Egy átlagos élet volt...

14.fejezet

Reggel sajgott mindenem, megmozdulni is kínszenvedés volt. Az ilyen túrákhoz nincs hozzá szokva a testem.

Nyűglődve másztam ki az ágyból és lesétáltam a földszintre. Még mindig nehezen tudom elhinni ezt az egészet ami velem történt. Létezik egyáltalán ilyen? Lehet bedrogoztak és csak álmodtam az utóbbi napokat. És ki volt az a farkas? Miért nem ölt meg amikor meglátott? Mindegyik ilyen vagy egyáltalán vagyunk többen is? És ha igen akkor mindenki ilyen kedves? Nem hiszem. Viszont az új farkas barátomról megszeretném tudni hogy ki az. Meg akarom ismerni az emberi alakját is.

Ma sem mentem be suliba és ezen a héten nem is tervezek. Majd talán a jövőhéten. Talán. Szóval ma megismerkedem jobban az új énemmel. Az erdő úgyis mellettem van, nem láthat senki nem igaz?
Felvettem egy itthoni melegítőt és pólót, megfésülködtem, fogatmostam és húztam a cipőm.
Cicusnak tettem ki ételt és vizet, majd indultam is.
Mikor kiléptem megcsapott az erdő zaja. Állatok motoszkálása a fák lombjainak susogása és a víz csobogása. Teljesen megnyugodva léptem be az erdőbe és itt meg is torpantam. Mégis hogy változzak át? Először nem én akartam és nem tudom mit kell csinálnom. Hogy is mondta a farkas?
Vettem egy nagy levegőt és a farkas énemre gondoltam, elképzeltem a fehér dús bundám ahogy fújja a szél, a gyorsaságot.
Hirtelen ért a fájdalom amitől grimaszba torzult az arcom. A földre estem és magzat pózba húztam magam a fájdalom erejétől. Csontjaim eltörtek majd összeforrtak. Kis idő után viszont csak a kellemes érzést hagyta maga után. Mintha újjá születtem volna, tele voltam energiával és csak futni akartam.
Kinyitottam a szemem és élesebben láttam, hallottam, éreztem, mint emberként pedig úgysem volt rossz!
Felálltam és megráztam a bundám majd elindultam. Lassan és óvatosan. Kiakartam magam próbálni. Ugrottam egyet és hitetlenül néztem amikor újra a földön voltam. Majdnem két métert ugrottam helyben! Boldogan ugrottam még egyet majd kocogva mentem beljebb az erdőben. Hol lehet? Ő tudna nekem segiteni, és a kérdéseimre választ adni. Mikor már úgy gondoltam eléggé bent vagyok vonyítottam egyet. Vagyis próbáltam. Olyan volt mintha nyúznának egy kutyát. Épp újra akartam amikor nem is olyan messze felvonyitottak, de ez már inkább hangzott annak mint az én béna valamimhez. Olyan volt mintha szórakozott lenne. Elindultam a hang irányába, remélem a hallásom azért nem selejtes, és megtalálom. Biztos hogy a fekete farkas az. Vagyis remélem hogy nem valami ismeretlennel futok össze. Nem járnák túl jól.
Egy ideje kocoghattam amikor motoszkálást hallok az egyik fa mögül. Oda kapom a fejem és meglátom a ragyogó kék szempárt ami engem figyel szórakozottan. Tudtam én!
Mérgesen nézek rá, azért mégsem szép dolog kinevetni a kezdőket! Közelebb lép, én pedig hátra. Kitudja mit tervez nem akarok farkas vacsi lenni. Felmordult majd még közelebb jön, viszont most maradok a helyemen.
Mikor elém ér fel kell rá néznem, pedig én sem vagyok olyan alacsony. Kizárt hogy ő nem alfa.
Közelebb hajolok majd megnyalom az arcát és arrébb ugrok. Meglepődve néz rám majd megfordul és elindul. Mi? Hova megy?
-Nem szép dolog kinevetni a másikat!- gondolom mire megfordul.
- Hallottad volna magad.- folytatja az útját én pedig utána megyek és mellé kocogok.
-Annyira nem volt rossz..- lököm meg kicsit, viszont nem számoltam azzal hogy most erősebb vagyok és kibillent az egyensúlyával így viszont én is és leborultunk volna a dombon ha nem tartsa meg magát az utolsó pillanatban.
-Figyelj már jobban oda!- morgott rám majd a fülembe kapott, amit viszont nem hagytam és a nyakába haraptam. Na ezt lehet nem kellett volna...
Dühösen rám villant a szeme és rám ugrott, én próbáltam lerúgni magamról ami sikerült viszont azzal nem számoltam hogy nagyra sikerül és lerepül a dombról. Felpattantam és utána néztem, láttam ahogy csúszik le a falevelek közt neki csapódva pár fatörzsnek, majd végleg megáll. Megijedve szaladtam le utána. Nem akartam ezt, nem akartam bántani egyáltalán! Mikor mellé értem nyüszítve bökdöstem meg a fejét ám nem mozdult. Hevesen verő szívvel változtam emberi alakba, letérdeltem és úgy próbáltam felébreszteni a nagy állatot. Nem foglalkoztam azzal hogy most sebezhetőbb vagyok és mellettem van egy fenevad aki most biztos hogy dühös rám.
-Kérlek kellj fel, hallod!? Nem akartam ezt kellj már fel!- ütöttem nagyobbat a pofájára mire hirtelen felemelte a fejét ezzel engem lefejelve.
-Áh!-kiáltottam és kidőltem a homlokom fogva. Basszameg! Oké hogy lerúgtam de nem kell betörni a koponyám!
-Muszáj volt ezt?- nyöszörögtem és kinyitottam a fél szemem, aztán kipattant mind kettő.
Felettem állt és dühösen vizslatott. Kék szemei így gyönyörűbbek voltak mint bármikor. Felemeltem a kezem és megsimogattam amit meglepődve nézett.
-Bárcsak tudnám ki vagy..-suttogtam neki és elmosolyodtam. Valamiért nem féltem tőle, bíztam benne, pedig nem is tudom ki ő.
Közelebb hajolt és úgy bámult a szemeimbe, majd megrázta a fejét. Lassan felültem de forgott velem minden szóval megtámaszkodtam és úgy néztem az ismeretlent.
-Elárulod ki vagy?-mosolyogtam tovább, ő viszont csak megrázta a fejét, és leült. Nagyot sóhajtottam és vissza feküdtem.
-Ez így nagyon nem fair. Te tudod én ki vagyok, én viszont nem, hogy te ki vagy. Miért nem árulod el?- néztem oldalra így pont rá tudtam pillantani. Aztán rá jöttem hogy úgyse tud válaszolni feleslegesen jártatom a szám.
Egyszer úgyis meg kell mutatnia magát...