Farkasokkal párhuzamban. ✔️/ÁTÍRÁS ALATT/

*3*

- És Anna. Vannak barátaid? - kérdezte Hope Anna Diaztól mikor mindenki elkezdett enni.

- Aha. - mondta unottan, telefon nyomogatás közben.

- Értem. - nézett rá mosolyogva apjára.

- Bogaram tegyük el azt a buta gépet. - nyújtotta kezét Mrs. Diaz a telefon felé.

- NEM! - húzta el a telefont a kislány. - Most tartok a 28.szinten még kettő és kiviszem a játékot.

- Kis butuska. - fordult Hope felé az asszony. Hope csak mosolygott. - És Hope. Hogy tetszik a suli?

- Eddig remek. Mondjuk az angol tanárunk elég monoton, de tűrhető. - kapott a témán Hope.

- És vannak barátaid?

- Darcy. Bár őt már születésem óta ismerem. De nagyon jóban vagyunk. Őszintén örülök, hogy velem van.

- BASZKI!! - hallatszott Anna felől.

- Drágám, hogy beszélsz?! - háborodott fel a nő. A lány apja meg csak morgott.

- Nem vagyok ovis!

*

- Kopp kopp. - szólt szelíden Tom. A vendégek elmentek. Hope fáradtan dőlt ágyába. (Aminek a huzatát egyből kicserélte mikor hazaért a múltkor) - Bocsi a "buli" miatt.

- Ahoz képest nem volt ANYYIRA borzalmas. Kivéve, amikor Anna a földhöz vágta az iPhone-át. - ült fel az ágyában Hope.

- Hát az durva volt. - ült le Tom Hope mellé.

- Azért az se volt semmi, amikor Clark rákérdezett a... Szóval a magán életemre. - nevetett Tom.

- Kemény. - értett egyet a lány.

- Na de az volt a csúcspont, amikor a kiscsaj bekapott egy falatot a kajádból.

- Láttad az arcát?

- Aha. - nevetett Hope.

- Ez nem McDonald's-os kaja? - próbálta Tom a lány arcát utánozni.

- Hahaha. - nevettek. Hope ekkor érezte magát először IGAZÁN vidámnak az apjával. Az a két hét után előszőr, ami a nyárból ment arra, hogy hozzászokjon a környezethez és kipakoljon.

*

Este Hope fáradtan, de vidáman dőlt ágyába. Amikor megzörrent a telfonja, felkapta a fejét.

Darcy: "Holnap töri dogaaaaa!!!
Bídóóó Bídóóó!!!"

Hope: "Hozzak egy poroltót?"

Darcy: "Bíd.... NÖM. Nöm köll."

Hope: "Akkor jó éjt."

Darcy küldött neki bárányokról képeket. De Hope már csak rezgésre állította telefonját.

*

Éjfél körül valami Hope arcába világított, és rezgett. A lány kénytelen volt kinyitni a szemét.

Nemfogadott hívás: Ismeretlen szám.

- Ez meg ki? - motyogta a lány.

Ismeretlen: "Helló!"
"Milyen volt az első, meg a második napod?"
"Tegnapelőtt hamar elmentél."
"Köszönni akartam neked."
"De lehet, hogy csak nem vettél észre."

Hope felült az ágyában, hogy jobban lássa az üzeneteket.

Hope: "Ki vagy te?"

Írta végül.