-Shawn vissza kéne menni.
-Nem kéne. Hallottam lépteit majd felkapcsolt egy kis lámpát. Ãgy sem volt világos de már láttam Shawnt is. Felém közeledett majd a falnak nyomott.
-Tudom hogy érzel irántam valamit.
-Shawn a tesóm vagy.
-Szóval ha ezt csinálom. Gyengéden megcsókolta a nyakam ami bizsergést váltott ki belőlem.
-Semmit nem váltott ki belőled?
Nem mondtam semmit. Nem bÃrtam megszólalni.
-Tudom hogy érzel valamit irántam. Én is irántad. Nem bÃrok a közeledbe lenni úgy hogy ne érjek hozzád vagy ne csináljak veled valamit. Mondta majd ágyékát nekem nyomta ami mindkettÅ‘nkbÅ‘l egy nyögést váltott ki.
-Látod mondtam. Elengedett majd elindult ki.
-Shawn most hova mész?
-Hát órára. Mosolygott nyertes mosollyal. Nem mondtam semmit csak mentem utánna. Egész órán az előbbi dolog járt az eszembe. Ez mégis mi volt? Azthiszem ma délután a buli előtt lesz mit mesélnem a lányoknak. Bár lehet nem kéne nekik elmondanom. Nemtudom. Hamar elment a délelőtt. Délután 1-kor mentem haza egyedül amikor megállt mellettem egy kocsi. Nashé volt az.
-Brook gyere hazaviszlek. Próbált kedveskedni.
-Kössz nem kell. Nash meglepetésemre nem is erőlködött tovább. Haza értem lerugtam a cipőm és mentem fel a szobámba. Éppen az ágyam felett voltam mikor hirtelen becsapódott a szobà m ajtaja. Hátrafordultam majd szembe találtam magam Nashel.
-Brook hiányzol.
-Gondolhattál volna erre azelőtt mielőtt megcsaltál. Mondtam neki majd elkeztem löködni az ajtó felé de ő elkapta a csuklómat.
-Na nem ezt nem csinálhatod. Rálökött az ágyamra majd rámmászott és nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nash hagyj békén. Kezdtem el kiabálni.
-Nem nem. A zsebébÅ‘l kivett egy kötelet amivel a kezeimet és a lábaimat is az ágyhoz kötözte. LevetkÅ‘ztetett majd magát is. Olyan erÅ‘szakosan keményen és fájdalmasan csinálta. Rettenetesen fájt. Folyamatosan csak sÃrtam. Még kiabálni se tudtam mert a számat leragasztotta. Mikor végzett kidobta az óvszert majd engem kikötözött és elengedett.
-Ha errÅ‘l bárkinek beszélni mersz rosszul jà rsz. Mondta majd egy puszit nyomott a számra és elment. Annyi erÅ‘m volt hogy felkaptam magamra egy melegÃtÅ‘t majd csak sÃrtam és bámultam magam elé. Nagyjából fél óra múlva hallottam hogy valaki jött de nem tudtam vele foglalkozni. Nem rég erÅ‘szakoltak meg. Ez számomra óriási trauma volt. Csak bambultam magam elé. Hallottam hogy valaki belép a szobámba
-Brook jól vagy? Hallottam Shawn aggódó hangját. Nem szólaltam meg. Nem bÃrtam. Semmi erÅ‘m nem volt. Csak meg akartam halni.
-Brook. Szólalt meg ismét Shawn majd hallottam hogy felém sétál. A könnyeim sorba folytak le egymás után.
-Brook mi a baj? Még mindig nem szólaltam meg.
-Najó Brook ez nem vicces. Kérlek szólalj meg. Nem mondtam semmit.
-Rendben átöltözöm utánna vissza jövök. Mondta majd kiment. Nagyon nehezen de feláltam és a fürdÅ‘szobámba mentem. A borotvám élét kivettem és a szobámba vittem. Leűltem az ágyra majd egy vágást majd még egyet és még egyet. Végűl a kezem Ãgy nézett ki:A kezemet néztem amikor Shawn benyitott....