Egy átlagos élet volt...

15.fejezet

Sokáig nem feküdhettem nyugodtan mert hangos csattanásokra lettünk figyelmesek. A fekete farkas álló helyzetbe vágta magát és a fülét hegyezte miközben felém magasodott védelmezve. Én még mindig félig fekvő pozícióba vártam mi történik, és kicsit kezdtem kényelmetlenül érezni magam, szóval összeszedve magam felültem.
A hangok egyre közelebb értek, a szívem pedig egyre hevesebben vert. A farkas rám morgott de nem tudtam mit akar ezért nem is foglalkoztam vele és felálltam. Még nagyobbat mordult. Aha, szóval nem akarja hogy én itt legyek. Azt várhatja hogy én meneküljek! Nem hagyhatom itt, hát nemrég még ájultan feküdt.
A fák mögül hirtelen előugrott 3 ember, akiket ha jobban megnézek elég furcsán néznek ki.
-Nocsak, társaságunk akadt fiúk!-nevetett fel az egyik aki kimagasodott a másik kettőtől, izmos és hihetetlen magas alkatával. Szórakozva néztek a farkasra engem még észre sem véve. Társam vicsorgott és morgott, amit nem értettem hisz ezek csak emberek. Nem tudnának neki ártani akárhogy is nézem.
-Na mivan korcs? Nem támadsz?- szólalt meg egy másik is és közelebb lépett hozzánk. Itt már nem akartam bujkálni mögötte és előrébb léptem, így kikerültem a takarásából. A farkas rögtön próbált újra elém állni de nem hagytam.
-Húzzatok innen még szépen szólok!- beszéltem nyugodt hangon, hátha nem akarnak balhét és eltűnnek. Hangosan felnevetett mind, nekem pedig vörösödni kezdett a fejem a szégyentől és dühtől egyaránt.
-Nézd má'!- mutatott rám a barna hajú kínai kinézetű fiú. - A korcsnak van gazdája!- röhögtek még jobban, mire a farkas felmordulva előre lendült és támadott.
Ráugrott a kínaira és neki dobta egy fának aki olyan gyorsasággal állt fel amit követni alig bírtam. Ledöbbenve néztem a fiúkat, akik már biztos hogy nem emberek. A legmagasabb hirtelen rám kapta a fejét és elindult felém, én pedig hátrálni kezdtem. Mit csináljak?! Soha életemben nem verekedtem még!
Ijedten lépkedtem hátra amikor nekiütköztem valaminek. Ujjaimmal tapogattam az érdes felületet és rá kellett jönnöm hogy csapdába estem.  Úgyis utolérne ha elfutok. Háta mögé néztem és láttam hogy farkas barátom a másik kettővel van elfoglalva.
-Ne bánts, kérlek! - néztem rá könyörögve, ő pedig csak nevetett.
-Késő baba, vele vagy. Talán ha az utcán találkozunk, máshogy alakulhatott volna.- kacsintott rám, majd hirtelen előttem termett és nyakamnál fogva felemelt. Fuldokolva próbáltam kiszabadulni, ám hiába vagyok erősebb mint egy átlagos lány.. Nem vagyok kiképezve és még csak most léptem be ebbe az életbe, pánikolok.
-Ha..hagyj..- erőlködtem, de fekete pöttyök cikáztak a szemem előtt, és éreztem hogy ez nem jó jel.
-Remélem már megdugott ez a szerencsétlen. Vagy tényleg olyan töketlen hogy hozzád sem ért egy ujjal sem?- vigyorgott a képembe és enyhített a szorításán. -Bár mielőtt megöllek, lehet használatba veszlek..- néz végig rajtam ajkát végig nyalva. Ez annyira feldühített, hogy hihetetlen energia járta át a testem. Remegett mindenem, belsőmet forróság járta át.
-Mit képzelsz magadról? Idejössz nekünk támadsz és még ilyen megjegyzéseket is teszel?! Nem vagyok szajha te barom!- kiabáltam a végét és gyomron rúgtam aminek erejétől hátra repült. Remegve estem a földre és felnéztem farkas szemet nézve a fiúval, aki megdöbbenve nézett rám majd hitetlenül felnevetett.
-Szóval te is korcs vagy!- vigyorgott de már undor csillogott a szemében. Ennyi kellett!
-Nem vagyunk korcsok! - kiáltottam és átváltoztam. Kevésbé volt fájdalmas mint az előzőek. Még kicsit kába voltam de nem törődve vele nekifutottam és ráugrottam nyakát célozva. Ami sikerült is hála a meglepődöttségének. Hatalmasan haraptam és rántottam egyet rajta, roppant és halottan csuklott össze. Morogva téptem le a fejét és a számba véve fordultam a többiek felé akik még mindig harcoltak egymással. Vörös köd telepedett a szememre és vicsorogva rohantam oda és szedtem le a farkasról a harmadikat aki már csupa vér volt, de még mindig élt. Lerántottam róla és ugyanúgy mint az előzőt lefejeztem. Az utolsóval már könnyen elbánt. Mikor megölte felém fordult és morogva indult felém, én viszont még mindig égtem a dühtől és az ölni vágyástól. Neki akartam esni, érezni a vér izét a számban ahogy lefolyik a torkomon, hallani a nyüszítését..
Fejem megrázva jöttem rá, hogy miket gondolok. Nem! Ő velem van, nem ölhetem meg! Nyüszítve és fejet lehajtva hátráltam tőle, majd hátat fordítva neki elszaladtam. Nem bánthatom! Idióta! Idióta!
Hallottam lépteit amint utánam eredt, de nem érdekelt. Csak egyedül akarok lenni! Morogtam majd gyorsítottam még. Lágy szellő csapott arcon ami kissé lehűtötte forrongó vérem. Kezdtem lenyugodni. Pár perc után már csak kocogtam, aztán sétálni kezdtem. Kifáradva hajtottam le a fejem, mikor megéreztem magam mellett. Nekem jött felkeltve magára a figyelmet. Rá néztem egy pillanatra de át is siklottam rajta. Megálltam és lefeküdtem, hogy vissza változzak emberi formámba.
Nehezebb volt így kifáradva viszont sikerült és kicsit szédelegve néztem fel ahol nem egy farkast láttam. Emberi alakja volt, amit nem akartam elhinni! Pislogtam párat és kiélesedett a kép.
Nem igaz.. Nem lehet igaz! Miért nem árulta el nekem ki ő valójában?!