Meant To Be (2Won/Hyungwonho/Monsta X/ Yaoi)

10.Rész

Ezt rohadtul nem hiszem el. Lemondták. Faszomat beléjük verem, de komolyan. Kitalálja, hogy csinálunk együtt valamit erre nem bírja ki, hogy egy este ne farkalja meg Changkyunt. Jó mindegy is. A lényeg, hogy Minhyuk meg a csaja itt lesznek. Ebből kiindulva annyira gáz már nem lehet. A házból kilépve libabőrös leszek, amikor a hűvös levegő megcsap. Most, hogy lement a nap még így tavasszal is kicsit csípős az idő, de szerencsére nincs messze a mozi, úgyhogy nem nagyon zavar. A ruha választást nem vittem túlzásba. Szokásos fekete szaggatott farmeremet egy fekete pólóval kombináltam. Sietve teszem meg azt az alig húsz perces utat. Amint odaérek kettő dolog jut eszembe azonnal. Basszus és aztakurva. Wonho teljesen egyedül van, pedig már a többieknek is itt kéne lenniük ugyanis egy kicsit késve érkeztem. És aztakurva milyen helyes.

-Szia.-köszönök neki zavartan.

-Szia.-mosolyog rám, mire érzem, hogy teljesen elvörösödöm.-Rose családja ma valamilyen összejövetelt tart és úgy döntöttek, hogy ma bemutatja Minhyukot. A másik kettőről semmit nem tudok.-von vállat, miközben válaszol a még fel nem tett kérdésemre.

-Honey nem tudja a gatyájában tartani a farkát.-forgatom meg a szemeimet.

-Reménytelen eset.-sóhajt egyet drámaian.-Na de menjünk be, mert lassan kezdődik a film.-szól majd meg sem várva a válaszomat elindul.-Helló.-köszön rá a pultos lányra.-Két jegyet szeretnénk a Marvel Kapitányra és két nagy popcornt cólával.-mondja aztán már veszi is elő, hogy fizessen.

-Mitcsinálsz?-ráncolom a szemöldököm.-Én is ki tudom fizetni magamnak.

-Így egyszerűbb.-von vállat.

-Ahj oké.-sóhajtok.-De legközelebb én fizetek!-rázom meg fenyegetően a mutatóujjam.

-Ezt most vegyem egy randi felkérésnek?-emeli meg szemöldökét, miközben pimasz vigyorra húzza a száját.

-Nem..nem úgy értettem.-vörösödöm el teljesen.

-Akkor...Nem is akarnál velem randizni?-kérdezi.

-De!-vágom rá túl hamar.-Mármint..nem...izé...Mennünk kéne, mert kezdődik a film.-ragadom meg az én adagomat és fénysebességgel rohanok be a vetítőterembe.

Elkezdik levetíteni a filmet és nekem a félhomályban tökéletes rálátásom lesz Wonhora. Mikor már vagy öt perce bámulom felém kapja fejét és kérdőn felhúzza szemöldökét. Egy szempillantás alatt szentelem teljes figyelmemet a vászonra. Pár pillanat múlva ujjai az enyémek köré fonódnak, mire engem elönt a kellemes bizsergés.

-Hát ez valami rohadt jó volt.-vigyorgok, mikor már kifelé tartunk a moziból. Csak úgy megjegyzem még mindig fogja a kezem. Nem is igazán érdekel. Tényleg. Tök higgadt vagyok meg minden. Ja hogy nem?

-Szerintem is.-bólogat helyeslően.-Bár a közepén egy kicsit elvesztettem a fonalat, hogy most kik a jók meg a rosszak, de amikor rájöttem király volt.

-És a cica milyen cuki volt máár.-kezdek el ugrálni.-Vegyél nekem egy olyan cicát! Légysziiiii.-nézek rá kiskutya szemekkel.

-Ha anyukáddal megbeszéled kaphatsz egyet.-neveti el magát.

-Ezaz!-kiáltok fel győzelemittasan habár tudom nulla az esélye annak, hogy anyu ebbe belemenjen.

Egy darabig kellemes csendben sétálunk, megjegyzem még mindig KÉZENFOGVA, amikor is megcsap a hűvös szél és azonnal libabőrös leszek a hidegtől.

-Fázol?-kérdez rá Wonho.

-Nem.-rázom a fejem nemlegesen.

-Költői kérdés volt. Látszik rajtad.-nevet fel.-Kell a dzsekim?

-Nem.-rázom a fejem ismét.-Akkor te fogsz fázni.

-Ez is költői kérdés volt.-nevet tovább, majd elengedi a kezem, mire azonnal hiányérzetem támad.-Tessék. Bújj bele.-mondja, majd rámteríti a dzsekijét. Körbejár az illata. Remélem elbúcsúzott tőle, ugyanis ezt megtartom. Amint belebújok a dzsekijébe, ujjai szerencsére újra megtalálják az enyémeket.

A házunk elé érve kicsit zavartan állok meg és engedem el a kezét.

-Hát akkor..köszi.-mosolygok rá, de amint tekintetünk találkozik, a földet kezdem el pásztázni.

-Igazán nincsmit.-újra ránézek-Azt a randit meg, majd behajtom rajtad.-kacsint, mire én teljesen elvörösödöm.

-Szia.-mondom és megfordulok azzal a szándékkal, hogy bemegyek azonban a csuklóm köré fonódó ujjai ebben megakadályoznak.

-Búcsú puszit nem kapok?-biggyeszti le azokat a gyönyörű ajkait.

-Nem mintha én kaptam volna.-forgatom meg a szememet.

-Hát ezen még változtathatunk.-mosolyodik el. Lábujjhegyre állok és terveim szerint egy puszit nyomok az arcára, azonban ő elfordul így egy csók lesz belőle.-Hmm ez jobb, mint egy puszi.-suttogja ajkaimra, miután elválunk.

-Jóéjszakát.-motyogom vörös arccal, majd elindulok befelé.

-Hát ezekután biztos jó lesz.-mondja és szinte érzem, hogy közben azt a pimasz vigyorával néz rám.

Az ajtóban még egy utolsót intek neki, majd egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon és a világ legszebb estéjét magam mögött tudva lépek be az ajtón.