Meant To Be (2Won/Hyungwonho/Monsta X/ Yaoi)

15.Rész

A little bit 🔞

Mellkasomat újabb csókokkal lepi el és közben a nadrágomat egyre lejjebb és lejjebb tolja, míg végül le nem kerül rólam az utolsó ruhadarab is. Jól láthatóan végignézi testem minden apró porcikáját, majd megszólal.

-Mondtam már, hogy nagyon szeretlek?-kérdezi suttogva.

-Mintha már említetted volna.-mosolyodom el, majd hajába túrva húzom közelebb magamhoz egy csókra.

Mikor már alig kapunk levegőt elválik és saját magát is megszabadítja a maradék ruhájától. Elhelyezkedik lábaim között, benyálazza az ujjait és az egyiket a bejáratomhoz helyezi, majd kérdőn pillant fel rám. Bólintok egyet és hátradöntöm a fejem. Lassan betolja, de nem fáj, csak kellemetlen. Amikor látja, hogy nem haldoklom, betolja a másodikat is. A feszítő érzésre vágok egy grimaszt. Apró csókokkal lepi el testem különböző pontjait és ezzel feledteti is velem az érzést. Mikor megérzem magamban a harmadik ujját is, kellemetlenül nyögök egyet és a lepedőt kezdem markolászni. Nyakamat kezdi el csókolgatni, miközben néhány helyen meg is szívja azt. Egy idő után már teljesen elmúlik a fájdalom és már csak a nyögéseimet lehet hallani. Amikor már úgy érzi eléggé kitágított, kihúzza ujjait belőlem.

-Szólj ha nagyon fáj és abbahagyom.-néz rám aggódva és mivel egy értelmes szót nem bírok kimondani, ismét csak bólintok egyet.

Óvatosan belémhatol, amit az elején még összepréselt ajkakkal tűrök, de mikor már a teljes hossza bennem van felszisszenek. Azaz remélem, hogy már a teljes, ugyanis ennél több ezer százalék, hogy nem férne belém. Mikor már elmúlik a fájdalom, biccentek neki egyet és elkezd lassan mozogni. Egy idő után gyorsít és amikor eltalálja azt a bizonyos pontot, ha egyáltalán lehetséges, az előzőeknél is hangosabban nyögök fel. Még párszor megismétli, majd szinte egyszerre megyünk el. Fáradtan huppan le mellém az ágyba és mindegyikünknek kell pár perc, hogy kontrollálni tudjuk a szapora szívverésünket.

-Szeretlek.-bújok szorosan mellkasához, amikor már képes vagyok megszólalni.

-Én is szeretlek.-puszil bele a hajamba.

-Most miattad mehetünk el fürdeni.-mondom, miközben mellkasát kezdem el cirógatni.

-Te kezdted az egészet.-mosolyodik el tettemen.

-Oké, egyezzünk meg egy döntetlenben.-nevetek fel.

Kimászok az ágyból és a ruhákat kezdem el komótosan összeszedegetni. Amikor megfordulok, akkor veszem észre, hogy az első sorból nézte végig az egészet.

-Hé!-vörösödöm el és hozzá vágom a pólóját.-Ne leskelődj.

-Azt ne mondd, hogy ezek után szégyenlős vagy.-nevet, majd elővesz magának valami ruhát és nekem is ad egy másik pólót.

-Hagyj.-pirulok el mégjobban és gyorsan elmegyek fürdeni.

-Mivan ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?-kérdezi, mikor ő is visszaér a fürdésből.

-Ha együtt válunk el, akkor semmi kifogásom ellene.-vágom rá kapásból.

-Édes vagy.-mosolyodik el.

-Tudom.-mondom vigyorogva, mint egy vadalma.

-Gondolkoztál már azon, hogy hol fogsz továbbtanulni?-fekszik le mellém az ágyára.

-Még nem igazán. Lehet várok egy évet, hogy legyen időm kitalálni, mit is akarok.-gondolkozok el a dolgon.-És te?

-Szintén semmi.-sóhajt hatalmasat.-Együtt kéne továbbtanulnunk valami remek helyen.-dobja fel az ötletet.

-Rendben.-bólintok, majd egy kis szünet után újra megszólalok.-Lassan hazakéne mennem megbeszélni ezt anyával.

-Elkísérjelek?-ajánlja fel.

-Nemhiszem, hogy túl jó ötlet lenne.-rázom meg a fejem.-De azért köszi.-mosolyodom el és egy apró csókot nyomok ajkaira.

-Az asszonynak bármit.-kacsint rám vigyorogva.

-Nem vagyok asszony.-csapom meg, mire ő csak elröhögi magát.

-Jó, jó persze.-mondja.

-Legalább megjátszhatnád, hogy fáj.-szállok ki az ágyból.

-Bocsi.-nevet, majd a vállához kap.-Jajj a karom! Segítség! Valaki hívja a mentőket! Ver az asszony!-kezdd el kétségbeesetten jajjgatni.

-Teljesen lökött vagy.-forgatom meg a szemem, miközben elnevetem magam.

-De te szereted ezt a lököttet.-mondja, miközben kezét a szívére teszi.

-Hát hogyne szeretném. Na gyere, legyél jó házigazda és kísérj ki.-fogom meg a kezét és kihúzom az ágyból.

-Ejj. Miez a diktatúra?-húzza el a száját, majd lassan megindul utánam.

-Megszoksz vagy megszöksz.-rántok vállat vigyorogva, már az előszobában állva.

-Nehéz döntés.-kezdi el simogatni a képzeletbeli szakállát.

-Engedd el. Esélyed sincs megszökni előlem. Mostanra már a testem rabja lettél.-nevetek és belebújok a cipőmbe.

-Igazad lehet.-mondja, majd hosszan megcsókol.-Majd hívj, hogy mi van otthon. Vagy ugorj át.

-Igenis, uram!-szalutálok, majd egy utolsó puszit nyomok arcára és kilépek az ajtón.

Egy házzal arrébb sétálok, majd lassan lenyomom a kilincset.

-Anya.-lépek be a házba.-Itthon vagy?-kérdezem, miközben kibújok a cipőmből.

-A konyhában vagyok.-hallom meg a hangját és lassan elindulok felé.

Hát akkor, hajrá Hyungwon!

•Lassan haladok tudom, de az utolsó részt már megírtam. Yey. Kár, hogy közben hiányzik, úgy saccperkábé 10 másik. XDD Kár, hogy annyi szart olvasok közben, hogy néha elfelejtem hol tartok a sztoriban:(•