Meglepetés Hercegnő ✔️/ Javítás alatt!

|17. rész|

A Koronázás

Eljött a nap amikor véglegesen is királynő leszek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz egy országot kormányozni... Menni fog egyáltalán?

Délelőtt semmi érdekes nem történt. Kimentem Bogyóval játszani, utána Kirával leültünk a fűzfa alá, és olvastunk, meg beszélgettünk. Kiderült, hogy Dani megcsalta Kirát, Noémivel... Úgy sajnáltam a barátnőmet, hiszen tudom milyen érzés, amikor azt hiszed, hogy az adott fiú a mindened, és kiderül, hogy mégsem az...

- Gyere, feldobjuk a hangulatodat! Megyünk vásárolni!- azzal felpattantam, majd magammal húztam Kirát vissza be a palotába.

Miután elkészültünk, fogtam Bogyót, majd elindultunk a nagyi által ajánlott üzletbe, és nézegettünk pár ruhát, mostmár viszont kísérettel. Mivel ragaszkodtam ahhoz, hogy én magam, civilként mehessek el, és készüljek el úgy, mint egy normál ember, ezért nem a királyi alkalmazottak segítettek elkészülni. Amúgy is, nagyon hiányzott már, hogy Kirával csak így vásárolgassunk, mint a régi szép időkben.

Végül egy hercegnő fazonú ruhán akadt meg a szemem. Gyönyörű hófehér. Kirának is nagyon tetszett. Hercegnő fazonú, hosszú uszályos fehér ruha. Mesés volt. Nem is gondolkodtunk tovább, megvettük.

Ezután átmentünk egy cipőboltba, hogy egy ruhához illő fehér magassarkú cipőt találjunk.

Miután itt is végeztünk, elmentünk a fodrászhoz. Olyan szépen begöndörítette, és befonta a hajam, hogy nem akartam, hogy bármi vagy bárki is hozzá érjen, vagy kárt tegyen benne.

Ezek történtek délelőtt. A maradék pár órát  idegeskedéssel töltöttem el. Most viszont már itt állunk a templom előtt, és csak ránk várnak, hogy elinduljunk. Hát... Elérkezett ez az idő is. Sose gondoltam volna...

- Kész vagy? - kérdezte a mamám.

- Azt hiszem... - mondtam bizonytalanul.

Amint ezt kimondtam, kinyitották előttünk a kettes ajtót. Lassan és méltóságosan végig vonultunk a vörös szőnyegen. Végre eljött ez a nap is, amire már hosszú ideje várok, ahogy a nagyi is. Ez tényleg megtörténik velem?

Ahogyan végig mentem a sorok között, megpillantottam a legjobb barátnőmet, a barátomat és a szüleimet egymás mellett. Mindegyik mosolyogva nézett rám. Nem is tudom mit kezdtem volna nélkülük... Talán, ha ők nincsenek, akkor én sem itt tartanék, ahol most. Rettentően hálás vagyok nekik. El sem tudom mondani mennyire...

Amikor odaértünk a pápához, elmondta, amit neki el kellett, és miután befejezte, levette a nagymamám fejéről a koronát, és ráhelyezte az enyémre.

- Én, Fehér Kamilla fogadom, hogy mindenben ott leszek a királyság érdekében. Fogadom, hogy átveszem méltón az irányítást. Fogadom, hogy a népemnek a legjobb életet biztosítsam - mondta a pápa, várva, hogy ismételjem el az előbb mondottakat. 

- Én, Fehér Kamilla fogadom, hogy mindenben ott leszek a királyság érdekében. Fogadom, hogy átveszem méltón az irányítást. Fogadom, hogy a népemnek a legjobb életet biztosítsam - ismételtem el a pápa szavait.

- Köszöntsük az új királynőnket, Fehér Kamillát! - ekkor mindenki el kezdett ujjongani, és tapsolni.

Ezután mindenki, aki jelen volt, hivatalosan meg lett hívva a tiszteletemre tartott bálra. Igen, megint egy bál. Lassan hányingerem ban a sok pezsgőtől.

Most viszont a bál helyett, elmentem a trónterembe. Megálltam a trónszék mellett, majd végig simítottam a kezem a karfán.

- Királynő - hajolt meg Hunor, mire felnevettem. - Jobb királynőt nem is kívánhatna a nép. Meg persze szebbet sem.

Halványan elmosolyodtam, majd Hunor felé indultam.

- Törvénybe hozom, hogy az újdonsült királynőnek adjon egy csókot - kulcsoltam a kezemet a nyaka köré.

- Törvény nélkül is megteszem - erre felnevettem, majd mélyen egymás szemébe néztünk.

Lágy ajkai az enyémekhez simultak. Csók közben megfogta az arcomat, én pedig beletúrtam a hajába. Hosszas csókcsata után, elengedtük egymást.

Megfordultam, majd a trón felé sétáltam. Lassan leültem a trónszékre. Hihetetlen, hogy holnaptól kezdve, itt fogom meghozni a döntéseimet. Felnéztem a mennyezet felé. Remélem a soha nem látott nagyapám most boldog, mert én az vagyok...