Medicopter 117 - A fiatal reménység

18. Fejezet

Napokkal később Karin és Michael boldogan nevetgéltek a helikopternél. Gina a távolból mosolyogva figyelte őket.
-Olyan boldogok együtt! - jegyezte meg Max.
-Sosem láttam még ilyen boldognak.
-Igen! Michael az élete szerelme.
Az élete szerelme szó után Gina szomorúan nézett a földre.
-Ne haragudj! Nem úgy gondoltam!
-Semmi gond!
-Keress valakit magadnak Gina! Például azt a nyomozót. Látszik, hogy odáig van érted!
-Csak barátok vagyunk Max! Megmentette az életemet.
-A kettőtök kapcsolatát nem barátságnak nevezném már, hanem valami másnak.
-Akkor minek? - nézett a pilótahölgy oldalra, de addigra a szerelő már elszaladt. -Max! Te javíthatatlan vagy. - nevetett Aigner kisasszony.
Éppen indult volna a társalgóba, amikor SMS-t kapott. "Ma akkor átjössz vacsorára? Tim itthon lesz." A hölgy rövid gondolkodás után elmosolyodott, majd válaszolt. "Hányra menjek?" Másodpercek múlva meg is érkezett a válasz. "20 jó lesz neked?". A pilótahölgy rövid üzenetével befejezte az üzenetezést. "Ott leszek!" Gina mosolygott, majd repülési oktatójának számát kereste ki telefonjából.
-Szia Jens! Itt Gina! Tudnánk ma délután találkozni? Tim Bauer-ről szeretnék veled beszélni.
-Szia Gina! Persze, ráérek. Hol és mikor?
-5-kor a rutinpályán?
-Mint a régi szép időkben?
-Valahogy úgy. - mosolygott Aigner kisasszony.
-Nekem jó lesz. Akkor várlak! Szia!
-Köszi! Szia!

A támaszponton honoló csendet csak a diszpécser zavarta meg.
-Medicopter 117, itt a Központ!
-Itt Medicopter 117! - reagált Berger szanitéc.
-Súlyos autóbaleset történt Rosenheimben. GPS koordináták felszállás után.
-Máris indulunk!
Az A csapat a helikopterhez sietett. Thomas felkapcsolta az aksit, a gyűjtősínt és az üzemanyag-szivattyút. Horizontjelzőt lenullázta, majd a kezét az indítókarra tette, amitől a rotorok lassan dolgozni kezdtek. Az indítókarok hamarosan repüléshez voltak állítva. Amint a fordulatszám elérte a 100%-ot a levegőbe emelkedtek.
-Medicopter 117 a MüncheniToronynak!
-Itt a Müncheni Torony, hallgatom Medicopter 117!
-Kelet felől közelítjük meg Rosenheim-et. Kérem tegyék szabaddá a légteret!
-Értettem Medicopter 117. Intézkedünk!

Hátul Lüdwitz doktor mosolyogva figyelte a tájat.
-Olyan jó újra innen megnézni a tájat.
-Jó, hogy újra itt ülsz mögöttem. - nevetett Berger szanitéc.

Pár órával később Gina a rutinpályánál parkolt le. Jens még nem érkezett meg, ezért körülnézett.
-A kis Gina visszatért! - mosolygott a takarítónő.
-Annabell! - ölelte át barátnőjét Aigner pilóta.
-Merre dolgozol?
-Itt a traunstein-i Medicopter bázison.
-Akkor csak pilóta lettél. De ez volt az álmod!
-Igen!
-És mi szél hozott erre, ahol a madár se jár?
-Jens-sel beszéltem meg találkozót. Az egyik tanítványáról szeretnék vele beszélni.
-Kiről?
-Tim Bauer.
-Ó a kis Tim! Nagyszerű srác! Életvidám srác!
Mielőtt Gina és Annabell tovább beszélgethettek volna megérkezett Köster oktató.
-Szia Gina!
-Szia Jens!
-Miben segíthetek?
-Tim Bauer-ről szeretnék pár kérdést feltenni.
-Akkor menjünk be az irodába! - vette elő kulcscsomóját a vizsgabiztos.
Percekkel később az irodában voltak és a fiúról beszéltek.
-Tehetséges srác! Eggyé olvad a géppel. Nincs olyan helyzet, amire ne tudna megoldást. Zuhanáskor is mindent megtett, hogy elkerülje, de.
-Ez már nem sikerült.
-Mesélnél a személyiségéről?
-Egyszerű fiú. Nem túl beszédes, de nagyon barátságos. Akinek tud segít. Semmi hátsó szándéka nincs.
-Törékeny lelkű?
-Nem! Szomorúnak tud szomorú lenni, de sosem látta senki sem sírni. Mintha kőből lenne a szíve, de mégsem.
-Nagyon szépen köszönöm!
-Igazán nincs mit!

A Jens-sel való találkozó után Gina hazament, hogy felkészüljön a vacsorára. Egyenesen a fürdőszobába ment, hogy rendbe tegye magát. Egy egyszerű, de mégis csinos ruhát vett fel.

A Bauer házban Luis főzött. A fia szomorúan ért haza.
-Mi történt fiam?
-Mostanában semmi sem jön össze. Előbb lezuhanok, most még Patrizia-val is összevesztem.
-Min veszekedtetek?
-Semmi érdekesen.
-Miért nem mondod el?
-Na jó! Külföldre akar menni továbbtanulni és én nem szeretném. - talált ki ezt valótlanságot a fiú.
-Ó te! - ölelte a rendőr magához fiát. -Majd kibékültök. Ez nem a világvége!
-Igazad van! - bólintott a fiú.
Miközben az apa kavargatta a húst a fiú belenézett a receptbe. Elmosolyogta magát, amikor felismerte, hogy ez a nagyanyja receptje és visszagondolt mamája szavaira. "Gyakorlatilag ezzel a recepttel fogtam meg magamnak nagyapádat."
-És pontosan ki ez a nő?
-Egy kedves hölgy.
-Tetszik neked?
-Csak barátok vagyunk.
-Ahan! - mondta Tim *Csak barátok* - gondolta magában.

Fél órával később megszólalt a csengő. Tim az asztal mellett állt, Luis pedig az ajtóhoz sietett. Megigazította ruháját és beengedte a pilótát.
-Szia Luis!
-Szia Gina! Kerülj beljebb!
A rendőr segített Aigner kisasszonynak levenni a kabátot, majd bevezette a konyhába. Tim mosolyogva fogadta az ismeretlen hölgyet.
-Gina! Had mutassam be a fiamat!
-Szia Tim! Én Gina vagyok! - nyújtotta kezét a pilóta.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem!
-Megismerhetlek! Rendben? - bólintott a nő.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Gina!
-Akkor hozom is a vacsorát! - indult el a rendőr.
-Megyek segítek! - mondta a fia.
-Nem kell, ülj le te is nyugodtan!
A srác és a hölgy szemben ültek egymással.
-Rendes apukád van! Nagyon büszke rád.
-Igazán?
-Igen! Állandóan mosolyog, amikor rólad beszél!
Közben Luis két fordulóval meghozta a vacsorát.
-Mesélsz valamit magadról? - nézett Gina a fiúra.
-Most végeztem pilótaként. De nem hiszem, hogy szeretném folytatni.
-Hogyhogy?
-A vizsgám napján lezuhantam.
-Igen tudom! Mi vittünk be a kórházba.
-Ezt nem is mondtad. - nézett Tim az apjára.
-Mondtam, hogy nem mondok semmit Gina-ról.
-Na mindegy. Még kell gyakorlati idő ahhoz, hogy meglegyen az engedélyem. De szerintem nem fogom megcsinálni.
-Miért ne csinálnád meg?
-Nem érzem magam alkalmasnak rá!
-Amíg nem voltál eszméletednél Jens arról beszélt, hogy milyen remek pilóta vagy!
-Komolyan?
-Igen! De van egy ötletem!
-Holnap gyertek el hozzánk a támaszpontra és megmutathatod, hogy mit tudsz. - bólintott a pilóta.
-Nem is tudom.
-Ez egy nagyszerű lehetőség fiam! Vezethetsz oktató nélkül helikoptert! Megmutatod, hogy milyen ügyes vagy!
A fiú nehezen, de rábólintott.

Pár óra elteltével a pilóta már nem volt ott. Apa és fia leszedték az asztalt.
-Nagyon rendes ez a Gina!
-Én is úgy gondolom. - válaszolt Bauer nyomozó.
-Miért nem jöttök össze?
-Csak barátok vagyunk.
-Miért csináltad akkor a mama-féle hódító kaját.
-Csak véletlen. - jött zavarba a rendőr.
-Én is ezt mondanám. - kacsintott az újonc pilóta.