IT WAS JUST DANCE ¦ minsung (BEFEJEZETT)

First Dance

- Üdvözlök mindenkit! - csapja össze a tenyereit hatalmas mosollyal az oktatónk, ahogy a meglepően nagy számú érdeklődő sereget méri végig. Megannyi ember, az én figyelmem mégis egyetlen egy köti le jelenleg. - Nagyon örülük, hogy ennyien eljöttetek... - kezd bele a szokásos köszöntő szövegébe, mit szinte már fejből eltudnék én is mondani.

Tekintetem végigvezetem a tömegen, ahogy több ismerős arcot is megpillantok köztük. Felix, Chan és Hyunjin mellettem állnak egy sorban, ám látszólag ők nagyobb figyelmet fordítanak oktatónk szavaira, mint az érdeklődökre. 

Szemeim immár sokadjára vezetem végig az érdeklődőkön, míg nem tekintetem Jisungon akad meg, ajkaim pedig akaratom ellenére is egy apró mosolyra húzódnak. Hátul ül a sarokban, lábait szorosan a mellkasához húzva öleli át, ahogy hatalmas szemeivel nagyokat pislogva koncentrál minden egyes elhangzott szóra, akár csak egy kisgyerek. Pillantásai mindig az épp beszélő személyen telepszenek meg, míg nem azt nem veszem észre, hogy engem bámul, a következő pillanatban pedig Felix löki meg az oldalam a könyökével, hogy vissza kerítsen a gondolataimból.

- Khm, hyung - szólit meg engem, mire fejem megrázva realizálom, hogy nekem kellene már beszélnem. A szemem sarkából látom, ahogy Jisung felkacag rajtam, én pedig kihúzva magam kezdek bele beszédembe.

- Áhh, sziasztok, az én nevem Minho - hajolok meg előttük, mire egy halk taps hallatszik bemutatkozásomat követően. - Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttetek, nem is tudom, talán soha nem volt még ennyi érdeklődő - húzom mosolyra ajkaimat, ahogy kezeimmel artikulálok beszédem közben. - Több ismerős arcot is látok, örülök, hogy ennyien eljöttek a mi iskolánkból is. Ha tudok tanácsolni valamit, az annyi, hogy ne izguljatok... Ne úgy táncoljatok, mintha muszáj lenne, mintha egy betanult sort csinálnátok, hanem élvezzétek - csapom össze tenyereim magam előtt. - Mi úgysem tudjuk, hogy hibáztok-e, vagy sem, szóval, ha valaki véletlen elrontana valamit, csak táncoljon tovább, mintha mi sem történt volna. Oh, és ne felejtsetek el mosolyogni - vezetem tekintetem óvatosan Jisungra, ki talán az első volt, ki kezeit felkapva kezdett hangos tapsolásba, ajkain egy hatalmas mosollyal. Egyáltalán lehetséges, hogy valaki ennél édesebb legyen?

Beszédem követően a többiek is fűztek hozzá még pár szót, majd elkezdtük a közös bemelegítést, mi különféle nyújtásokból állt. Ha akartam volna sem tudtam volna nem Jisungot figyelni szinte minden egyes percben, ahogy ő rezzenéstelen arccal hajtott végre minden feladatot. Látszott rajta, hogy komolyan veszi, és nem csak szórakozni jött ide.

A nyújtást követően az oktatónk felkonferálta a táncunkat, mit mi már szinte csukott szemmel is eltudnánk táncolni. Magunk állítottunk össze a koreográfiát. Először egy cukibb, gyerekesebb tánccal kezdődik, mi mégis nagyot robbant, majd ez egy hirtelen váltással válik hip-hoppá, ezzel fokozva méginkább fel a hangulatot.

A jelentkezők nagy újongással fogaták ezt a produkciót, mit mindannyian tökéletesen hajtottunk végre. A tánc végén büszkén pacsizunk le egymással, és gratulálva veregetjük vállba a másikat. Most kezdődik az izgalmasabb része ennek az egésznek.

Hyunjinnel és oktatóm társaságában leülünk a terem végében elhelyezett asztalhoz, ahogy a többiek a terem valamely részében foglalnak helyet.  A jelentkezőket kiküldjük a teremből, majd egyesével hívjuk be őket, hogy mindenki eltáncolja a saját koreográfiáját. Ez nagyjából egy másfél órát vesz igénybe.

Sokan meglepően jól táncoltak, sokan pedig kevésbé, ezért az első forduló után máris kiválogatjuk a gyengébb láncszemeket. A társaságnak több, mint felét elbocsátjuk, ám örömömre Jisung továbbjutása egyhangúan meglett szavazva.

Az idő telik, ahogy én egyre inkább szenvedek a sok üléstől, miközben a táncok is egyre kevésbé kötnek le, belsőmben mégis az izgalom tombol, a félelemmel keveredve. Nagyon sok jó táncos van, félek, hogy mellettük Jisungot a többiek leszavaznák. Az én szememben ő az egyik legesélyesebb, de az övékében lehet, hogy nem.

A free style táncok még gyorsabban lementek, hisz ekkor oktatóm már igencsak unta az egészet, így, ha valakit nem látott elég jónak, egyszerűen leállította a tánca közepén. Jisung a vége felé került sorra, tekintetében a félelem és az izgatottság keveresett, ahogy támogatást várva pillantott rám, mielőtt bele kezdett volna, mit én egy mosollyal adtam meg neki. Az előző teljesítménye után tudom, hogy menni fog neki, de az természetes, hogy fél és izgul. Elég sok jó táncos lett már haza küldve, de bízom benne, hogy neki sikerülni fog... Remélem.

További negyed órát követően befejeződött a felvételi, már csak mi maradtunk a terembe, hogy átbeszéljük, ki legyen az a tíz fő, akit felveszünk. Huszonhat ember maradt a végére, közülük kell választanunk, mi elég gördülékenyen megy, míg nem elérünk arra a pontra, hogy ki legyen az utolsó felvételt nyerő.

- Ti kire adjátok le a voksotokat? - dől hátra a székében oktatónk, ahogy kezeit mellkasa előtt összefűzve várja a válaszunkat.

- Han Jisung - bököm ki egyszerűen a nevét, mire Hyunjin is egyetértően bólint, ahogy a többi tánctársunk is, akik bár szavazati joggal nem bírnak, de kifejtik véleményüket.

- Az a mókus képű? - vonja fel egyik szemöldökét az oktatónk, mire Felixből hangos nevetés szakad fel, én pedig egy szúrós pillantást vetek felé.

- Igen, ő. Szerintem megérdemelné, hogy ő legyen a tizedik tag. Van tehetsége hozzá - próbálom meggyőzni őt igazamról, ám arcát fintorra húzva sóhajt fel.

- Vannak hiányosságai... Már mindenkinek aki maradt, nem tudom, hogy mennyire lehetne őt fejleszteni. Itt azt kell néznünk, hogy ki mennyire eltökélt ezzel szemben - könyököl fel az asztalra, ahogy állát tenyereiben megtámasztva bámulja a padlót, miközben a fejében a fogaskerekek az előbbi kérdésén kezdenek el pörögni.

- Elég elszánt hozzá, hogy gyakorlással kiküszöbölje ezeket - szólal meg Hyunjin is ezúttal. - Sokakban nem láttam ezt a szenvedélyt a tánc iránt, ami Jisungban van - pillant rám szeme sarkából mosolyogva. Vagy csak a pártom fogja, vagy ő is észrevette, amit Chan és Felix... Fogalmam sincs melyik lehet, hisz nem szoktam sokat beszélni vele, de ez teljesen mindegy. Kiáll a véleményem mellett, amiért hálás vagyok neki.

- De mégis kinek lenne rá ideje, hogy fejlessze őt? Csak egy csoportra van hely nekem a menetrendemben, külön edzésekre nincs - közli velünk a tényeket, ám mielőtt megszólalhatnék, Felix tesz így, ahogy újabb csodás, remek ötletét osztja meg velünk, miközben ajkain önelégült mosolya ül.

- Minhonak lenne rá ideje, és elég jó, hogy segítsen neki. Ő tarthatna külön órákat neki.

- De hivatalosan nem teheti ezt, mert csak táncos, nem oktató - szólal meg Chan.

- Ez igaz... - sóhajt fel mellettem hyung, majd hátát ismét a szék háttámlájának vetve folytatja szavait. - De, ha csak gyakorolnak, akkor lehetséges. Pénzt nem kapna érte senki, és ő neki sem kellene fizetnie. Persze ez attól függ, hogy Minho elvállalná-e. Nos? - pillant rám kérdően, mire ajkaim egy sóhaj hagyja el.

- Ezzel az egy feltétellel nyerhet felvételt?

- Igen - vágja rá egyszerűen, én pedig helyzetembe beletörődve egyezek bele az alkuba. Már tudom, hogy mit tervezel 'Lix, de tuti, hogy megöllek ezért.