Egy átlagos élet volt...

5. fejezet

Ez a hetünk arról szólt hogy berendezkedtünk házba, és felfedeztük a környéket. Nagyon tetszik az új házunk és nem bántam egy percig sem hogy elköltöztünk Londonból. A suli miatt aggódok egy kicsit, hogy lesznek e barátaim. Ma megyünk beiratkozni holnap pedig az első napom lesz. Izgatottan ugrottam ki az ágyból és kezdtem készülni. Egy szürke farmert és fehér pólót vettem fel és mivel sütött a nap úgy gondoltam így tökeletes a szettem. Hajamat kifésültem, tettem fel egy kis szempillaspirált és kész is voltam. Lerobogtam a konyhába ahol anyuék már beszélgettek.
-Sziasztok!-ültem le melléjük.
-Szia, mindjárt megyünk rendben?-mosolygott anyu, majd vissza fordult apához és suttogva beszéltek tovább. Miért suttognak? Nem foglalkoztam sokáig ezzel mert bejött macskusz és a lábamnak dörgölőzött. Ez az egy hét alatt ő is megszokta az új házat és már rám se harakszik. Igaz nem tudom mi baja volt, de már nem is számít.
-Na mi az cicu éhes vagy?-simogattam kis buksiját, majd felálltam és kerestem neki valami ehetőt, ugyanis macska konzervet még nem vettünk. Kivettem a hűtőböl a tejet és öntöttem neki a táljába, majd letettem neki. Úgy esett neki mint aki egy éve nem evett.
-Avery, vedd a cipőd megyünk!- Nézett hátra anyu. Kimentem a konyhából és felhúztam a cipőm és már indulásra készen álltam.
Apu kiviharzott előttem az ajtót becsapva maga után. Kérdőn néztem anyára hogy mi baja van. Ő csak sóhajtott és intett hogy menjek én is. Szótlanul követtem és beültem a kocsiba. Egész úton csend volt csak a rádió halk zaját lehetett hallani. Mostanában sokat veszekednek és idegesek. Azt hiszik nem vettem észre, de nem vagyok vak és ezt lehetetlen nem észre venni. A suli elé érve apa szólalt meg először.
-Én nem megyek be, majd hivjatok ha végeztetek és jövök!-nézett hátra rám én pedig csak bólintottam. Kiszáltunk ő pedig a gázra is lépett és csokorogva hajtott el.
-Gyere kincsem menjünk.- tette hátamra a kezét. Ki kell derítenem mi bajuk van mostanában, így nem mehet tovább. Most először néztem a sulira és Wáóó! Hatalmas volt! Az előző sulim olyan átlagos méretű volt de ez! Végig sétáltunk az udvaron ahol már rengeteg diák mászkált, akkor mi lesz bent? Néhányan megnéztek és sutyorogtak de voltak olyanok is akiket nem is érdekelt hogy ott vagyok. Amikor beléptunk az épületbe egy tágas aula fogadott rengeteg nyüzsgő diákkal. Anyu mint aki már ezerszer járt itt úgy húzott maga után. Honnan tudja merre kell menni? Nemsokkal később az iroda előtt álltunk és bekopogott. Egy halk tessék hangzott bentről. Egy kissé öreg de kedves arcú nő mosolygott ránk amikor beléptünk.
-Jónapot! Amanda Hills vagyok, ő itt a lányom Avery Hills, és a beiratkozás miatt jöttünk!-magyarázta anyum a nő pedig bólogatva nézte a gépét, majd felállt és egy ajtón kopogott be majd bement.
-Te honnan tudod hogy mi hol van?-suttogva kérdeztem anyut aki rám nézett és mosolygott.
-Megérzés.-rántott vállat én pedig úgy néztem rá mint egy hülyére. Ennyire pontos nem lehet a megérzése! Mielőtt bármit is tudtam mondani kijött a nő.
-Menjenek, Mr.Deat már várja önöket!- mosolygott a nénike mi pedig megköszönve beléptünk az irodába. Egy egyszerű szoba volt barna bútorokkal és néhány kupával a polcokon, középen egy iróasztal és mögötte ült az igazgató, Mr.Deat.
-Üdvözlöm önöket a Gimnáziumban, üljenek csak le.-intett a két székre ami az asztala előtt volt.
-Jónapot!- szólaltam meg én először aztán pedig anyám köszönt.
-Szóval, miért ezt a gimnáziumot választottad Avery?-Nézett rám szemüvege mögül Mr.Deat.
-Hát..igazából nem én választottam.-jegyeztem meg halkan, és anyura pillantottam aki megfeszült. Rosszat mondtam? Az igazgató felhúzta egyik szemöldökét és úgy nézett anyára.
-Ó, igazán? És miért nem?-kérdezte de inkább anyától mint tőlem.
-Nem tudta milyen iskolák vannak New Yorkba, még csak most költöztünk ide és jobbnak láttam ha én válsztok neki!- mondta határozottan az igazgató szemébe nézve.
-De meglehetett volna néznie több iskolát is Averynek. Mi van ha nem tetszik neki ez az iskola?-érvelt az Mr.Deat, és mielőtt elkezdtek volna anyuval vitázni közbeszóltam.
-Mr.Deat! Ez az iskola nagyon tetszik! Olyan nagy és annyi diák van itt!-mondtam neki el a véleményem, ő pedig mostmár mosolyogva fordult felém.
-Ennek örülök, akkor megcsináljuk a papirmunkát aztán mehetnek is holnap pedig kezdhet!-turkált a fiókjában majd előhúzott egy tollat és anyu segítségével megtudta az adataimat. Amíg ők csinálták én nézelődtem. Voltak itt kupák, oklevelek, érmék és sok ilyen kacat. Elég unalmas volt ez az iroda. Hosszú szenvedés után végre kész lettek, és távozhattunk.
-Holnap akkor várunk téged iskolánkban, és remélem jól fogod magad itt érezni nálunk.-mosolygott a diri én pedig szintén egy mosolyogva elköszöntem. Amint kiléptünk az irodából nagyon sóhajtottam. Hogy lehet egy suliban jól érezni magad?!
-Végre azt hittem ott őszülök meg! Mit lehet ennyit irkálni egy beiratkozásnál?-háborogtam anyu pedig csak kinevetett, szemforgatva fordultam el és kezdtem nézelődni. Rengeteg diák volt! Éppen szóltam volna hogy menjünk már, amikor egy kisebb csoportot pillantottam meg akik erre néztek. Két lány és két fiú volt. Az egyik lánynak vörös hosszú haja volt a másiknak pedig fekete. A vörös kedvesen rám mosolygott,amit viszonoztam majd a fiúkra pillantottam. Ők már nem néztek olyan kedvesen mint a vöröske. Fekete haju mindkettő, magasak és izmosak. Rájuk mosolyogtam de csak elfordultak. Háát jó. Nem leszünk puszipajtik.
Anyuval haza mentünk mert apu nem tudott értünk jönni. Anya még mérgelődött egy sort hogy akkor minek igéri meg stb stb... Otthon felmentem a szobámba macskusszal és a plafont bámultam, amikor a telefonom pittyegett. Kiváncsian néztem meg, ugyanis mostanában nem sok aktivitás van a facebookomon. Mikor megnyitottam meglepődve pislogtam. A vöröske, mostmár név szerint Ariana Sunny, és a fekete hajú barátnője, Lucy Morgan jelölt ismerősnek. Visszaigazoltam őket majd ledőltem az ágyra és folytattam csodás tevékenységemet. Viszont nem sokáig tudtam mert az álom manók eljöttek értem és álmot kreáltak nekem.