Elveszve benned!

8.rész

            •Chuck szemszöge•

-Keljen fel Chuck!-hallottam a takaritónő hangját.-Mindjárt mehet suliba!-húzta ki a függönyt.
A nap majdnem kisütötte a szememet,inkább visszacsuktam.
-Rendben-dünnyögtem és átfordultam a másik oldalamra. Kis idő múlva felültem az ágyon,nagyon elkezdett fájni a fejem. Kellett nekem ennyit innom tegnap este. Nem is emlékszek,hogy mi történt,csak annyira,hogy ülök a földön és egyik piát iszom a másik után,aztán képszakadás. Sokszor voltam másnapos,de így azért mégse mehettem suliba. Felvettem a köntösömet,lebotorkáltam a lépcsőn. A 2.emeleten van a fürdő,mosdó és egy vendégszoba,arra vettem az irànyt. Beérve a fürdőbe,belenéztem a tükörbe,nem kellett volna. Sápadt volt az arcom,szemem alatt karikák voltak láthatók. Megmostam az arcom és a fogam. Visszafele menet összetalálkoztam apámmal,aki éppen fentről jött le.
-Neked nem megbeszélésen kéne lenned?-néztem rá kérdőn. Nem sokat szokott itthon kenni,ezért szokatlan volt,hogy itt látom.
-Na és neked nem suliba kéne készülöd?-vágott vissza,arca megfeszült.-Remélem legalább 2.ra bemész.
-Majd meglátom,téged úgyse édekel.-mondtam,rá se nézve. Ő erre már nem is válaszolt,tudtam,hogy igazam van. Mióta anyám elhagyott minket mindig ezt csinálja. A viszonyunk már nagyon megromlott,eleinte haragudtam rá,amiért sosincs itthon,most már leszarom. Felbérelte a takarítót,aki kaját is csinál,ha úgy van,úgyhogy engem nem izgat,ha nincs itthon apám.
Beléptem a szobába,telefonom megcsörrent,felvettem.
-Csá tesó nem jössz suliba?-szólt bele Louis ,a legjobb haverom. Általános suli óta ismerem,nagyon jó fej.
-De,de csak 2.ra.
-Teljesen kiütötted magad,mi?-kérdezte nevetve. Túlságosan jól ismert már.
Beszéltem vele még Eleanorról,aztán le kellett tennünk,mert elkezdődött neki az első óra. Kinyitottam a szekrényt,elkezdtem lassan készülődni. Kivettem egy fehér V nyakú pólót,hozzá egy sima farmert. Nem sokat időzök a ruha kiválasztásával,legtöbb pólóm fekete,vagy fehér. Tükör előtt beállítottam a hajam,annak mindig tökéletesen kell állnia. Eszembe jutott,hogy tegnap biztos csináltam valami hülyeséget,megnéztem hogy kiknek írkáltam. Lisával beszélgettem,és megbeszéltem vele,hogy majd ma beszélünk. Faszom,minek írtam rá? Akkor ma vele is beszélnem kell...
Nem mintha nem gondoltam volna komolyan olyan dolgokat ,hogy pl.gyönyörűnek tartom,csak ezt nem ilyen állapotba kellett volna leírnom. Megráztam a fejem,leszaladtam a legalsó szintre. Lent várt Tifi,és Alex,a két kutyám. Megsimogattam őket,és öntöttem a táljukba kutyakaját. Farkukat csóválva szaladtak a tálhoz. Ezek után leültem az asztalra,és én is megreggeliztem. Rántott tojás volt,baconnal,ez az egyik kedvencem. Jól laktam vele,tányért a mosogató szélére raktam,takarító ott is termett.
-Jó volt?
-Igen,köszönöm.
Felszaladtam a lépcsőre a táskámért. Szobámba gyorsan megnéztem az időt: 8:45,tehát most csengettek ki,sietnem kell,hogy beérjek 2.ra. Kirontottam a házból,bepattantam a kocsiba és már indultam is. Pont beértem időbe. Mindenki a helyén ült már,mikor beléptem. Szemem automatikusan Lisa padjára siklott,aki ott ült barátnőjével. Érkezésemre odakapta a fejét és kiváncsi tekintettel nézett. Nem volt időm most vele foglalkoznom,vártak a barátaim. Meg...jól látom,hogy az Eleanor?? Hát ő mit keres itt? Hátrasétáltam,a fiúkkal lekezeltem,lányokat futólag megöleltem,kivéve Eleanort. Tőle csak egy gyilkos pillantást kaptam. Louishoz fordultam.
-Beírták a hiányzásomat?-érdeklődtem,közben kipakoltam,mert matek lesz.
-Nem,ezt most megúsztad haver.-mosolygott rám. Biccentettem egyet,aztán odafordultam a többiekhez,hallgattam,hogy miről beszélnek.
-És akkor ott volt az a nő a buliba én meg úgy be voltam állva,hogy megkértem a kezét.-nevetett mosolyogva Patrick,az osztály legizmosabb pasija. Régen nem így nézett ki,aztán eljött velünk edzeni,és megizmosodott rendesen. Minden hülyeségbe benne van,minden hétvégén bulizik. Igazából nagyon bírom őt is.
-Neee! Mit mondott a csajszi?-kérdezte Mira,aki valószínűleg elsőnek tudott megszólalni a nagy nevetéstől. Mira egy nagyon csinos csaj, magas,szép mogyoróbarna haja van és göndör. Őt nem ismerem sok ideje, Leviék mutattak be neki az egyik nyári buliba.
-Hát ő nagyon nem szólalt meg,de a pasija annál inkább!-törölgette a könnyeit a padon feküdve Patrick. Mindenki szakadt a nevetéstől,nagy mulatásunknak  Mr. Williem vetett véget. Nagy durranással csapódott be maga mögött az ajtó,minket szúrós szemmel nézett. Eleanor rögtön kisietett a termünkből a saját termébe. Felsőbb évesektől hallottam pár sztorit erről a Williemről. Állítólag mindig nagy körzővel és vonalzóval jár,amelyik osztályba van olyan ember,aki nem szimpatikus,azt az osztályt kicsinálja,persze nem szó szerint. Volt egy olyan érzésem,hogy minket nagyon utálni fog.
-Hé,az ajtó ki ne essen!-kiáltott fel nevetve Jonas. A tanár odakapta a fejét,összeszorította a száját. Az egész osztály Jonason nevetett.
-Parancsol!?-szólalt meg a tanár fenyegetően. Ajjaj,ennek nem lesz jó vége.
-Azt mondtam,hogy ki ne essen az ajtó,annyira megrántotta. Ajánlanék magának egy hallókészüléket,ha ennyire süket.-válaszolt lazán. Az osztály többi tagja lehajtott fejjel ült,mind tudták,hogy ennek nem lesz jó vége.
-Hogy merészeli???-ordított a tanár.-Ezt a hangnemet nem tűröm el,índítson a táblához!
Jonas vigyorogva indult ki. Míg a tanár kikérdezte körbenéztem a terembe. Szinte senkit nem ismertem a haverjaimon kívűl így a nevüket nem tudtam. Lisáék legelöl ültek,az ablaknál. Összesen az osztályba 26-an voltunk,megszámoltam. Ránéztem az órára,még 5perc. Elhatároztam,hogy szünetbe odamegyek Lisához,beszélek vele.  Ránéztem a haverjaimra,7en vagyunk összesen: én, Louis,Patrick,Levi,Jonas,Mira és Eleanor,mondjuk én az utóbbit nem tartottam semminek. Én ülök Louissal leghátul középen, mellettem lévő padsorba Patrick és Levi,másik oldalon Jonas és Mira. Nagy gondolkozásomat a csengő zavarta meg. Felálltam és elindultam előre Lisához,a többiek kérdőn figyeltek,hogy mit csinálok.