Elveszve benned!

10.rész

                       •Lisa szemszöge•

-Beszélhetnénk?-nézett rám kérdőn.
A hasamba valami furcsa bizsergést
éreztem,torkom elszorult.
-Persze-nyögtem ki. Kimentünk a teremből fél szemből láttam,hogy mindenki minket néz. A terem előtt van egy pad,oda leültünk.
-Tudod,ami tegnap este történt...-kezdett bele,rögtön a földet kezdtem bámulni.
-Igen,részeg voltál-vágtam közbe,mert tudtam,hogy ezt akarja mondani. Láttam rajta a meglepődést,de nem szólt semmit,csak nézett.
-Az voltam,de komolyan gondoltam,amit írtam.-ránéztem,tekintete arról árulkodott,hogy igazat mond. Forogni kezdett velem a világ. Lehet,hogy Chuck Bass érez irántam valamit? A barátnőjével akkor mivan? Meg is kérdeztem tőle.
-Szakítottam vele tegnap,rájöttem,hogy nem hozzám való. Mikor ezt kimondta alig akartam elhinni. Hisz olyan jól megvoltak,aztán egyik napról a másikra minden más lett?
A teremből kijött 2fiú,akik jóba vannak Chuck-al,és úgy csináltak mintha ott se lennék.
-Akkor ma jössz velünk abba a bárba,ahol a csinos kis csajszik vannak ugye? Aztán majd egy kettőt hazaviszünk.-kacsintott rá,Chuck arca megfeszült.
-Nem megyünk,semmi kedvem.
A két fiú elkezdett nevetni,és úgy csináltak mintha nem is mondta volna. Beszéltek róla,hogy milyen jó lesz,engem elfelejtett mindenki. Kezdtem kellemetlenül érezni magam így hát felálltam,szó nélkül bementem a terembe.
-Lisa,hova mész?-hallottam Chuck hangját,de nem érdekelt. Levágódtam Lola mellé,aki ismét rajzolt.
-Mi történt?-hangjából kicsengett az aggodalom. A fejemre tettem a két kezem,aztán megráztam a fejem.
-Semmi csak tegnap Chuck írt nem túl józan állapotba,és ezt akartuk megbeszélni. Azután jöttek a haverjai,én meg bejöttem.
-Nemáár! Muta miket írt!-kapott a telefonomhoz a barátnőm,és már olvasta is azt a pár sort.
-Szerelmes beléd??-sikított fel,én meg a szájára tapasztottam a kezem. Mondanom se kell,hogy mindenki minket nézett.
-Dehogyis,azt se tudta,hogy miket ír.-néztem fel a plafonra.-Na de ne beszéljünk erről,szerintem menjünk tesire.
Felálltunk,és elindultunk. Nem voltunk még tesizni,de állitólag rohadt szép,van külön edzőterme,és gondolkoznak egy uszoda kiépitésén,ami csak a sulié. A tornateremhez egy hosszú szakasz vezet,ahol minden osztálytársam,és évfolyamtársam sétált. A fiú és a lány öltöző külön van értelemszerűen. A-s és B-s lányok külön öltöznek,így van ez a fiúknál is. Azt tudni kell rólam,hogy én nagyon szégyenlős vagyok,ezért a mosdóba öltöztem át. Egy sima fekete póló és egy rövidnadrág volt rajtam. Cipőnek a kedvencemet választottam,ami már 2éve megvan. Lola most is színesen volt felöltözve,rózsaszín ujjatlant és szivárványmintás nadrágot vett fel. Mire kiértünk a többiek már ott voltak.
-Sziasztok lányok! A nevem Mrs. Lucia Wayner,én leszek a tesitanárotok. Sajnos sokáig nem maradok,második félévtől új tanárt kaptok.-tartott egy gyors bemutatkozót a középkorú hölgy.
Elég szimpatikusnak tűnt,sajnáltam,hogy nem marad sokáig. Bemelegítésként futnink kellett pár kört,úgyis a miénk volt az egész pálya,a fiúk elmentek edzeni. Az edzőterembe valamennyire be lehet jól látni,átlátszó üveg ajtaja van. Akaratlanul is benéztem mindig akárhányszor futottam arra. Egyszer láttam Chuckot is,amint épp súlyokat emel,elég izmos. Zavaromba nem néztem a lábam elé,véletlenül ráestem egy lányra. Ő bosszúsan felkelt és rámkiabált.
-Mi a szarért nem lehet oda figyelni a futásodra,ennyire nem lehetsz gyökér-nézett rám nem túl barátságosan. Megismertem őt,osztályomba jár,mindig Eleanorral lóg. Bocsánatot kértem,és mit sem törődve azzal,hogy ő miket magyaráz elkezdtem futni. Megszólalt a sípszó,mehettünk öltözni. Nagyon le voltam izzadva,jól esett ez a futás. Fújtam magamra egy csomó sprayt,hátha használ valamit.
-Adsz belőle?-nézett rám kedvesen egy szeplős lány. Ő az,aki szimpatikusnak tűnik.
-Persze-nyújtottam felé,ő fújt belőle egy kicsit,aztán vissza is adta.

Az órák ezután hamar elmentek,mehettünk ebédelni. Az ebédlőn hatalmas sor állt,mindenki türelmetlenül várta,hogy sorra kerüljön. Egyszercsak a sor kettévállt,hirtelen nem tudtam mitől. Nem kellett sok idő,hogy rájöjjek.
-Szia Lisácska!-nézett rám gúnyosan.-Hallom arra a nyomorultra fened a fogad. Remélem tisztába vagy vele,hogy közelről se olyan jó,mint amilyennek tűnik. Ágyba se jó,mondjuk te ehhez úgyis kicsi vagy még-oltott be pár másodperc alatt,a "barátnői" sátáni kacajjal nevettek.-Szóval drága nem ajánlom neked,de ő meg elég szégyen ha összejön egy ilyen lánnyal mint te...
Lola közbe akart szólni,de kapott egy gyilkos pillantást,ugyhogy bezárta a száját. Eleanor választ meg se várva előre ment,és akik ott álltak szó nélkül átadták a helyüket. Hát ezt nem hiszem el! Mindenem remegett,nem bírtam lenyugodni. Mikor sorra kerültünk elment minden étvágyam. Kapargattam az ételt,sokat nem ettem belőle.
-Leülhetek?-állt meg felettünk Adam.
-Persze,csatlakozz a depisek csapatába-viccelődött Lola,Adam elmosolyodott. Ők ketten elbeszélgettek mindenről,én meg se szólaltam. Otthagytam őket ketten,anya várt már kint. Megcsörrent a telóm,rejtett számot írt ki.
-Igen,ki az?-szóltam bele.
-Tudod te azt cica!
Rögtön megismertem a hangját,hiába mélyítette el egy kicsit.
-Honnan tudod te a számomat?
-Óh,talán onnan,hogy én vagyok Chuck Bass. Én mindent tudok-szólt bele pimaszul,forgattam a szemem.
-És mit szeretnél te mindentudó?-kérdésemre felnevetett,én is elmosolyodtam.
-Szeretnék veled találkozni ma,olyan 5körül. Ne is próbálj tiltakozni,úgyse fog sikerülni.
Pedig megpróbáltam,ő addig győzködött,hogy végül belementem.
-5re a házadnál vagyok,öltözz fel csinosan jó helyre megyünk.
-Jaj csak nem a bárba?
-Haha,nagyon vicces. Na le kell tennem,mert dolgom van,el ne felejtsd a talalkozót. Szia!-köszönt el.
-Szia!-suttogtam. Fogalma se volt róla,hogy sehogyse tudnám elfelejteni  ezt a találkozót. Lerohantam a lépcsőn,kinyitottam a kaput és beszálltam anya mellé. Ő puszival köszöntött,elindultunk.
-Anya...-rám nézett,jelezve,hogy várja a mondandómat.-Ma találkozok egy fiúval.-nyögtem ki végül. Anyám akkorát fékezett,azt hittem már valami baj van. Riadtan néztem rá,de ő csak mosolygott.
-Nagyon boldok vagyok! Épp ezért elmegyünk neked ruhát venni.
Próbáltam tiltakozni,hogy erre semmi szükség, de ő már fordult a pláza felé.

Na így mondjak én bárkinek is bármit,de komolyan...