.
Edd-éktől elbúcsúztam már a házban. Kb. fél órája mivel boltba mentek. Meg leptek kicsit őket, de már párszor felvetettem.. csak nem mondtam százszázalékosra. Még akartam maradni.. vele maradni.. de felesleges volt.
Megöleltem őket meg mondtam majd még beszélünk, találkozunk.. jah. Kicsit hiányozni fog kedvességük, de sok volt számomra.. a látvány.. a tehetetlenség.
Végül úgy döntöttem elmegyek és az egy nappal előtte megírt levelet ott hagyom neki.
Mikor kezem a kilincsre tettem és óvatosan benyitottam a sötét szobába.. megláttam apró kis testét ahogy, mint egy kismacska aludt az ágyán. Mosolyogtam nagyot sóhajtottam. Óvatosan asztalához lépkedtem majd letettem a kis levelet. Utoljára rá pillantottam. Ismét kis mosolyom jelent meg arcomon majd sajgó mellkassal egy könnycseppet letörölve léptem ki a szobából.
A szél hajamba kapott és bőröm simogatta. Éreztem, ahogy átfújja testem és kihűl, de nem zavart. Kellemetlen, de valahogy mégis jól eset és megnyugtatott.
Leheletem fáradt szemeim előtt szállt el és melengette újra-újra picit meg.
A csöndet léptek zavarták meg.
Hirtelen megpördültem s szemem elé tárult.
Kedves mosolya.
Nevethetnéke arcán.
Megfagytam.. csak... Nem tudtam reagálni.
- Csak nem hitted hagyom, hogy válasz nélkül távoz! - lengette meg levelem. Mellkasom fájdalmasan dübbent. Azt hittem el ájulok. Közelebb lépet és a legboldogabb emberré tett.
