Meant To Be (2Won/Hyungwonho/Monsta X/ Yaoi)

14.Rész

Reggel arra kelek, ahogyan Wonho szuszogása csiklandozza a tarkómat. Na meg, hogy a reggeli merevedése a fenekemhez nyomódik. Erre egy icipicikét talán el is pirulok. Oké, igazából olyan vörös lesz az arcom, mint egy paradicsom. Szembe fordulok vele és kisöprök pár tincset az arcából. Istenem. Hogy lehet valaki még alvás közben is helyes? A kis egoista természetesen póló nélkül alszik, így már korán reggel csodálhatom  a tökéletesen kidolgozott hasát.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezeimet a hasára teszem és egyesével végigsimítom a kockáit. Ezt a mozdulatsort még megismétlem párszor, amikor Wonho megszólal.

-Szívesen kelnék erre minden reggel.-mondja, még az ébredéstől egy kicsit rekedtesen.

-Bocsi, nem akartalak felkelteni.-húzom vissza magam mellé a kezeimet.

-Hogy aludtál?-kérdezi mosolyogva.

-Jól.-vigyorodom el én is.-Bár az ágyba reggelit erősen hiányolom.-biggyesztem le ajkaimat.

-Nem tehetek  róla, hogy hamarabb keltél fel, mint én.-neveti el magát, majd kimászik az ágyból és belebújik egy pólóba. Hát kár érte.-Anyukáddal mikor fogsz beszélni?

-Ehh.-húzom el a számat.-Még nem most.-rázom a fejem.-Amúgy még arra sem készültem fel lelkileg, hogy most fogok először találkozni a szüleiddel.

-Nyugi. Nem most fogsz.-neveti fel.-Szombatonként üzleti megbeszélésen vannak, de ha gondolod holnap bemutatlak nekik. Bár már annyit meséltem eddig rólad, hogy szinte ismernek.-vakarja meg tarkóját zavarában.-Úgyhogy ne aggódj, ha kedvet kapnál egy kis huncutkodáshoz nem kell visszafognunk magunkat.-kacsint rám, mire én teljesen elvörösödöm.

-Ez nagyon aranyos. Mármint az, hogy meséltél rólam.-Remélem csak jókat mondtál.-nevetek fel.

-Hát megemlítettem, hogy halálosan rettegsz a horrorfilmektől, hogy részegen bárkit képes vagy felszedni, ja és azt is hozzátettem, hogy lenyúltad a dzsekimet.

-Nemár.-temetem a párnába az arcomat nevetve.-És az már az én dzsekim.-öltöm ki rá a nyelvem.

-Egyébként annyit mondtam, hogy nálad csodálatosabb emberrel még nem találkoztam.-mosolyog.-Na gyere, csinálok valami reggelit.-mondja és elindul.

Remélem másnak is feltűnt a reggeli csókom hiánya. Oké biztos túlreagálom meg ilyenek, de tegnap este először mondtuk ki, hogy szeretlek erre reggel egy csókot sem kapok. Ez nagyon szomorú.

Lassan én is lecsoszogok a konyhába és puffogva leülök az asztalhoz. Pár perc múlva lerak az asztalra két adag rántottát és enni kezdünk. Egész idő alatt csúnyán nézek rá, habár a reggeli olyan finom, hogy majdnem elfelejtem miért is haragszom. Evés után felmegyünk a szobájába. Ő az ágyra ül le, míg én az íróasztalánál lévő széken foglalok helyet. A szobában szinte tapintható a feszültség és nem abból a jó fajtából.

-Na jó.-töri meg a csendet és mélyen a szemembe néz.-Mi a baj?-kérdezi.

-Semmi.-vágom rá rögtön, mivel nemtudom, hogy hogyan kéne ezt  elmondanom.

-Aha.-bólogat.-Azért néztél rám úgy egész kaja alatt, mint aki bármelyik pillanatban levadászhat? És ennél messzebbre már csak a kertben ülhettél volna le.

-Mi? Én nem..-kezdek bele a tiltakozásba, de félbeszakít.

-Egyszerűbb lenne, ha nem nekem kéne kitalálnom.-sóhajt hatalmasat.-Szóval, mi a baj?-kérdez rá mégegyszer.

-Uhmm..csak, hogy...-makogok össze vissza, majd erőt veszek magamon és gyorsan kibököm.-Tudod, ma még meg se csókoltál.-mondom vörös arccal és a pólóm szegélye hirtelen érdekessé válik, így lehajtott fejjel azzal kezdek el babrálni.

-Aranyos vagy.-nevet fel.

-Hé!-csapom meg a karját.-Ne nevess ki.-mondom durcásan.

-Jó, bocsi.-vesz egy mély levegőt, hogy egy kicsit lenyugodjon.-Most, hogy kezdenem komolyabbra fordulni a dolgok biztosra szeretnék menni azzal kapcsolatban, hogy nem cseszek el semmit.-mondja és erre már felkapom a fejem.

-Egy csókkal nem lehet elcseszni dolgokat.-vonom össze a szemöldököm.-Főleg nem a tiéddel.-nevetem el magam.

-Nem konkrétan a csókra gondolok.-csóválja a fejét.-Hanem, hogy nemtudom meddig mehetek el és nem merem feszegetni a határvonalat, mert félek, hogy egyszercsak átlépem és akkor ott vége. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-mondja, mire nekem a lélegzetem is eláll attól, hogy milyen imádnivalóan figyelmes.

-Én is nagyon, nagyon szeretlek.-mosolyodom el.

-De te sem halnál bele, ha néha kezdeményeznél.-teszi tönkre a hangulatot, én meg teljesen elvörösödöm arra amit mond.

Kezdeményezést akar? Hát megkapja. Felállok a székről, odamegyek hozzá, átvetem rajta az egyik lábam és az ölébe ülök.

-Mitcsinálsz?-kérdezi akadozó levegővétellel és szinte hallom, milyen gyorsan ver a szíve, bár az is lehet, hogy az enyém az.

-Éppen kezdeményezek.-mondom, majd a hajába markolva vonom közelebb magamhoz, hogy egy szenvedélyes csókban részesítsem.

Szinte azonnal visszacsókol és habár az elején én dominálok, a végére teljesen átveszi az irányítást. Kezeimmel benyúlok a pólója alá és a hasfalát kezdem el cirógatni. Wonho megszakítja a csókot és a nyakamra tér át. Apró csókokkal lepi el és amikor megtalálja azt a bizonyos pontot, ahol a bőröm vékonyabb elkezdi szívni. A fájdalomtól és az élvezettől egyszerre nyögök fel. Vállába markolok és csípőmet önkéntelenül is előrébb lököm. Mindketten hangosan nyögünk fel az érzésre. Kibújtat a pólómból, majd a derekamra fog és lassan végigfektet az ágyon.

-Jól áll a pólóm, de az nélkül mégjobban bejössz.-suttogja ajkaimra, majd egy csókot nyom azokra.

Még időm sincs zavarba jönni, már a kulccsontomon hagy apró szívásnyomokat és a szoba megtelik az apró érintések által kiváltott sóhajainkkal. Kezével az oldalamat cirógatja, miközben nyelvével lágyan a mellbimbómat kezdi kényeztetni. Próbálok nem eszeveszetten sóhajtozni már ettől, de pár hang így is előtör belőlem. Amikor már úgy érzem ennyitől is képes lennék elmenni, a pólójától kezdem el megszabadítani. Miután sikerül, elhajítom a szoba másik felébe, remélve, hogy így az örökkévalóságig nézhetem a tökéletesen kidolgozott izmait. A látvány, ahogyan az erek kidagadnak karjain és nyakán, amint felettem támaszkodik, ha lehet még ennél is jobban beindít. Mellkasomat újabb csókokkal lepi el és közben a nadrágomat egyre lejjebb és lejjebb tolja, míg végül le nem kerül rólam az utolsó ruhadarab is.

•Let's kill this love rum pum pum pum. Ez megy nálam 24/7ben és nehéz nem kivetítenem a sztorira. Igazából már csak azért írok ide ilyen kis hülye megjegyzéseket, hogy ne legyen olyan üres a rész (na meg az életem)hehe...Ja és remélem mindenkit kellőképpen felcsigáztam. Sietek a következővel.^^•