Meant To Be (2Won/Hyungwonho/Monsta X/ Yaoi)

7.Rész

Reggel teljesen kisírt szemekkel és fájó torokkal ébredtem. Mivel úgy éreztem ilyen állapotban képtelen lennék elmenni suliba, szóltam anyának.

-Anyaaa. Elég szarul érzem magam. Nem maradhatnék ma itthon?-kérdeztem reménykedve.

-Dehogynem kincsem. Akkor viszont igyál egy kis teát és feküdj vissza, rendben?

-Igen és köszi.

A tea ivós részét kihagyva felszaladtam a szobámba és bevetem magam az ágyamba. Na akkor töltsük hasznosan a napot. Az ölembe rakom a laptopot és elkezdtem sorozatot nézni. A sorozatozással csak úgy elröppent a nap, egyszercsak arra kaptam fel a fejem, hogy csöngetnek.

-Hát sziaaaa.-köszöntöttem legjobb barátomat egy szoros öleléssel-Hát te?

-Hali, gondoltam áthozom a házit meg ilyenek.

-Meg ilyenek?

-Közben kibeszélhetjük, hogy mi van veled meg Wonhoval. Na de adj valamit enni.-mondta, majd elindult a konyhába.

Amíg ő kiszolgálta magát én gyorsan lefotóztam az anyagot azzal a céllal, hogy bemásolom valamikor. Na persze. Mind tudjuk, hogy nem fogom csak hát azért az esélyt meg kell adni.

-Na akkor mesélj.-mondta teli szájjal.

-Uhmm nemtudom mivel kezdjem.

-Mondjuk azzal, hogy mi volt a bulin. Elég sokat ittam és Kyunie száján kívül más nem rémlik.

-Fujjjj. Ne aggódj mi is láttuk az egészet. De igazából én sem sokra emlékszem. A lényeg, hogy smároltam Wonhoval. Aztán beközölte, hogy neki semmit nem jelentett. Ja meg, hogy barátnője van. Ennyi. Nemtudok ezzel most mit kezdeni.

-Aztaaaa. Ez azért durva. És akkor most mi lesz?

-Semmi. Elkerülöm, amennyire csak lehet.

-Uhmm szerintem ez nem a legjobb ötlet.-ráncolta a szemöldökét.

-Miért is?

-Az osztálytársunk. Nem mellesleg a barátunk. Esélyed sem lenne arra, hogy elkerüld.-érvelt sajnos helyesen.

-Aishhh. Akkor mit tegyek?

-Próbáljatok meg barátok lenni. És biztos vagyok benne, hogyha olyan sokat jelentene neki a barátnője, akkor nem veled smárolt volna. Na mindegy is. A ti dolgotok.

-Miért vagyok ilyen hülye?-vertem az asztalba a fejem.

-Nem te vagy a hülye. Az a hülye akibe beleszerettél.

-Hé én nem is..-kezdtem bele de félbeszakított.

-Uhum na persze. Mindegy én léptem, mert még van dolgom otthon. Na pá drága!-mondta, majd egy pillanat múlva már csapódott is az ajtónk.

Végülis igaza van. Muszáj lesz barátoknak lennünk, hiszen egy társaságban szoktunk lenni. Aishh. Miért pont velem történik ez? Nekem is járna a happy end.

Jooheon látogatása után már csak fürdeni volt energiám, még megnéztem egy-két részt a sorozatból és Wonhon agyalva aludtam el.

Reggel még az ébresztőm előtt keltem fel. Fogalmam sincs, hogy miért. Felvettem egy fekete szaggatott gatyát egy egyszerű fehér pólóval, majd leballagtam reggelizni.

-Hát te ilyen korán?-kérdezte a konyhában kávézó anyu.

-Uhum. Tegnap korán feküdtem le, úgyhogy hamar sikerült kelnem.

-Áh értem. Eldobjalak suliba ha már ilyen hamar kész lettél? Úgy is arra megyek.

-Az jó lenne. Köszi.-mosolygok rá.

Reggeli után felszaladok a szobámba és magamhoz veszem a táskám és a telefonom. Az ajtóban belebújok a cipőmbe és a dzsekimbe.

-Anyu. Én készen vagyok.-hajolok be a konyhába.

-Oké akkor menjünk.-mondja, majd az ajtót bezárva magunk mögött ülünk be a kocsiba.

A suli gyalog sincs messze, de kocsival még hamarabb odaérünk. Az odavezető út kellemes csöndben telik.

-Köszi anyu. Jó munkát. Szia.-nyomok egy puszit az arcára, mikor odaérünk és kinyitom az ajtót.

-Szívesen kincsem. Neked meg jó sulit. Szervusz.-mosolyog rám, majd mikor becsukom magam után az ajtót integetve elhajt.

A teremben még csak Dahyun volt bent. Vállig érő aranybarna haja és szintén barna szeme van. Nálam körülbelül egy fejjel alacsonyabb. Nagyon szép és aranyos lány az biztos.

-Jó reggelt.-mosolygok rá és intek egy aprót.

-Neked is.-viszonozza a gesztusaimat.

Leülök a helyemre és pár pillanattal később Wonho lép be a terembe. Feszülten odamondunk egymásnak egy hellot, majd ő is leült. Éppen kezd kínos lenni ez az egész, amikor egy olyan lány lép be a terembe akit még sosem láttam. Amikor Wonho is észreveszi azonnal felpattan.

-Jisoo! Mit keresel itt?-nyitja tágra a szemeit.

-Hát nem is örülsz nekem édesem?-kérdezi, majd amit ezután látok annyira ledöbbent, hogy még sírni is elfelejtek.

•Ezt most szépen itt hagyom. Ha tetszett a rész hagyj nyomot magad után^^•