Elveszve benned!

5.rész

A plázába belépve megkordult a hasam,így hát elmentem keresni valami jó kajáldát.Nem csodálom,hogy éhes vagyok,a reggeli gabonapelyhen kívül nem ettem semmit. Felmentem mozgólépcsővel a fenti részhez és bementem enni. Miközben álltam a sorban,szinte csorgott a nyálam,és alig vártam,hogy sorra kerüljek. Sok várakozás után én jöttem,odaadták,amit kértem. Leültem az egyik asztalhoz a sarokba. Ettem nyugisan,egyszer csak ismerős nevetésre lettem figyelmes. Ó,az nem lehet,hogy itt vannak Eleanorék. Hátrafordultam,hogy kik azok,és mivel ennyire szerencsétlen vagyok persze,hogy ők kanyarodtak be a kajálda felé. Lesütöttem a szemem,és féltem,hogy esetleg idejönnek,de amit csináltak sokkal rosszabb volt. Kibeszélt 2lány,hogy egy osztályba járunk és annyira utálnak meg egy nyomorék vagyok. Nem értem miért mondanak ilyet,főleg,hogy még csak egyszer voltam suliba. Öklömet összeszorítottam és próbáltam nem figyelni rájuk. Tartottam attól,hogyha nagyon felbasznak nekik megyek. Nem voltam amúgy se jó hangulatba ,ugyhogy szálljanak már le rólam!
-Elég legyen már!-szólt erényesen egy fiú,aki azt hiszem Chuck volt. Meglepődve fordultam hátra,mert az kizárt,hogy engem akart megvédeni. Tekintetem találkozott az övével és mikor látta,hogy őt nézem elmosolyodott,és rámkacsintott. Éreztem,ahogy olyan vörös leszek mint egy paradicsom,elnéztem inkább másfelé. Nem tudom,lehet minden lánnyal ezt csinálja,de engem nagyon idegesít,mert ott állt a barátnője tőle fél méterre,szerencsére nem vette észre.
Rápillantottam az órára,lassan ki kell mennem. Összepakoltam az asztalon és elhagytam a helyet. Még visszanéztem egyszer,Chuck éppen enyelgett a barátnőjével. Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem fájt amit látok. Elhaladtam pár áruház mellett,mire odaértem a mozi elé. Nézegettem,hogy milyen filmek mennek és láttam is egy jót,ami romantikus. Remélem Lolának is fog tetszeni. 10perc múlva kb. megjelent az említett személy és nagy vigyorral köszöntött.
-Jobban vagy ugye?-nézett rám aggodalmasan,miközben a sorban álltunk. Elmondtam neki,hogy miért nem mentem suliba,ugyhogy tudtam miért kérdezi.
-Jobban nem vagyok,de próbálok nem foglalkozni ezzel.-vakartam meg a fejem és lesütöttem a szemem. Nem szerettem volna,ha látja,hogy a szemem megtelik könnyel. Láttam rajta,hogy kérdezni akar valamit még,de pont akkor kerültünk sorra.
-2diákjegyet kérünk aaa...-pillantott rám. El se hiszem,hogy el is felejtette a film címét,amikor 2perce beszéltünk róla.
-Végzetes szerelemre.-segítettem ki szegény Lolát,aki elég zavarba jött. Megkaptuk a jegyeket,felmentünk az előtérbe. Nem vettünk semmit csak egy nagy kukoricát és 2közepes kólát. Lola akart venni kimérős cukrokat is,de lebeszéltem róla. Nem voltam még ebben a moziba,mivel most költöztünk ide nemrég,így hát Lolára bíztam magam,ami kiderült nem egy jó ötlet. Bementünk egy teljesen másik terembe,ezt csak akkor vettük észre,amikor megszólalt egy tipikus horror zene.
-Basszameg!-sikított fel Lola,és a nagy lendület hevében magára borította a kukoricát. Szakadtam a nevetéstől,de a többi embernek ez nem tetszett. Cammogva küldtek ki minket,mert így nem tudják nézni a filmet. Bocsánatkérően rájuk néztünk,aztán kiszaladtunk a teremből. Kiérve nem tudtuk visszatartani a nevetést,kitört belőlünk. Lolának a hajából kiszedegettem a kukoricadarabokat.
-Hát te nem vagy normális!-mondtam neki nevetve.
-Jólvan már úgy megijedtem basszus!-boxolt bele a vállamba.
-Gyorsan menjünk át a JÓ terembe.
-Igenis,kapitáány!-kiáltott fel.
A film 2órás volt,tudtam volna még nézni vagy 5órán keresztül. Amilyen jó kedvvel jöttünk ki a rossz teremből,most tiszta piros szemmel. Nem kérdés,hogy végigbőgtük az egészet. Én minden romantikus filmnél ezt csinálom,kiderült Lola is.
-Elmegyek gyorsan pisilni,megigazítom a sminkem. Jössz te is?-nézett rám kérdőn.
-Nem,megvárlak.
Leültem addig a padra,elővettem a telefont,és írtam anyának,hogy lassan induljon el a plázához. Annyira bele voltam merülve a telefonba,hogy észre se vettem,hogy valaki leült mellém,és megbökött. Bosszúsan néztem fel,de rögtön elszállt minden haragom,amikor megláttam ki az.
-Elhatároztad,hogy az egész napot itt fogod tölteni teljes egyedül a plázában?-nézett rám Chuck  édes mosollyal. Próbált viccelődni,de nem voltam olyan hangulatomba.
-Nem, Lolát várom.-mutattam a mosdó felé,jelezve hogy oda ment be . Bólintott és maga elé bámult.
-Én Eleanort várom-szólalt meg kis idő múlva. Hát gondoltam,hogy nem mászkál egyedül. Pont nem egy ilyen fajta,mint ő.
-Csodás.
Próbáltam flegma lenni,de Chuck láthatóan nem vette a lapot.
-És szabad megkérdeznem,hogy miért nem jelölt vissza őfelsége?-nevetett fel,de láttam a szemében,tényleg érdekli a válaszom.
-Nem láttam,de most,hogy szóltál majd visszajelöllek.
Chuck kikapta a kezemből a telefont. Elképedve néztem rá és nyúltam érte,de gyorsan felállt.
-Hé,add már vissza! Mit csinálsz?-léptem mellé és ő már az ismerősnek jelölések között nézelődött. Nem sokkal utána visszaadta a telefont,rámkacsintott.
-Nehogy elfelejtsd,vissszajelöltem magam helyetted.-mosolygott. Ezen már nekem is muszáj volt elmosolyodnom. Egy darabig csak néztünk egymás szemébe,aztán valaki köhögött mögöttünk. Chuck ellépett előlem,megfordult és ott állt velem szemben Elenaor. Dühös pillantást lövellt felém,belekarolt Chuckba.
-Hát akkor szia Törpilla!-biccentett felém Chuck. Intettem egyet és elfordultam. Lola is végzett, elindultunk a mozgólépcsőhöz. Anyára vártunk 5percet,utána jött is.
-Lola elviszünk téged is,pattanj be!-pillantott rá anyám mosolyogva.
-Köszönöm ez kedves magától.-nézett rá anyára hálásan. Nem lett volna szivem ott hagyni egyedül főleg ilyen későn. Beszálltunk ketten hátra,én meg beszéltem mindenféléről az úton,le se lehetett lőni. Nem csodáltam,hogy miért vagyok ennyire feldobva.