Meglepetés Hercegnő ✔️/ Javítás alatt!

|5. rész|

A Palota

   Ahogy kiszálltam a limuzinból, tátva maradt a szám, annyira gyönyörű és rendezett volt minden. Egy hatalmas járda terült el a lábunk előtt, ami a bejárathoz vezetett. A járda közepén volt egy gyönyörű szökőkút, ami mindenféle irányban lőtte ki a vizet. Mesés volt. A járda mellett futottak végig a sövénysorok, amik pontosan méretre voltak nyírva. Hibát nem igen lehetett találni bennük. A sövénysor mellett végig sima terület árválkodott, fűvel behintve.

   Miután kigyönyörködtem magam a kinti tájban, bementünk a palotába. Egyszerűen fantasztikus volt! Belépve "A Nagy Lépcső" - ahogy a mamám hívja - volt látható. A korlát elejét két hatalmas oroszlán szobor díszítette, ami kissé ijesztő látványt nyújtott.

   Jobbra, ha elmentünk, az étkező volt látható, ahonnan egy jól a környezetbe illeszkedő ajtó vezetett a konyhába. Ez volt a kedvenc helyem az egész palotában, mert csak úgy sürögtek-forogtak az alkalmazottak, csak azért, hogy elénk finom és ízletes ételt rakjanak.

   Visszamentünk a lépcső elé, és balra volt a tárgyaló terem. A nagyi azt mondta, itt fogunk majd gyakorolni. Alig várom már...

Ahogy felmentünk a lépcsőn, több irányba is ellehetett mennünk. Valójában rengeteg folyosó nyílt a főfolyosóból, de a mamám össz-vissz csak három folyosót mutatott be. Balra az első folyosó rövidebb volt mint a többi, ugyanis öt szoba volt ott elhelyezve. Abban az öt szobában mindig a vendégek szálltak meg, ha tárgyalásra jöttek vagy csak simán látogatóba.

Aztán, ha jobbra mentünk, akkor tíz hálószobát véltem felfedezni. Azokban a szobákban az alkalmazottak voltak elszállásolva, a folyosó végén pedig volt egy közös fürdő számukra.

Végül pedig átmentünk a harmadik folyosóra, amit a Nagyi bemutatott. Ott volt az én szobám és a Mamámé. A folyosó végén, ha elmentünk balra, akkor ott találhattunk egy hatalmas könyvtárat telis-tele könyvekkel. A városi könyvtárat is imádtam, hát még ezt! Ez ahhoz képest ezerszer jobb és felszereltebb volt. Ha pedig jobbra fordultunk, akkor a királyi fürdőben találtuk magunkat, ahol a Mamámnak és nekem külön-külön részleg volt elkülönítve. Egyszerűen ez túl luxus, ami itt van, nem igazán ehhez szoktam hozzá. Bár nem mintha panaszkodnék.

Miután körbevezetett a királynő a palotán, vissza lementünk a lépcső elé, és mentünk felfedezni az udvart.

A konyhából nyílt egy folyosó, aminek a végén egy ajtó árválkodott. Az vezetett ki a hátsó udvarra. Ahogy kiléptem az ajtón, egy kikövezett út vezetett a kertbe, amin végig sétálva láttam meg az udvart. Gyönyörű virágok ölelték körül a szökőkutakat, a járda szélét is azok díszítették. Annyira szép volt a látvány, hogy alig bírtam a lábamat mozdítani, hogy folytassuk tovább az udvar bemutatását. Amint egyre bentebb mentünk a kertbe, egy hatalmas fűzfa termett előttem. Gyönyörű volt. Mintha csak egy meséből szedték volna ki. Egyszerűen nem bírtam betelni a szép látvánnyal.

- Tetszik? - nézett rám a Nagyi, a kezét összefogva maga előtt.

- Nagyon - mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott.

- Nos, nekem most dolgom van, szóval távoznék. Bármi óhajod, sóhajod lenne, szólj csak a szobalányaimnak, amíg a tieid nem érkeznek meg - mondta szigorúan, majd elindult be a palotába.

   El se tudtam hinni, hogy ez mind velem történik meg. Egy átlagos tini lány smink készletet vagy új ruhákat kap, na de én egy egész kastélyt kaptam! Hihetetlen. Amikor már én is elindultam a palotába, hogy megnézhessem a szobám, a kezemet végig húztam a fűzfa hosszú levelein. Olyan nyugtató érzést keltett bennem, szinte elfeledtette az egész nyüzsgést, ami körülöttem volt.

   Ahogy felértem a lépcső tetejére, elindultam a folyosó felé, ami szobámhoz vezetett. Megálltam az ajtó előtt, aminek a kilincsét erősen szorítottam, annyira izgultam. Végül a sok időzés után lenyomtam, és elém tárult a szobám.

- Te jó szagú Atya Isten! - mondtam ki hangosan, miközben a szemem kétszeresére nőtt.

   Egy hatalmas, tágas tér fogadott, aminek a közepén egy hatalmas francia ágy volt sok-sok díszpárnával tele. Az ágy mellett kettő éjjeli szekrény álldogált kis virágokkal díszítve. Ha jobbra fordultam, egy könyvespolc nézett vissza rám, amin tömérdek mennyiségű jogi, természettudományi, etiketti könyvek foglaltak helyet. Odasétáltam a könyvespolchoz, és végig húztam a kezemet a vaskos köteteken. A nagy fa bútor mellett egy fotel volt elhelyezve, amibe azonnal belehuppantam, és elterültem. Átnéztem a szoba másik oldalára, ahol egy íróasztal volt a falhoz tolva egy irodai székkel együtt. Az asztalon rengeteg kis dísz volt, ami egész hangulatossá tette a helyet. Belenéztem a fiókokba, amik még egyelőre üresen tátongtak. Még egyszer körülnéztem a szobámban, majd megakadt a szemem a falakon lógó képeken. Egyszerűen gyönyörű fotók voltak, amik különböző országok tájairól készültek. És legutolsó sorban a sarokba lett elhelyezve a tévé egy kisebb kanapéval, ami előtt egy kicsi dohányzóasztal állt. Az egész szoba nagyon hangulatos volt, legalább kicsit kárpótolta az otthoni környezetet, és csökkentette a honvágyamat.

   Éppen a bőröndömből pakoltam ki a cuccaimat, amikor valaki kopogott:

- Tessék! - kiabáltam ki, folytatva tovább a pakolászást.

- Gyere! Bemutatlak a személyzetnek! - szólalt meg a Mamám a hátam mögül. Mondanom sem kellett, hogy mennyire megijedtem az erőteljes hangjától. 

- Megyek - válaszoltam, majd elindultunk le a hallba. 

   Amikor leértünk, azonnal bele is kezdtünk a bemutatásnak.

- Ő itt Bella a szakácsunk - álltunk meg egy fekete hajú, alacsony nő előtt. Rámosolyogtam, mire ő pukedlizett, majd haladtunk tovább.

   Annyira sok ember volt, hogy a nevüket is alig jegyeztem meg, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam. Már majdnem a végéhez értünk, amikor szembe találtam magam egy majdnem velem egykorú fiúval.

- Ő itt Hunor, ő is felszolgáló - a fiú meghajolt, mire én visszamosolyogtam, úgy ahogy, eddig is tettem. 

   Viszont ez a mosoly más volt. Őszintébb volt, mint az eddigiek, érdeklődést tükrözött. Hunornak a barna haja belelógott a szemébe, de még így is tökéletesen látszódott, hogy mennyire szép barna íriszekkel van megáldva. Az inge felső két gombja ki volt gombolva, amitől még inkább vonzóbbá vált. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mennyire feltűnően bámulom Hunort, amit valószínűleg ő is észrevett, hiszen egy huncut mosoly terült el az arcán. Annyira elszégyelltem magam, hogy az arcom azonnal átváltott paprika vörösbe, és amilyen gyorsan csak tudtam, elfordultam a fiútól, majd folytattuk tovább a bemutatást.

   Amikor vége lett ennek az egésznek, rögtön indultam volna fel a szobámba, hogy ne kelljen még több ideig égetnem magam Hunor előtt, de a Mamám megállított:

- A szobalányaid majd csak holnap érkeznek. Újak, mint te - mosolygott rám. - Nos, a többiek pedig mehetnek a dolgukra! - ahogy ezt kimondta a Nagyi, akaratlanul is Hunor felé fordultam, hogy még egyszer láthassam. A szemünk összetalálkozott, de csak egy pillanatra. És az az egy pillanat is elég volt arra, hogy a szívem kihagyjon egy ütemet. De még mekkora ütemet. Mindegy, nem is szabadott volna ezen gondolkoznom. Zavartan megráztam a fejemet, elhessegetve a gondolataimat, majd felsiettem a szobámba.