TomTord egy fejezetes sztorik (OnesHots)

Minden megszűnik...

 A fájdalom végig futott testemen szinte teljesen megbénítva. Csak mereven tekintettem előre nem is nézve mi van ott. Nem tudtam mim fáj. Azt hiszem mindenem, de, hogy mim sérült.. nem tudnám megmondani... Szám enyhén nyitva volt. Éreztem, hogy porban és saját véremben fekszem. Teste olyan hidegnek tűnt. Gondolom elég sápadt lehettem.. gondolom olyan lehettem, mint egy hulla. Ha megmozdulnék, sokan azt hihetnék, zombi vagyok.. lassan hangokat hallottam a közelben. Fülem még mindig sípolt.. de hallottam.. hideget, nedveset éreztem arcomon. Könnyeim? Nem! Ez rám eset.. majd mellém.. a borús komor idő melyet ágyúink füstje okozott most esővé alakult és lassan mosta áldozatokat kik már nem térhetnek vissza szeretteikhez.. ha mégis.. akkor már semmi nem lesz olyan, mint előtte. Szívem összeszorult miközben testem többé szegletét magány, üresség, bánat uralta. Hang egyre zajosabb lett, ahogy az eső erősödött. Már nem is reménykedtem, hogy léptek voltak.. az eső volt mely elmosta reményeimet, mely elmosta véremet, mely elmosta izzadságom, mely elmosta még épp kigördülő könnyeim, mely elmosta szomorúságom. Már nem voltam bánatos.. csak üres. Nem tudtam mire gondolni csak figyeltem a történéseket. Mintha emlékeim, céljaim és a tudat, hogy haldoklom eltűnt volna. Minden ösztönöm mely életben maradásért felelős.. eltűnt. Ahogy én is.. látásom elhomályosult. Nem éreztem semmit. Már.. nem fájt.. talán kicsit fáztam.. de már abban sem vagyok biztos.. csak minden olyan.. semmilyen...
 Egy vörös csizma foltja jelet meg előttem. A sár miatt lépteim hangosak lettek, ahogy sárt kínozta. Mintha azok sikítanának vagy morognának. A kis kavicsok egymáshoz dörzsölődésének hangja..
 Lassan fél térde ereszkedett. Hallottam, ahogy a betontömbök leszállnak rólam. Csak most éreztem mekkora nyomást eresztettek testemre.. de már azt se teljesen...
 Meleg kezek vettek körbe melyek égettek.
 Lassan ölébe húzott és fejem fájdalmasan hátra hajlott. Számat koszos víz töltötte. Szemembe esőcseppek estek melyek fájtak, de nem volt erőm pislogni így szemgolyóm ütötték.
- Tom.. - suttogta elhalló hangot. Jól ismerem ezt a hangot. Ez, amit úgy szeretek. Mellyel mindig ébredek. Mely reggelimet ágyamhoz kíséri. Mely kedveskedik. Mely dicsér. Mellyel mindig elalszom. T... Nem jön ki hang számon. Nem mozdul testem. Csak fekszem. Testre remeg. Zokog..
- Tom... - az égető érzés körbe veszi testem.. de jól esik.. túlforró.. de tele van szeretettel. Hirtelen elhajol mellkasomtól. - É.. - ennyit tud kinyögni.. már fel is kap és fut velem. Fáj hirtelen mindenhol. Minden törött csontom tovább mozdul. Nem tudom hova visz.. de bárhova mennék vele... Ahogy nemrég is tettem...

(He, he.. bocsi.. megint negatív vagyok... De most nem halt meg senki 😅.. bocsánat.. sok minden van most... De hozom a könyveket még ne aggódjatok! 😊💜... Csak az lenne a kérdésem ezeket a típusúakat mennyire szeretitek...)

(Ja na amúgy csak, hogy ne legyen olyan negatív:)

Szeretlek Tord... Mindörökké.. - mondom, neki fejben miközben visz és óv... Amikor vár az orvosra, egy újabb vizsgálatra.. ujjaink összefonódnak.. majd szemem kinyílik.
- Szeretlek! - suttogom meglepett páromnak, kinek örömkönnyek szöknek, szemébe majd rám veti magát, hogy átöleljen... És soha többé ne engedjen el...