- Tom. Add már vissza!
- Mi van pöttöm? Már nem nagy a szád igaz? - szóltam le Tord-nak aki a magasba tartott kezemben lévő hentai után ugrált. Keze mellkasomon volt, hogy egyensúlyát megtartsa. Nem mondom, hogy nem élveztem. Folyton piszkált így vissza akartam adni. Edd-ék vissza fogadták az incidens után. Sebei is begyógyultak. Nem látszott semmi. Mintha minden visszatért volna a rendes kerékvágásba.. de nem felejtettem. Rá jöttem, ha kihasználom, hogy két fejjel magasabb vagyok meg azt, hogy könnyen zavarba lehet hozni akkor meg bosszulhatom a történteket. Ő is tudta, hogy rá jöttem gyengeségére így a semmi miatt is már zavarba volt és nem piszkált.. de én annál inkább. Ezzel csak engem erősített..
- Elég volt a veszekedésből! - jelent meg Edd a komi szobájában. - Inkább gyertek és nézzétek velem a filmet. Addig se veszekedtek! - mondta morcosan majd ki ment a szobából. Sóhajtottam majd ledobtam a kis képregény izét az ágyra. A törpe azonnal utána futott és ágyra ugorva magához szorította aztán berakta pulcsija alá...
- M.. mi az? - mondta mikor észrevette, hogy bámulom. Oda sétáltam majd mutató ujjammal állánál felemeltem állát.
- Ne hidd, hogy így nem férek hozzá! - vigyorogtam közel hajolva arcához. Arca vörös lett, ami vicces volt kétségbeesett ijedt tekintetét. He, he.. Most én szórakozok. Én, irányítalak..
Kimentem a szobából majd a konyhába. Pattogtam kukoricát. Mikor végzet a mikró akkor egy tálba tettem és bementem a nappaliba ahol már mind a ketten ott voltak. Leültem közéjük, majdnem összenyomva őket. A komi fájdalmasan nyögött egyet halkan mikor testsulyom egy pillanatra csípőjére került, amit alig tudott kihúzni alólam. Így is pulcsija alattam maradt becsípve így minden esélye elszállt a menekülésre..
Matt a nagyszüleinél volt így csak Edd zavart abban, hogy Tord-ot megbüntessem mindazért, amit tett.
A zombi kalózok valahányadik részét néztük. Gondolom a legújabbat, mert ezt még nem láttam. Felénél tartottunk mikor éreztem bal oldalamon valamit. Oda pillantottam a szemem sarkából. A komi aludt nekem dőlve. Mi vagyok én? Párna? Hát mikor végzünk, és Edd, ki megy a szobából akkor csak oldalamra dőlők és összenyomom ezt a kis... Éreztem a másik oldalamon is nyomát. Persze oda lestem, de már sejtettem. A kólás dőlt nekem. Sóhajtottam a filmet nézve. Mikor vége lett akkor már mind a ketten mélyen aludtak. Elgondolkodva néztem ellenségemre. Óvatosan oldalár fektettem majd a macskást a karjaimba vettem. Ha most beviszem, a szobájába Edd-et és utána Tord-ot akkor Tord nem fog menekülni tőlem... Fogalmam sincs, hogy büntettem meg. Kicsit rossz, nyomasztó érzés is elfogott mikor a tervemre gondoltam. Mintha izzadni is kezdtem volna, de nem voltam hajlandó egy ilyen remek esélyt elpazarolni.
***
Nyöszörögve keltem fel lassan. Fáradtan dörzsöltem szemem. A szobában sötét volt. A tévén hangyák háborúja zúgott, megvilágítva a szobát. A kanapén feküdtem. A többiek elmentek? Mikor aludtam el? Milyen volt a film?
- Uh... - vezettem ujjaim hajamba
- Látom ébren vagy! - szólt valaki. Ijedten pillantottam az ajtó felé ahol Tom állt a keretnek dőlve karba tett kézzel. - Nem volt terv része, de tekintve magasságod azt hiszem ez nem zavar be. - indult meg felém a bejárattól elrugaszkodva.
- M.. mi? - próbáltam hátrálni, de hát csak kanapén csúsztam. Ahogy fölém magasodva, komoly arccal jött olyan ijesztő volt. Felkapott majd egyből megindult velem. Alig volt idő felfogni mi történik. Csak összekuporodva néztem fel rá. Rám se nézet. Csak léptei zaja volt az egész házban. Bement a szobájába majd az ágyra dobot.
- Na! - tenyerelt mellém két oldalt. Arcunk fél métere volt csupán. - Hogy is volt az a robotos incidens! - vigyorgott gonoszul, tisztában helyzetével.
- Bo.. bocsánat! - hunytam le szemeim. Ilyenkor olyan ijesztő volt. Én egykor egy vezér voltam. Nekem kéne ilyenek lennem.. de előtte... Nem megy... Más...
Éreztem, ahogy ujjai közé csípi arcom, ezzel deformálva ajkaim. Szemeim egyből kipattantak.
- Azt hiszed, ezzel mindent helyrehozol! Neem.. ez közel sem elég! - lökte meg vállam mire nyögve az ágyra dőltem már teljesen - Azt akarom, hogy szenvedj! Azt akarom, hogy lássam, tényleg sajnálod, amit tettél! - kúszott közelebb hozzám. Láttam haragját.. és fájdalmat szemében.. a könnyeket.
- T.. Tom... Én.. mindent sajnálok. Tudom, nem vagyok jó ember és sosem leszek és sok rosszat követtem el, de... Sajnálom.. fontos vagy nekem! - néztem szemébe könnyes szemmel. Minden dühe el szállt. Döbbenten nézet le rám. Kezét lassan arcomra rakta mire picit nyögve behunytam egyik szemem, de ismét szemeibe néztem. - Sajnálom..
- Mi volt az utolsó.. szó?
- Huh?.. - néztem meglepődve - f.. fontos vagy.. nekem..
- Miért lennék?
- Há.. hát... - néztem oldalra - Magam sem tudom... Csak így érzek... Melletted.. teljesen másképp érzem magam.. és nem tudom miért.. hisz sokat piszkáltál mostanság - süllyedt lejjebb szemhéjam - de.. - majd szemem újra csillogni kezdett - azt hiszem, megérdemlem.. - a könnyek miatt csillogott - azok után, ami tettem...
Keze tolni kezdet és így maga felé fordított. Közelebb hajolt.
- Eleget szenvedtél! - suttogta és ajkai enyéimhez érintette. Megdöbbentem.. de élveztem. Szemeim lehunytam. Karjaim nyaka köré tekertem. Nyelvével engedélyt kért.. és én megadtam. Gyorsan támadta meg számat, amibe bele nyögtem. Kezem hajára futottak és bele markoltam. Alig kaptam levegő, de nem vált el. Mintha minden elfojtott vágya ebben lett volna. Olyan intenzív volt. Mintha maga elöl is titkolta volna, de most minden kiszabadult belőle.. és belém áramolt... A szeretet.. azt hiszem azt is éreztem erős vágya mellett...
Lihegve elváltunk nyálcsíkot hagyva, ami államon és nyakamon kötött ki, ahogy el kezdte harapdálni. Azt hiszem egy bizonyos pontot keresett mivel mindent bejárt. Amint megtalálta teljes erőből rá harapott. Hatalmasat sikoltottam. Túl durva volt. Elkezdte kiszívni.
- Tho.. Thom... - egy ideig nem reagált. Miután végzet ott utána rám nézet. Láttam.. eszében sincs abba hagyni. - Nhe.. - nyeltem - Nhe ilyen durván... - pihegtem. Csak bámult ugyan úgy. Már abban sem voltam biztos, hogy hallja amit mondok.
Megfogta pulcsim meg pólóm és leszedte rólam. Hallottam, ahogy a papír egymásnak dörzsölődik az eséstől. Kivette a ruhák közül és random oldalon kinyitotta.
- Hm.. hát ennél jobbat tudok! - vigyorgott majd eldobta. - Fura, hogy ilyenek ellenére milyen kis félénk tudsz lenni!~
Nadrágom kigombolta. Hátamon fekve lihegve figyeltem. Nem volt erőm bármit is tenni. Nadrágom bokszeremmel együtt lehúzta. Kissé merev tagommal nem is törődve újra nyakamhoz ment. Meleg légzésétől bizsergés futott végig rajtam. Fáradt volt. Nehezen lélegzet. De még nem végzet. Nyakamtól kezdve lefele haladva elkezdet csókolgatni, kicsiket szívni. Amikor nagyot nyögtem és hátam ívelt akkor tovább volt ott, de egyszer sem volt olyan durva, mint a legelején. Már vigyázott. Mikor leért oda pár puszi után egyből bekapta. Csuklómba haraptam. Plafont kezdtem nézni. Ahogy gyors ritmusba mozgott. Teljes testem megfeszült. Szinte megfulladtak az élvezettől. Nagy hanggal elmentem, amit lenyelt. Mindketten egymást nézve próbáltunk levegőhöz jutni. Felállt és kigombolta nadrágját. Levette minden alsó ruházatát. Neki már nem kellet több előjáték..
Mellettem mászott el az ágyon. Felkapott majd hátára feküdt és hasára ültetett.
- Tudod, mit szeretnék? - kérdezte. Légzésétől fel lemozogtam. Elpirulva, lehajtott fejjel bólintottam. Megfogta tarkóm és magához húzva mélyen megcsókolt - Nyugi. Így te diktálod a tempót! - mosolygott rám szelíden.
- O.. oké.. - megemeltem testsúlyom és hátrébb kúsztam. Bizonytalanul elkezdem magam rá helyezni. Alig kaptam levegőt. Minél több volt bennem.. lassan meg voltam majd rá néztem. Csak mosolygott türelmesen. Végül elkezdtem mozogni. A fájdalom kezdet élvezetté válni és hangom is megváltozott. Amint ezt Tom észrevette egyből hátra lökött. Lábaim vállára rakta.
- Csak nem hitted, hogy beérem ennyivel? Csak meg akartam várni, hogy jó legyen mivel én nem lettem volna képes rá! - vigyorgott aztán már bele is kezdet. Az ágy nyikorogni kezdet. Egyre mélyebben ütött. Hangosodtunk, míg el nem ért a csúcsig és belém ment el.. lassan kihúzta. Lefeküdt, mellkasára fektetett és betakart minket. Lehunyta szemét és már aludni készült én viszont nem tudtam.. piszkált.. majd megcsókolt.. durva volt.. majd vigyázott.. és most magához húzott, hogy vele aludtam. A puha pulcsiján, mellkasán feküdtem kezem is rajta pihentetve.. egy gondolat nem hagyott nyugodni.
- Tom?.. szeretsz? - néztem rá. Döbbenten kapta fel fejét. Csak nézet majd lassan elpirult és fejét elfordította. Ajkába harapott. Most ő pirult el miattam.. pedig ha nem szeret, akkor nem ez lett volna a reakciója.. igaz?... Hát, ha még nem is szeret, de innentől már biztos voltam benne, hogy valamit érez.. úgy ahogy én.
