Egy átlagos élet volt...

12. fejezet

Éreztem az állatok különböző szagát, hallottam szivverésüket és vizcsobogást. Viz! Elkezdtem abba az irányba futni amerről a hangot hallottam. Hangtalanul futottam amiről eddig azt hittem teljes képtelenség, de én megcsináltam! Hirtelen ráléptem egy faágra ami hangosan reccsent. Na ennyit arról hogy én megcsináltam. A kis patakhoz értem amibe lendületből beleugrottam. A fehér bundám elázott, de nem érdekelt. Jól esett a hűs víz. Ittam belőle majd kimásztam és megráztam magam. Miután kellőképpen megszáradtam körülnéztem. Egy óriási fákkal borított erdőbe keveredtem aminek eddig a létezéséről sem tudtam. New yorkból hogy jutottam el idáig. Elindultam egyenesen hátha kikötök valami ismerős helyen. Még mindig hihetetlen ez az egész ami velem történt. Londonban minden annyira unalmas volt, nem történt semmi itt pedig már most történtek olyan dolgok amiket képtelen vagyok felfogni. Eszembe jutottak a szüleim és látásom elhomályosult. A farkasok is tudnak sirni?  Megráztam a fejem majd elkezdtem futni amit nem sokáig élvezhettem, ugyanis valami nekem rohant és teljes erővel nekivágott egy fának. Nyüszítve néztem fel és egy bazinagy fekete farkas morgott rám. Gyorsan felpattantam nem foglalkozva hogy az oldalam hasogat, és rávicsorítottam a támadómra. Nem tudom miért támadt rám. Nem tettem ellene semmit!
-Mit keresel itt? Ki vagy te?-morgott jobban a farkas én pedig megdöbbenve néztem rá. Ezt mégis hogy csinálta? nem is mozgott a szája!
-Szóval új vagy még.- szólalt meg megint és közelebb jött én pedig hátráltam. Hogy beszéljek hozzá? Ő hogyan csinálja?! Talán ha...
-Az vagyok. Te ki vagy?- morramtam fel majd mikor láttam hogy megkapta az üzenetem boldogan kaptam fel a fejem.
-Sikerült!- gondoltam megint amit nem kellett volna mert ezt ő is hallotta. Oldalra léptem és elakartam futni de nem hagyta és utamat álta. Vicsorítottam hátha elenged de a szeme sem rebbent.
-Kivagy, honnan jöttél, miért jöttél?- kérdezte keményen és közelebb hajolt mire felé kaptam amit nem hagyott figyelmen kívűl és hátamra ugorva az oldalamba harapott. Felvonyítottam és oldalamon feküdve néztem rá könyörgően. Gondolkozva nézett rám majd leszállt rólam
-Változz át és segítek rajtad.- ha tehettem volna felnevetek de mivel baromira fájt az oldalam ezért csak nyűglődtem majd válaszoltam.
-Ha tudnám hogy kell, már átváltoztam volna nem gondolod?!- rivalltam rá ami nem volt jó ötlet mert morogva hajolt le hozzám.
-Csak gondolj az emberi mivoltodra. Kicsit fájdalmas lesz mivel ez az első átváltozásod, de a többi majd nem fog ennyire fájni.- nézett oldalra majd hátrébb állt. Amennyire tudtam összeszedtem minden gondolatom és az emberi alakomra koncentráltam. Pár perc múlva iszonyatos fájdalom járta át a testem és muszáj volt felüvöltenem. Mikor kinyitottam a szemem már emberi alakom volt és fáradt voltam. Szakadt volt a rajtam lévő ruha hajam mint egy szénaboglya és az oldalamból dölt a vér. Felnéztem a farkasra aki lefagyva nézett rám.
-Segits már, kérlek..-suttogtam az utolsó szót de biztos meghallotta farkas hallásával. Lassan felém lépkedett majd lehajtotta fejét és megbökte az arcom.
-Hé! Ez a te hibád gyógyítsd is meg!- toltam el magamtól fejét majd hátamra fordültam. Néztem a fák zöldes lombkoronáit és élveztem a lágy szellőt. El is tudtam volna aludni ha a farkas nem böki meg az oldalam amitől összerezzentem hisz azt hittem hogy majd orbitális nagy fájdalom jár majd át, viszon csak csikis volt. Meglepődve kaptam fel a fejem és néztem a fekete farkasra, majd lassan az oldalamra vezettem a tekintetem. Sikítva pattantam fel majd pár lépés után elestem a saját lábamba. NEM! Ez lehetetlen! Begyógyúlt a sebem! Semmi! Ismétlem, semmi nincs ott! Egy apró karcolás sem! Lefagyva néztem fel a farkasra aki mintha jól szórakozott volna rajtam leült és nézett.
-Ne nézzél már! Változz át te is! Ki vagy?- áltam fel nem foglalkozva az előbbi kisebb sokkommal. Közelebb sétáltam a farkashoz és most vettem észre gyönyörű kék szemeit.
-Gyönyörű a bundád..-suttogtam megbabonázva majd végig simítottam a nyakán. Csillogott a napfényben és selymes volt mint a macska szőre. Talán selymesebb is. A farkas ellökte a kezem majd felállt hátat fordított és elindult. Most itt akar hagyni? Hogy jutok vissza? Kezdtem kétségbeesni amikor hátra fordult és intett a fejével hogy kövessem. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és mellé kocogtam.
-Azthittem már itthagysz. Azt sem tudom hogy kell átváltozni, sem azt hogy hol vagyunk.- beszéltem hozzá bár tudtam választ nem kapok. Csak felém fordította a fejét és fújt egyett, majd újra előre figyelt.