Elveszve benned!

9.rész

         •Lisa szemszöge•

Reggel az ébresztő csörgésére keltem. Nagyon nem voltam boldog,amiért mehetek suliba. Direkt beálítottam az ébresztőt hamarabbra,hogy kényelmesen hajat moshassak,ezért kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Hajmosás után már mozgolódást hallottam lentről,így hát lementem a konyhába.
-Jó reggelt Lisa!-köszöntött anya-Minek mostad ki a hajad? Ráért volna suli után is nem?
Tekintetemet a plafonra emeltem.
-Anya,egy csomószor ilyenkor mosom,tudod jól,hogy utálok zsíros hajjal kimenni bárhova is.
-Na kora reggel a drámahercegnőt  hallgatni nagyon jó!-jelent meg mamám,végigsimított a hátamon.
Rámosolyogtam,aztán beszélgettünk.
-Felmegyek megszárítani a hajam,felöltözök,és már itt is vagyok-indultam el a lépcső felé. Felérve láttam,hogy Tanja épp akkor feküdt le az ajtóm elé,kikerültem,és bementem. Bedugtam a hajszáritót a konektorba,közben ránéztem a telómra. Nem jött semmi értesítés,unottan dobtam le az ágyra. A hosszú hajamat viszonylag hamar meg is szárítottam,nem tudom miért. Mielőtt felöltöztem volna,kinéztem az ablakon,ahol nagyon szépen sütött a nap. Így hát felvettem egy sárga haspólót és egy feszülőst fekete nadrágot. Cipőnek egy babarózsaszín converse-t választottam. Kifésültem a hajam,ami frissen omlott a vállamra. Felkaptam a táskám,leszaladtam a lépcsőn.
-Indulhatunk!-fordultam anyához,ő már hozta is a kocsikulcsot. Mikor elindultunk eszembe jutott Chuck,és hogy vajon mi lesz ma. Nem akartam nagyon beleélni magam ebbe az ügybe,de akaratlanul is elkezdtem izgulni. A suli elé érve majnem olyan gyomorgörccsel szálltam ki,mint az első nap. Anya integetett,aztán elhajtott. Esküvőtervezőként rengeteg munkája van,nem hiába ő a legjobb a városban. Általában elvállal kisebb nagyobb munkákat más országokban,aminek én jobban örülnék,ha vinne engem is. Megigérte,hogy a következőnél elkisérhetem én is. Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy már a terem előtt álltam. Tudtam,még Chuck nem lesz itt ilyen hamar,de azért remegő kezekkel nyomtam le a kilincset.
-Sziasztok!-köszöntem a bent lévőknek,aztán ledobtam magam a helyemre. Lola még nem volt ott,remélem nem betegedett le. Kipakoltam a fizika felszerelésemet,az lesz az első. Idővel megérkeztek a menők is,Chuckot nem láttam sehol. Eleanor gyilkos tekintetekkel méregetett,én pedig ártatlan szemekkel néztem rá.
-Nem tudja valaki,hogy hol van Chuck?-kérdezte egy fiú,akinek a nevét nem tudom,de elég helyesnek tűnt.
-Hát drága,hál' Istennek nem jött az a nyomorult,és nagyon úgy néz ki nem is fog már.-mondta nyálasan Eleanor. Mostmár biztos vagyok benne,hogy összevesztek.
-Halihó!-hadonászott a szemem előtt egy alak,aki Adam volt. Meglepettségemet próbáltam palástolni,és rámosolyogtam.
-Leülhetek?-folytatta,és láttam rajta,hogy kínosan érzi magát.
-Ülj csak le-paskoltam meg a mellettem lévő széket,ő pedig leült.
-Nem jött a barátnőd?-kérdezte. Ja,de pont ráültél..akartam válaszolni de ehelyett csak megráztam a fejem.
-És neked se jött a haverod?
Adam arcáról lehervadt a vigyor,legszívesebben visszaszívtam volna,amit mondtam. Hirtelen bevillant,hogy ő az ajtónál ül az első padsorba,teljesen egyedül. Valami más témát kerestem.
-Láttalak nem rég a buszmegállóba egy sráccal-dobtam hátra a hajam,és ránéztem.
-Igen,ő a haverom,mentünk füvezni-rántotta meg hanyagul a vállát. Erre már nem tudtam mit mondani,inkább csöndbe ültem. Hát, Adammel nem könnyű beszélgetni úgy látom. Épp ültünk csendben,a csengő mentett meg. Adam felállt,azt hittem elmegy,de visszafordult.
-Jót beszéltünk!-mondta,és esküszöm úgy láttam,hogy komolyan gondolja. Bólintottam egyet,bár nálam nem itt kezdődnek a jó beszélgetések. Bejött a terembe Mrs. Margarette Thor,a fizika tanárnő. Nem volt vele még óra,de aranyosnak tűnt. Szemüvege alól félénken pislogott.
-Üdvözlök mindenkit,a nevem Mrs. Margarette Thor,de ezt már bizonyára tudjátok ugyanis az első napon felírta a tanárokat az osztályfőnök igaz?
Az egész osztály egyöntetűen bólintott. Írni akartam Lolának,hogy hol van,de pont akkor lépett be az ajtón.
-Elnézést kérek a késésért-ült le mellém,és bocsánatkérően nézett a tanárra.
-Semmi baj,nem késtél sokat-mosolyodott el,megigazított a szemüvegét-a mai órán az ellenállásról fogunk beszélni...
Már vagy 10perce beszélt,képtelen voltam ráfigyelni. Sose kötött le ez a tantárgy,és most azzal voltam elfoglalva,hogy megnézzem kikkel lehetek jóba. Mellettem lévő padsorba ült két lány ők szimpatikusnak tűntek,meg kéne velük próbálkozni összebarátkozni. Nem mintha Lolával nem éreznem jól magam,de nem árt ha egyre több mindenkivel vagyunk jóba. Az osztály többsége telefonozott,akadt olyan is aki figyelt. Magam mellé néztem,és láttam,hogy Lola nagyon koncentrál az anyagra,közben rágja a ceruzájának a véget.
-Érted?-néztem rá kérdőn.
-Úgy nézek ki?-kérdezte,mire felnevettem. A tanárnő szúrós szemmel nézett ránk. Hoppá. Csöngetés utá nem sokkal betoppant Chuck,tekintetünk találkozott. Rögtön hátrament a haverjaihoz,mint ahogy azt gondoltam. Kis idő múlva nagy nevetésbe kezdtek. Ha jól láttam ott volt Eleanor is,de most nem csüngött Chuckon. A matek gyorsan eltelt,egész órán felelés volt,mert az egyik fiú beszólt a tanárnak,ami azért elég vicces volt. Én órán Lolával beszélgettem csendben,nehogy nekünk is felelni kelljen. Csöngetés után két perccel egy meleg érintést éreztem a vállamon.
-Beszélhetünk?-találtam magam szembe Chuck barna szemeivel.