Elveszve benned!

4.rész

Délután beültem a gép elé,és egészen addig nem jöttem el,ameddig anya be nem kopogott az ajtón.
-Gyere be!-pördültem meg a széken.
Anyának nem volt valami jó kedve,ugyhogy rögtön lefagyott az arcomról a mosoly. Leült az ágyamra,én meg mellé.
-Baj van anya?
Válaszolni nem tudott hirtelen,láttam rajta,hogy mindjárt elsírja magát. Megsimítottam a karját,erre megszólalt.
-Nagyapád nincs jól és holnap be kell mennünk a kórházba délelőtt,valószínűleg az lesz az utolsó napja-mondta színtelen hangon. El se hittem,hogy ezt mondja,tudtam hogy nagypapa már nem fog felépülni,de azt nem gondoltam,hogy ennyire súlyos a helyzet. Hirtelen bűntudatom támadt,sokszor nem mentem be mamámékkal a kórházba,mert igazából félek az ilyen helyeken,idegesítenek az ottani szagok,és nem szeretek betegeket látni,megsajnálom őket.
-Anya,én annyira sajnálom-eddig bírtam,elsírtam magam. Hatalmas fájdalmat éreztem,szúrt a mellkasom,és hirtelen nem vettem levegőt. Nem tudtam felfogni,hogy holnap lesz az utolsó nap,hogy látom őt. Anya megölelt és próbáltuk megvigasztalni egymást. Mamám bent volt a kórházba,ezért este jött csak haza. Próbálta színlelni a boldogságot,viccelődött. Mindig ilyen pozitív felfogású volt,amiért nagyon felnézek rá. Késő este kiültem a teraszra és irkáltam Lolával,aki kiderült,hogy olyan mint egy éjjeli bagoly,esténként sose alszik. Mondtam neki,hogy holnap nem megyek be suliba,de attól délután találkozhatunk. Időközben Tanját kihoztam magammal mert nyűszített és kaparta az ajtót. Mikor kiengedtem gyorsan elkezdett szaladni,véletlenül felborította tálját,amiből enni szokott. Ezen hangosan felnevettem,legalább felvidított egy kicsit. Nem maradtam már sokáig kint,kezdtem álmos lenni. Felvittem Tanját és leraktam az ágyra,ahol rögtön elaludt,melléfeküdtem és nem kellett sok idő nekem se,elnyomott az álom.

Reggel nem kellett hamar kelnem,de ennek ellenére nem aludtam jól. Tiszta csapzottan keltem fel,biztos rosszat álmodtam. Megráztam a fejem,aztán elmentem hajat mosni, lezuhanyozni. Miután ezekkel kész lettem,lementem a konyhába.
-Jó reggelt!-mosolygott hamiskásan nagyi. Előkészítettem a gabonapelyhet,öntöttem hozzá tejet. Anya kilépett a szobájából,nagyon ki volt csípve,elhaladt mellettem és megcsapott a finom fahéj illata. Egy puszit nyomott a fejemre,és hozzákezdtünk a reggelihez.
-Majd délután elmegyek Lolával a plázába ,jó?-pillantottam anyáékra.
-Menj nyugodtan kicsim,érezd jól magad!
Elszorult a torkom és muszáj volt felmennem a szobába.
-Felmegyek készülődni,egy óra és jövök-néztem rájuk,aztán ott hagytam őket.
Na akkor lássuk milyen ruhát tudnék felvenni....a nyári meleget lehet még érezni,de azért kivettem egy fekete dzsekit és hozzá egy elöl kivágott,testhez simuló csipkés nyakú blúzt,meg egy fehér nadrágot. Belepillantottam a tükörbe és magamra erőltettem egy mosolyt. Nagyon hasonlítok anyára,sokan mondják is. Ugyanolyan kék szemünk van,és ő is alacsony. Korához képest nagyon fiatalos.
Jött egy értesítésem,ugyhogy rápillantottam a telefonra.
Lola Fire:Halihooooo. Ma akkor találkozuunk ugyeee?? Nagyon rossz hogy nem vagy itt,full egyedül vagyoook. Néha szünetekbe odajön Adam,egész jófej. Már alig várom hogy talizzuuunk:))
Mosolyogva olvastam el ezeket a sorokat. Kezdem egyre jobban megszeretni Lolát. Nagyon kedves,és pozitívan lát mindent. Vissza is írtam neki.
Én:Szijaaa. Igen persze ma talizuunk. Akkor legalább mégse vagy teljesen egyedül!!:))
Eszembe jutott,hogy vajon mi lehet a suliba,és kicsit hiányzott az osztály. Jóó lehet nem az egész osztály csaaak egy bizonyos fiú....ahhj muszáj abbahagynom a Chuckról való gondolodást mert bajok lesznek.
Leszaladtam a lépcsőn,nagyiék már lent vártak.
-Csinos vagy drágám-szólalt meg nagyi.
-Köszi mama,de te sem panaszkodhatsz-kacsintottam nagyira. Halványan elmosolyodott,aztán elindultunk a kocsihoz. Hamar a korházhoz értünk,úton nem nagyon beszélgettünk. Azt hiszem magában mindenki gyászolt. Tudtuk,hogy ez az utolsó pillanat,épp ezért voltunk letörve. Nagyiék nagyon régóta vannak együtt,egészen kiskoruktól. Szinte együtt nőttek fel. Az ő szerelmük nagyon mesebeli. Tartottam tőle,hogy nagyi össze fog omolni,ezért most nagyon mellette kell lennünk. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a kórházba. Rögtön megcsapott az a jellegzetes kórház szag. Odamentünk a recepciós pulthoz és mondtuk a nőnek,hogy kihez jöttünk.
-Erre jöjjenek-szólt unottan,és vezetett minket a súlyos betegek kórterméhez. Anyáék már maguktól tudták,hogy merre kell menni. Megállt egy terem előtt,és elkezdett nagyon hevesen dobogni a szivem. Benyitott anyám, és megdöbbentett a látvány,ami elém tárult. Borzasztóan nézett ki nagypapám,mindenhonnan csövek lógtak ki belőle. Infúzióra kötötték,mozogni se tudott. Na pont ezért nem szeretek ilyen helyekre járni. Elfogott a pánik és meg se tudtam szólalni,anya elzokogta magát sokadszorra. Ebbe a kórterembe papámon kívűl egy néni feküdt,magányosnak tűnt nagyon. Leültem egy üres ágyra és elborzadva néztem papámat. Mamám fogta a kezét és láttam rajta,hogy már mindjárt elsírja magát.
-Azért jöttünk,hogy elbúcsúzzunk tőled-nagypap nem reagált semmit. Kiderült,hogy ottléte alatt kapott egy szívinkfartust is,amiről nekem nem szólt senki. Elbúcsúztunk tőle egyesével,anyával ketten kimentünk,hogy magára hagyjuk nagyit. Megittunk addig az autómatából egy kávét,és néztünk magunk elé. Anya nagyon le volt törve,sápadt arcán es karikás szemén látszott,hogy nem aludhatott túl sokat. Pár perc múlva mamám kirontott az ajtón zokogva és sietett le a lépcsőn. Mi siettünk utána,aztán megcsúszott a lába az egyik lépcsőfokon. Gyorsan megfogtuk,el ne essen.
-Ne siess annyira anya-szólalt meg anyám és magához szorította.
Egyáltalán nem hiányzott ez a dolog a családnak mert pont most volt a válás is. Persze erről nem tehet senki. Bepattantuk a kocsiba,elmentünk a plázához. Az úton felhívtam Lolát.
-Na mindjárt ott vagyok,te hol vagy?-szipogtam,közben babráltam az övet.
-Háát egy kicsit késni fogok,mert tesómra kellett vigyáznom,és majd csak most készülődök-mondta.
Hát ez szuper. Mindegy legalább megnézem milyen filmek mennek. Megbeszéltem Lolával,hogy hol várom meg,aztán kiszálltam a kocsiból,és bementem az épületbe.