Meant To Be (2Won/Hyungwonho/Monsta X/ Yaoi)

2.Rész

-Itt meg mi a fasz történt?-kérdezi nagyokat pislogva Changkyun.

-Hogy beszélsz Kyunie?-szól rá Kihyun.

-Ja gec, ilyen fiatalon ilyen mocskos szájjal?-száll be Jooheon is szemöldök húzogatva.

-Te se beszélj így Honey!

-Oké, anyu-mondja szemforgatva, mire Shownu tarkón legyinti.

-Ne legyél tiszteletlen anyáddal!-mondja Shownu, mire őt meg Kihyun csapja le.

-Nem vagyok az anyátok, barmok!

-Nem hát! Nekem a kedvesem vagy.-mondja Shownu majd ad egy puszit Kihyun arcára, aki ettől teljesen elvörösödik és elkezdenek veszekedni, hogy ki kinek az anyja. Most komolyan, mint egy öreg házaspár.

Szegény Changkyun még mindig csak értetlenül áll a padunknál, aminek Wonho vet véget.

-Szia, Shin Ho Seok vagyok de hívj csak Wonhonak. Most költöztünk ide és mostantól ebbe az osztályba fogok járni.

-Aha én Changkyun vagyok és ide szoktam ülni minden szünetben, amikor elmenekülök a retardált osztálytársaim elől. Vagyis, ahogy látom csak ültem.-mondja szomorúan és elkezd nézelődni, hogy hova tudna ülni.

Mikor Jooheon ezt észreveszi egy egyszerű mozdulattal az ölébe ülteti a fiút, aki csak megszeppenve néz, majd amikor realizálja hogy mi is történt elpirul.

-Sokkal kényelmesebb mint a széked volt.-mondja Jooheon, mire Changkyun csak a mellkasába temeti az arcát.

-Felnőttek a kicsikéink.-mondja szipogva Kihyun és elkezdi Shownu kezét markolászni.

Én csak meghatódva figyelem őket, amikor észreveszem, hogy Wonho és Minhyuk feltűnően jól elvannak.

-Mizu srácok?-kérdezem tőlük.

-Semmi.-vágják rá egyszerre.

-Naaa mondjátok eeel.-kérlelem őket kiskutya szemekkel.

Némán figyelik egymást, majd pár pillanat múlva Minhyuk töri meg a csendet.

-Hjajj oké.-mondja megadóan, mire Wonho halálra vált tekintettel néz rá.-Wonhoval azt játszuk, hogy felváltva mesélünk kínos sztorikat és épp azt mesélte, hogy amikor...-kezd bele, de nem bírja befejezni mivel úgy kezd el nyeríteni mint egy ló.

Erre csak Wonhora nézek abban reménykedve, hogy tőle megtudom mi volt.

-Istenem már. Általánosban volt egy lány, aki nagyon tetszett és egyszer elmentünk moziba a barátainkkal. Búcsúzkodásnál elkezdett felém hajolni én meg megcsókoltam, mire ő ellökött én meg úgy estem, hogy eltörtem a karom. Nem értettem, hogy ha egyszer ő kezdett el közeledni, miért lökött el. Kiderült, hogy csak megakart ölelni, mint mindenki mást.-mondja egy nagy sóhaj kíséretében de látszott rajta, hogy ő is mindjárt elröhögi magát.

-Bocsii..de ezt most elképzeltem.-fulladozok.

-Egyesek lehetnének kicsit együttérzőbbek is.-utal Minhyukra és rám.

-Jó, oké sajnáljuk. Legalább küldött neked bocsánatkérő képeslapot a kórházba?-kérdezem egy visszafolytott vigyorral a képemen, mire Wonho is elkezdett nevetni.

Jókedvünket sajnos a csengő zavarja meg. Na meg Changkyun ijedt kiáltása.

-Basszus! Nekem az emeleten lesz föcim és tzt írunk! Basszus!-kiált, majd egy szempillantás múlva már a küszöböt lépi át.

-Nekünk milyen óránk lesz?-fordulok tanácstalanul Jooheon felé.

-Töri.

-Bleehh.-csinálok úgy mintha hánynék, mire pont belép a tanár.

-Esetleg kedves Hyungwon szeretnél felelni?

-Nem, elnézést tanárnő.

-Mindjárt gondoltam.

-Te.-bök oldalba drága padtársam.-Ez ma már a második. Neveld meg magad.-kezd el röhögni.

-Te mondod? Nem is tudom ki az aki az előbb szinte levetkőztette a tekintetével Changkyunt.

-Paraszt.-morogja, majd elkezdi lemásolni azt a 100 mondatot amit a tanár egy perc alatt írt fel a táblára.

A nap további része viszonylag gyorsan telik el és egyszercsak azon kapom magam, hogy már hazafelé baktatok. Mikor a kapunk elé érek ijedten kezdem el keresgélni a lakáskulcsomat és már a szívroham kerülget, amikor végre megtalálom a táskám alján.

-MEGJÖTTEM!-kiáltom el magam amint belépek a házba. Választ nem kapok így elindulok felkutatni egyetlen, drága családtagomat, anyukámat. Elindulok befelé, majd szinte arcon csap a friss sütemény illata. Lépteimet megszaporázva megyek a konyhába egy kis kóstoló reményében.-OMO! Csokiskeksz! Éljen! Anyuuu ugye ehetek?-pörgök be teljesen az édesség gondolatára.

-Nem! Ezt az adagot az új szomszédnak fogod átvinni és majd ha ettél ma már valami értelmeset kaphatsz egy kicsit.

-Új szomszéd?-kérdezem ledöbbenve. Nem akarok szomszédot. Nem akarok még több embert a közelünkben. Mivan ha valami kukkoló néni? Vagy ha egy FBIos aki utánam fog kémkedni? Vagy ha egy körözött mexikói álszemélyiséggel? Oké, lehet, hogy egy kicsit túlgondoltam.-Mikor kéne átvinnem?

-Igazából a legjobb lenne most.

-Aishh oké.-mondom egy fáradt sóhaj kíséretében.

Mikor már az ajtó előtt állok, azon kezdek el gondolkozni, hogy csöngessek vagy kopogjak? Nemtudom eldönteni. Lehet mindkettőt kéne egyszerre. Nem, nincs annyi szabad kezem. Oké. Akkor csöngetek. Most, hogy ezt így megbeszéltem magammal egy határozott mozdulattal nyomom meg a csengőt. Azonban, mikor az ajtó kinyílik, nem várt látvány fogad.

-Hát te?