Egy átlagos élet volt...

6. fejezet

Az éjszaka közepén felkeltem hogy borzasztóan fáj a fejem. Lecsoszogtam fejemet fogva a konyhába, hogy bevegyek egy fejfájás csillapítót. Ennyire még életemben nem fájt. Lüktetett, zúgott és mintha szét akarna robbanni. Nyöszörögve ültem le az asztalhoz és vártam hogy hasson a gyógyszer. Felnéztem a faliórára és hajnali négyet mutatott. Holnap lesz az első napom én meg itt dekkolok ahelyett hogy ki aludnám magam. Nagyon izgatott vagyok a suli miatt! Nemsokára szülinapom is van, amit szintén várok! Hát ki ne várná ha éppen 18 éves lesz? Nagykorú! Eldönthetem mit csinálok, vehetek piát-amit nem hiszem hogy sűrűn fogok- és anyuék talán nem fognak annyira aggódni ha későn jövök haza. Na jó ez nem befolyásolja őket az aggódásban, de reménykedni lehet nem? Annyira elgondolkoztam hogy észre se vettem de már 1 órája ülök a konyhában egyedül és nemsokára ébrednem kell. Felsiettem a szobámba, gyorsan bebújtam a takaróm alá és összeszorítottam a szemem, hogy aludjak nem érdekelt hogy még mindig szétrobban a fejem és hogy egy cseppet sem hatott a gyógyszer! Szép lassan nyelt el az álom világ aminek én nagyon örültem.

Az ébresztő óra hangjára ijedten pattantak ki a szemeim. Úgy éreztem magam mintha legalább harmadnapos lennék. Fejem zsongott, és a hasam is korgott az éhségtől. Az ébresztőt kinyomtam majd kikászkálódtam az ágyból. Bevettem még egy gyógyszert és a szobámban neki láttam a készülődésnek. Anyuékat lent nem találtam, gondolom elmentek valahova. Ma egy egyszerű fekete szettet néztem ki magamnak, ami egy fekete szaggatott farmer, fekete póló és fekete bőrdzseki. Elég borúlt idő van nem akarok megfagyni. Hajamat lófarokba kötöttem, de végül inkább kiengedve hagytam. Kis smink és kész is voltam. Az órára nézve elégedetten bólintottam. 7:39. A suli nincs messze kb 15 perc alatt beérek. Lassan baktattam New York utcáin és néztem a rohanó embereket. Voltak akik annyira siettek hogy lökdösték maguk előtt az embereket, és az sem érdekelte őt, hogy káromkodva ordítottak utána. Volt egy aranyos néni aki az utca szélén ült és egy kalapot tartott a kezében, hátha kap valamennyicske aprót. Kutakodni kezdtem a zsebeimbe de az ujjaim nem akartak érmébe ütközni. Csalódottan néztem a nénire aki csak mosolyogva nézte az embereket. Ezután még 5 percig sétáltam és beértem a suliba. A kapuba izgatottan indultam el, lábaim remegtek, gyomrom liftezett és azthittem feljön a nem létező étel a gyomromból. Direkt nem ettem ma hogy véletlenül se tudjam kiadni magamból, de úgylátszik ezt megoldja így is. Óvatosan körbenéztem a diákokon de eddig egyik sem nézett rám, nem beszéltek ki, és nem néztek rosszmájúan. Kicsit megnyugodva lépkedtem tovább, de még mindig volt bennem elég izgatottság, hogy ne figyeljek és neki menjek valakinek.
-Au..bocsi ne haragudj, nem szándékos volt!-kértem bocsánatot azonnal, nem akartam már most ellenségeket szerezni. A szőkehajú lány rám nézett, majd mosolyogva megrázta a fejét és tovább beszélgetett a barátnőivel. Huhh csak szerencsém volt hogy nem egy beképzelt picsát fogtam ki. A fejemet elég jól sikerült bevernem a vállába ugyanis elég magas lány volt én pedig a 16 cmmel elbújhatok mellette. Fájó pontomat dörzsöltem amikor újabb embernek mentem neki de ezúttal seggre is estem.
-A picsába már!-sziszegtem. A seggem is sajgott mostmár, és kérhetek újra bocsánatot.
-Nézzél már a orrod élé!-dörren rám mielőtt megszólalhattam volna.
-Te jöttél nekem ember!-védtem magam azonnal. Ne ő legyen már felháborodva, figyelhetett volna jobban is! Jó oké, én is, de ő tuti látta hogy nem figyelek. Jobban megnéztem az arcát és rájöttem hogy a tegnapi csoportból az egyik srác az. Közelről még helyesebb, fekete haja olyan puhának tűnik, kék szemmei pedig kitünnek. Sokkal magasabb és izmosabb közelről, a nyakam majd kitört amikor felnéztem rá. Illata az orromba kúszott és...
-Hahó, kis csillag! Itt vagy még? Megnémultál?-gúnyolódott én pedig fejemet megráztam, hogy eltünjenek a hülye gondolataim, szemébe néztem. Elvesztem volna gyönyörű íriszeiben, de csak gyogyósnak nézne, ezért fújtatva elhaladtam mellette.
-Rohadj meg!-suttogtam magam elé, miközben sétáltam a termünk felé. Éreztem a tekintetével kiégeti a hátam, de tűrtőztettem magam, és nem fordúltam hátra. A terembe érve amikor beléptem már voltak bent páran, és helyet keresve néztem szét. Hátul az ablak mellett volt egy üres pad. Gyorsan elfoglaltam és nyugodtan dőltem hátra. Nemsokára úgyis csengetnek és kezdődik az óra. Valaki feltépte az ajtót ezért felnéztem a telefonomból és megpillantottam egy srácot, akit szintén abban a csoportban láttam tegnap mint a másikat. Utána jött be a fekete hajú lány Lucy, Ariana és belépett az a bunkó akivel reggel találkoztam. Ariana és Lucy elindultak felém amin meglepődtem kicsit hisz nem is ismernek.
-Szia!-Köszöntek egyszerre mosolyogva én pedig kicsit megszeppenve néztem rájuk. És végképp zavarba estem amikor megláttam hogy a két srác is itt van már.
-Sziasztok...- köszöntem halkan de aztán összeszedtem magam és rájuk mosolyogtam.
-Miújság?-kérdeztem tőlük érdeklődően amit látszólag örömmel fogadtak.
-Láttuk hogy új vagy és gondoltuk jól jönne a tásaság!-pattogott előttem az asztalon Ariana, amit furcsálva néztem.
-Egyébként én Lucy Morgan vagyok, ez az idióta mellettem Ariana Sunny, ő Dave Wother és ez az idióta pedig Adam Black!- mutatott a fiúra akit most a pokolba kivánnék. Szúrósan néztem rá, de mintha észre se vette volna, csak kifejezéstelen arccal nézett rám.
-Én Avery Hills vagyok!- mosolyogtam rájuk, és reménykedtem benne hogy ez egy barátság kezdete lesz. vagyis négy barátság kezdete.
-Az nagyon király Avy, de ez az én helyem. Úgyhogy jó lenne ha elülnél.-a nevemet-amit egyébként már most utálok- gúnyosan kimondva szólt Adam, és felettem állt meg.
-Bocsi nem láttam a neved se a széken se a padon.- vontam vállat átatlanúl, és felnéztem rá. Szemei dühösen villant majd levágta magát mellém. Becsengettek és a tanár másodperc pontossággal lépett be a terembe, ezért Lucyék az előttünk lévő padba ültek Dave, pedig még mindig csak ácsorgott. Valószínűleg itt szokott ülni Adam mellett, de sajnálatos módon most foglalt.
-Dave, lennél szives leülni?-szólt rá a tanárnő aki elég fiatal a többi tanárhoz képest akit eddig láttam.
-Mrs.Morris én leülnék de nem tudok hova.-mondta a tanárnőnek, Mrs.Morrisnak aki szemetforgatva mutatott egy helyre maga előtt, Dave viszont nem akart oda ülni amit ki is mutatott.
-Tanárnő engem biztos nem ültet előre!-tette fel a kezét felháborodottan és úgy nézett a tanárra.
-Dave! Most azonnal ülj le, vagy mész az igazgatónőhöz!- emelte meg a hangját, a fiú pedig sóhajtozva ült le. Elkezdte a fizika órát, nem is foglalkozott vele hogy van új diák, vagy nem tudta. Magam mellé nézve láttam hogy Adam a telefonját nyomogatja. Hát eddig nem rossz ez a nap, bár még reggel van és kitudja mik történnek ma. Azért reménykedem benne hogy semmi rossz!