IT WAS JUST DANCE ¦ minsung (BEFEJEZETT)

I Guess, I Will Fall In Love With You

Az idő ezúttal gyorsan eltelt, ahogy a legtöbbet próbáltam kihozni a külsőmből. Sosem voltam megelégedve vele, de most valahogy, mintha más ember állna a tükröm előtt. Még egy halvány sminket is tettem fel, pedig nem szokásom.

Az öltözékemben hű maradtam magamhoz. Fekete szaggatott farmer, hozzá egy csíkos ing. Egyszerű, mégis jól néz ki, és én vagyok. Egy hosszú, ezüst színű nyakláncot is tettem fel, lábamra bedik egy barna bakancsot húzok, ahogy szintén fekete kabátom kapom magamra.

- Hová-hová? - üti meg fülem édesanyám hangja, ahogy épp csak belép a bejárati ajtón, én pedig zavartan kapom rá a tekintetem.

- Neked is szia - húzom mosolyra ajkaim, mit ő azonnal viszonoz.

- Csak nem...? - mér végig boldogsággal telített pillantásaival.

- Jajj, ne kezd megint - sóhajtok fel, amint az utolsó simítást is elvégeztem a hajamon.

- Azzal a fiúval találkozol, aki itt volt tegnap este? Helyes, aranyosnak tűnik - mosolyog továbbra is, miközben kabátját levéve akasztja fel azt a fogasra.

- Jisung a neve - emelem rá a tekintetem. - Nem tudom mikor jövök, de ne aggódj értem - lépek közelebb hozzá, hogy homlokára egy búcsű,ú puszit hintsek, majd mosolyogova lépek ki a házból.

- Sok sikert - szól még utánam, mielőtt becsukhatnám magam után a bejárati ajtót, mire arcomon hatalmas mosollyal indulok meg a kijárat felé. Még csak hat óra húsz perc van, mégsem tudok tovább megmaradni egyhelyben.

Az utcára kilépve a csípős hideg csap meg, mivel mit sem törődve indulok meg a park felé, hogy már idő előtt oda érjek. A nap már nyugovóra tért, az égboltot csillagok ezrei borítják be, mik talán úgy ragyognak, mint még soha sem.

Arcomon halvány mosoly ül, mit, ha akarnék sem tudnék eltüntetni onnan. A belsőm tombol, legszívesebben sikítva rohannék körbe, de ehelyett csak felfelé húzódnak ajkaim végei, kezeim pedig zsebre téve haladok a célom felé, mit hamar el is érek.

A környéken kevesen vannak, mindenki haza siet, hogy átfagyott végtagjaikat felmelegíthessék. Sokan megnéznek, hogy biztosan minden oké-e velem, hisz kabátom kicipzározva viselem, ami alatt csak egy vékony ing van, és még a nadágom is szaggatott. Mégsem fázok, az izgatottságom miatt még melegem is van.

A percek telnek, ahogy egyre közeledik az a bizonyos időpont, mikor ide kell érnie. Még tíz perc van hátra.

A park szélében lévő padra ülve várakozok, ahogy mobilom átfagyott ujjaim közt szorongatva nyomkodom azt. Őszintén szólva, semmi értelmeset nem csinálok rajta, csak fel és le görgetem a közösségi oldalakat, mintha bármi érdekes lenne azokon, pedig csak unalmas, idióta dolgokkal van tele, mint ahogy az mindig lenni szokott.

- Nem késtél - üti meg fülem Jisung hangja, mire tekintetem azonnal felkapom rá, ám csak nagyokat pislogva bámulom őt. A haját szinte tincsenkét igazgatta meg, hogy tökéletesen álljon, szemein némi smink van, mitől azok még nagyobbnak tűnnek, a ruháját pedig gondosan válogatta össze, hogy tökéletes képet alkossanak rajta. Ajkain halvány mosoly ül, min ha jól látom, némi rúzs is van, de a természetességét megtartotta. Nagyokat pislogva mérem végig őt immár sokadjára, továbbra is szótlanul. - Baj van? - ráncolja össze aggódóan a szemöldökeit, mire én fejem megrázva eszmélek fel.

- Nem csak... Azta - nevetem el magam zavartan, minek hatására arcát némi pír önti el.

- Féltem, hogy túlzásba esek, vagy valami. Na meg, hogy egyáltalán tetszenék-e így neked, hisz nem sűrűn csípem ki ennyire magam - emeli kezét tarkójához, ahogy a haját kezdi el piszkálni zavarában. Bár rossz fiús külsőt teremtett magának, belül ugyan az az édes srác maradt, aki megragadta a figyelmemet.