IT WAS JUST DANCE ¦ minsung (BEFEJEZETT)

I Need You

A reggel hamar elérkezett, ahogy ajkaimon halvány mosoly ül. A szemeim lehunyva tartva gondolok vissza a tegnap estére, mitől szívem hevesebben kezd el verni, testem pedig boldogság önti el.

Olyan volt, mint egy kisgyerek... A randit követően haza kísértem, de ő úgy csimpaszkodott rám, mint aki soha többé nem akarna elengedni, és bár én is ezt szerettem volna, de nem tehettük meg.

Egész úton úgy vigyorogtam, miután elváltunk, mintha nem lenne valami rendben nálam, de minden bizonnyal még az álmomban is ugyan ez volt a helyzet. 

Többször voltam már randizni, több kapcsolatom is volt már, de talán egyik alatt sem éreztem ennyire boldognak magam, mint Jisunggal egy nap után. Még mindig nem fogtam fel, az egész annyira valóságtalan, annyira hihetetlen, olyan, mint egy álom.

- Minho, fent vagy már? - kopogtat ajtómon édesanyám, én pedig egy hatalmasat ásítva fordulok át a hasamra.

- Aha - szólok vissza neki, mire hirtelen kitárul a szobám ajtaja, amin Chan és 'Lix lép be.

- Ya, téged is lehet ám hívni! - förmed rám azonnal az idősebb, miközben mit sem törődve azzal, hogy fájni fog-e nekem, vagy sem, egyszerűen terül el rajtam, mit Felix nevetve figyel, ahogy az íroasztalomnál lévő székre ül le.

- Baszki, Chan - nyögök fel, amint rám zuhan a teste. - Nem értem rá, azért nem vettem fel - szinte alig hallhatóan ejtem ki szavaim, ahogy megpróbálok a lehető legkényelmesebb pozícióba kerülni - bár jobb lenne, ha ez az idióta leszállna rólam.

- Merre voltál? Mert nekünk azt mondtad, hogy nem érsz rá este, de anyud szerint későn értél haza - hallom meg Felix hangját is, de az arcán elterülő mosolya azonnal elárulja őt, miszerint tudja, hogy mit csináltam az este. Vagy legalábbis összerakta a képet.

- Hát~, mondjuk úgy, hogy randim volt - ajkaim akaratom ellenére is mosolyra húzódnak, miközben mutatóujjammal köröket kezdek rajzolni az ágyam felszínén.

- Várj-várj! - ugrik le rólam hirtelen Chan. - Tegnap előtt egy ágyban aludtál Jisunggal? - bök a mellettem lévő plusz takaróra és párnára, mit még azóta sem tettem el. Nem akartam, éreztem rajta az illatát, ami megnyugtatott.

- Aha - dörzsölöm meg az arcomat, miközben az ágyon törökülésbe ülök fel, így kerülve szembe a két társammal.

- Uhh, és volt más is? - húzza fel a szemöldökeit Felix, ahogy ajkain egy hatalmas vigyor terül el.

- Te isten verte perverz állat! - hajítok hozzá egy kispárnát, ahogy a jelzőim hallatán Chan hangos nevetésbe kezd.

- Hát, mikor ide értem tegnap, akkor volt valami - cukkol továbbra is, én pedig szinte már a pillantásaimmal szúrom le őt.

- Megöllek, komolyan megöllek - kelek fel ágyamról, ám a mellettem álló társam könnyedén lök vissza a fekhelyemre, miközben 'Lix hangosan nevet rajtam.

- Na-na-na... - csillapít le Chan, ajkai közül mégis halk kacaj szökik ki. - Inkább mesélj, kíváncsiak vagyunk mindketten - vigyorodik el, majd mellém ülve könyököl a térdeire, így várva, hogy teljesítsem a kérését.

- Mit kellene mesélnem? - vonom fel kérdően a szemöldökeim.

- Például, hogy mi van most veletek Jisunggal - mér végig továbbra is mosolyogva Chan.

- Én sem tudom - rázom meg kissé csalódottan a fejem, ajkaim végei mégis felfelé húzódnak. - Igazság szerint kiderült, hogy most ugyan abban a helyzetben van, mint én voltam anno.