Meglepetés Hercegnő ✔️/ Javítás alatt!

|16. rész|

A Szavazás

Borzalmas fájdalommal keltem fel. A kezem felé pillantottam, ami a fájdalom forrása volt. Be volt kötve. Ekkor hirtelen beugrott mi is történt tegnap. De nem hagyhatom, hogy ez a kis apróság megállítson abban, hogy a mai napon teljesítsek. A nagyapámnak a kívánsága az volt, hogy én legyek a királynő, és én nem fogom engedni, hogy Priscilla foglalja el a trónt.

Miután picit játszottam Bogyóval, felöltöztem. El kellene mennem sétálni a városba Bogyóval. Előkerestem a pórázát, és el is indultunk lefelé a lépcsőn.

- Kamilla! Jobban vagy? - jött oda hozzám Amanda.

- Persze. Fáj még kicsit a kezem, de kibírom - mosolyogtam a szobalányomra.

- Neked nem pihenned kellene? - hallottam meg a nagyi hangját.

- Nagyi, jól vagyok - ismételtem meg magam.

- Nyomás vissza a szobádba. Pihenned kell - utasított a királynő. Istenem...

- Felség! Mindenki készen áll az értekezletre - pukedlizett Emma.

- Azonnal indulok - mondta a mamám, majd vetett még rám egy utolsó pillantást, és elment.

Nem szeretnék bent ülni a szobámban, hiszen jó idő van. Igaz, nem ártana a kezemnek egy kis pihentetés, de kibírom azt a kis időt, amíg távol leszünk.

A hátsó ajtón mentünk ki, hogy senki ne vegyen észre minket. Kiléptem a kapun, és elindultam a járdán a város felé.

Jó memóriám van, ezért nem féltem, hogy eltévedek. Rengeteg olyan bolt volt ahova belehetett vinni állatokat, ezért megnéztünk pár plázát. Vettem Bogyónak egy széldzsekit arra az esetre, ha sétálni mennénk, és nagyon fújna a szél. Lehet kicsit túlzás, de szerintem aranyos.

Ezután elmentünk a parkba, ahol Bogyót kaptam. Leültünk egy padra, és csak pihentünk.

30 perc múlva elindultunk vissza a palota felé. Ahogy emlékszem előre kell menni, majd balra aztán jobbra, és megint egyenesen.

Azt hiszem eltévedtem... Akkor még sem olyan jó a tájékozódó képességem. Most mit csináljak? Meg van! Leszólítok egy embert, és megkérdezem az irányt.

Az első férfi csak mondott, hogy mit keresnék pont én a palotába. Egy másik embert is megkérdeztem, de ő is ugyanezt a választ adta. Klassz... Tehát senki sem ismer, és így akarnak szavazni? Egy harmadik embert meg se próbálok. Táblák nem voltak sehol kirakva, hogy esetleg el tudjak igazodni.

Körülbelül három órát bolyongtam ebben a picinyke kis városba. Megnéztem a karórám, és már csak egy órám van a szavazásig! Basszus! Ráadásul még el is kezdett esni az eső. Ennyire szerencsétlen csak is én lehetek!

Átrohantam egy fedett helyre Bogyóval a kezemben. Vártam, vártam és vártam. De nem jött egy taxi sem, ami visszavinne. Na és most mit csináljak? A telefonom bedöglött, és nem tudok felhívni senkit. Ráadásul nagyon fáj a kezem is. Jobb lett volna, ha a nagyira hallgatok...

15 perc múlva már kezdtem teljesen feladni, amikor megláttam a nagyim limuzinját. Dudáltak kettőt, majd a mamám kiszállt a kezében egy esernyővel.

- Gyere gyorsan! - mondta, azzal gyorsan beszálltam a járműbe, és elindultunk.

- Mondd Kamilla! Még is mi a jó eget kepzeltél? A szavazás előtt elmész a városba nézelődni!? - kérdezte ordítva a mamám az anyós ülésről.

- Nagyi, én csak Bogyót akartam megsétáltatni, és megnézni a várost. Aztán nem számoltam azzal, hogy eltévedek... - mondtam ziháltan.

- Mindegy, ez most nem lényeg! Elhoztam a ruhádat, amit viselni fogsz! Gyorsan öltözz át! - adta ki az utasítást a királynő, majd a sofőr felhúzta az elválasztó falat.