Egy átlagos élet volt...

3. fejezet

Estéig sikerült elütnöm az időt. Megcsináltam a házit, rajzolgattam, amit hamar meguntam most és inkább felléptem instára. Ott se volt semmi izgalmas, be sziveztem pár kedvencem képét és leléptem. 7 óra fele járt az idő amikor hallottam hogy apám megjött. Mint akit puskából lőttek ki szaladtam le a földszintre. Apu akkor adott puszit anyámnak, amin muszáj volt elmosolyodnom. Annyira aranyosak és elképesztő hogy meg 20 év után is ennyire szeretik egymást.
-Szia apu!-öleltem meg, és adtam neki egy puszit.
-Szia Avery, mi újság?-érdeklődött, ugyanis soha nem szoktam mindig lejönni amikor haza jön.
-Semmi különös, csak tudod anyu mondta hogy beszélni szeretnétek velem, és gondoltam essünk túl rajta minnél hamarabb!-mondtam és leültem a kanapéra, közben várakozva néztem rájuk.
-Oh, hát rendben!- ült le apám velem szemben a fotelba, anyám pedig az ölébe. Már undoritóan aranyosak.
-Szóval! Kaptam egy új állásajánlatot ami sokkal jobban fizetne mint a mostani. Ott is ugyan igy lennék állatorvos csak több pénzért!-nézett a szemembe bocsánatkérően amit nem értettem. Ez csak egy új munka ami jobban fizetne, mit kell ezt igy túl aggódni?
-És? Ebben mi a megbeszélni való? Ti tudjátok hol akartok dolgozni nekem ehhez nincs semmi közöm.- rántottam meg a vállam, anyám pedig nagyot sóhajtott.
-Hát ezaz kicsim! Hogy a munka az...New yorkban van.- mondta halkan. A szemem kétszer akkora lett mint eredeti állapotában. Hogy mi?! Elköltözünk? de hát most vagyok tizenegyedikes... Nem akarok újra beilleszkedni egy osztályba ahol már rendesen összeszoktak!
-Mivan!? Anyu nemsokára jövőre végzős leszek! Illeszkedjek be egy új osztályközösségbe? Tudod milyen nehéz egy új közösségbe kerülni ahol már ismerik egymást a többiek!?-pattantam fel a helyemről, össze vissza hadonászva. Anyáék megbánással néztek a szemembe amitől nekem is lett egy kis bűntudatom hogy kiabáltam velük miközbem ők csak jót akarnak.
-Tudjuk drágám, de sokkal több a pénz amit adnak és jobban megtudnánk élni!-bizonygatta anyu én pedig rá mosolyogtam. Nem durcázhatok be mint egy kigyerek! Nemsokára 18 vagyok, ideje felnőni egy kicsit.
-És mikor indulunk?-néztem rájuk kérdőn, mire értetlen fejet vágtak de láttám rajtuk hogy meg is könnyebültek.
-Hát holnaputánra van repülőjegyünk. Holnap már kiiratnánk a suliból és itthon pakolnánk össze a cuccunkat.-bólintottam hogy megértettem majd felállva megöleltem mind kettejüket és felmentem a szobámba. Te jó isten! Itt hagyom Londont! A várost ahol eddig éltem..ahol felnőttem! El se hiszem! De izgatott is vagyok, hogy milyen lesz az új lakásunk, az új városünk, az új iskolám és az új barátaim. Ha egyáltalán lesznek barátaim. Elég közvetlen vagyok bárkivel, de attól nem bizom abban hogy szeretni is fogják a személyiségemet. Néha idegesítő vagyok, feledékeny, szétszórt, de akit szeretek és a szívemhez nőtt azt nem engedem el egy könnyen. Emma! Úristen, megfog ölni hogy itt hagyom! Gyorsan felpattantam, a zsebemből kirántottam a telefont és hivtam is Emmát. Szinte rögtön felvette szóval tuti telefonozott.
-Emma! De jó hogy felvetted!- szóltam bele izgatottan a telefonba.
-Szia Avery, mizujs? Miért hivsz? Valami baj van?-kérdezte aggódva a végét én pedig kínosan elnevettem magam. Jaj istenem de meg fog ölni.
-Hát... Figyelj Em! Apu kapott új álláslehetőséget..viszont New Yorkban..és elköltözünk..-mondtam szaggatottan és vártam mit reagál. A vonal végen csak szuszogást hallottam és kezdtem aggódni hogy sokkot kapott.
-Emma! Itt vagy?-kérdeztem óvatosan.
-Avery..- hallottam meg sírós hangját amit nagyon nem akartam, és szemeimet összeszoritva gondolkoztam mivel nyugtathatnám meg.
-Holnap már nem megyek iskolába, holnapután repülünk.. Ha gondolod holnap gyere hozzám és segítessz pakolni.
-Rendben..Szia Aves!- szólt halkan bele majd letette. El se tudtam köszönni tőle. Biztos megbántottam... de ez ellen nem tudok tenni, még nem vagyok 18 éves hogy egyedül maradhassak. Telefont ledobtam az ágyra és megkerestem a bőröndöm. Elkezdek már most pakolni néhány dolgot, mert tudom hogy holnap nem lennék kész. Elkezdtem bepakolni a ruhákat, de kint hagytam amit holnap fogok felvenni. Kb 2 óra szenvedéssel megtöltöttem 2 bőröndöt, és még ott vannak a kacatjaim. De azt majd holnap Emmával pakolom el. Gyorsan elmentem letusolni, hajat mostam és már jöttem is ki mert borzasztó fáradt voltam már. Hajamat nem is szárítottam meg csak kifésültem, és pizsama gyanánt egy hosszú kinyúlt pólót és egy bugyit vettem fel. Gyakori ez a viselet ha melegem van. Bedöltem az ágyba, és pár fordulás után elragadott az álmok világa.