Medicopter 117 - A fiatal reménység

11. Fejezet: Az új szanitéc

A B csapat egy bevetésről érkezett meg. A támaszpontvezető már idegesen várta őket.
-Nem lesz karácsonyra ajándék? Miért ilyen ideges? - érdeklődött Peter.
-Fogalmam sincs, de jót nem jelent, az biztos!
Ahogy Höppler elé álltak kiderült az idegességének az oka.
-Még mindig nincs új szanitéc. Berger úrnak pedig már pihennie kell!
-Bírom még. - jelentette ki egy nagy ásítás kíséretében.
-Inkább menj haza pihenni. - bólintott a szerelő.
-De akkor be kell zárni a bázist. - fogta meg a fejét Höppler.
-Szükség esetén Gina-val boldogulunk ketten. - szólalt meg Thaler doktornő.
-Végül is, maguk döntenek.
-Akkor ketten leszünk. - pacsizott Gina az orvosnővel.

Egy hegymászó éppen a Göll sziklán volt. A csúcstól már csak egy kiugró szikla választotta el. Elkezdett oldalasan felfelé mászni, hogy kikerülje. Már éppen a kampót ütötte volna a sziklába, amikor megcsúszott és métereket zuhant. Szerencséjére az előző kampó megtartotta, így nem zuhant tovább.
Egy turista éppen arra járt. Észrevette a lógó férfit, ezért elővette telefonját és a légimentők központi számát tárcsázta be.

Höppler irodájából kihallatszott, hogy idegesen folytatott telefonbeszélgetéseket.
-Szerinted fog valaha valakit találni? - rázta a fejét Aigner pilóta.
-Nagyon remélem!
További beszélgetést a diszpécser zavarta meg.
-Központ a Medicopter 117-nek. Egy hegymászó balesetet szenvedett a Göll sziklánál. GPS koordináták felszállás után.
-Értettük Központ, máris indulunk. - jelzett vissza Thaler doktornő, majd magához vette a táskákat és a helikopterhez sietett.
Betette hátra a táskákat és elől foglalt helyet. A pilótahölgy előretolta az indítókart, majd a lenti karral az égbe emelte a helikoptert.
-Medicopter 117 a Müncheni Toronynak. Bevetésünk van a Göll sziklánál. Szabad a légtér?
-Itt a Müncheni Torony. Szabaddá tettük, sikeres bevetést!

A helyi kórházban Thomas az orvosi alkalmassági vizsgáló előtt várakozott, Biggi-t várta. Hamarosan elérkezett a várva várt pillanat. A pilótahölgy kilépett az ajtón és nyakánál átölelte a férfit.
-Ugye mondtam, hogy minden rendben lesz? - szólalt meg a férfi.
-Nem Thomas. - engedte el a pilótát Schwerin kisasszony.
-Ezt nem értem.
-Maradandó egyensúly károsodást szenvedtem. Soha többet nem repülhetek. - szomorodott el Biggi.
-Mondd, hogy nem igaz!
-Sajnos igaz! - hajtotta le fejét.

A helikopter közben megérkezett a bevetés helyszínére. Ahogy nézelődtek Gina észrevette a hegymászót.
-Ott van a kiugró szikla alatt. - mutatott a férfire a pilóta.
-Látom, de egyedül nem tudok oda jutni.
-Így van. Kell olyan, aki a csörlőt kezeli.
-Landoljunk és megbeszéljük, hogy mit csináljunk.
-Rendben! - kezdte meg a landolást Aigner kisasszony.
Ahogy leszálltak kiszálltak a helikopterből és felnéztek a férfire.
-Semmi ötletem nincs. - rázta a fejét Karin.
-Nekem sincs.
Ekkor a közeledő turista felé néztek.
-Jó, hogy megérkeztek.
-Ki maga? - tette fel kérdését Karin.
-Én értesítettem magukat. Hogy hozzák le?
-Még mi sem tudjuk. A csörlőhöz nincs emberünk. - szólalt meg Gina.
-Akkor majd én segítek.
-Nagyon kedves, de szakképzett emberre van szükségünk. - mosolyogta el magát az orvosnő.
-Nézzék, dolgoztam már szanitécként. Igaz, hogy már nem vagyok az, de!
-Hol dolgozott? - kérdezte a pilóta.
-A hegyimentőknél, egy BK-117esen.
A pilótahölgy és az orvosnő összenéztek.
-Nincsenek nálam a papírjaim. Kérem higgyék el nekem!
-Gina?!
-Mehet!
Nem sokkal később már a levegőben voltak.
-Én amúgy Karin vagyok, ő ott elől pedig Gina.
-Nagyon örvendek. Én Florian! - nézett előre a férfi.
Lenz úr felvette magára a mentőhevedert és felakasztotta a csörlő karabinerjére.
-Szükségem lesz a hegymászó botra.
-Tessék! - adta át Thaler doktornő a kért eszközt.
-Akkor én megyek!
-Kéz és lábtörést! - kezdte leengedi Karin.
-Bátornak bátor. - jegyezte meg Aigner pilóta.
Hamarosan már a sérülttel egy szinten volt Florian. A hegymászó bottal megpróbált elnyúlni a sziklafalig, de nem érte el.
-Nem érem el így sem. Gina! Lengesd meg a gépet!
-Hogy micsoda? - lepődött meg a pilóta.
-Jól hallottad, csináld!
Gina felhúzta a vállait és elkezdte ingáztatni a szanitécet.
-Gyerünk Gina, még másfél méter kell!
-Könnyű azt mondani!
Végül Florian elérte a sérültet. Hozzákötötte magát, hogy ne kelljen megismételni.
-Halló! Hall engem? Szanitéc vagyok! - szólt a sérülthöz, de az nem válaszolt. -Eszméletlen vérnyomás 100/80, pulzus 70. Horzsolások találhatóak rajta. És megütötte a fejét.
-Hozd fel! Majd, ha leszálltunk ellátjuk.
-Nem rossz ötlet! Erősödik a szél. A sziklafalnak csapódhatunk. - nézett hátra a pilótahölgy.
-Akkor leoldom magunkat a hegymászó köteléről.
-Rendben!
A szanitéc ezt meg is tette, de Karin aggódni kezdett.
-Beakadt a kötél!
-Csinálj valamit! - nyúlt a pilóta a kötél leakasztójához.
-Csak nyugalom Karin! Menni fog!
A szél egyre erősödött, a helikopter rázkódni kellett.
-Még egy perc!
-Nincs annyi idő! Nagyon erős a szél.
-Gina! Dobd le a kötelet! - utasította a férfi.
-Ne! Megoldom!
-Nyugi, csak akkor teszem meg, ha már nagyon muszáj!
Az orvosnő addig próbálkozott, amíg sikerült kiakasztania a kötelet.
-Sikerült!
-Na ugye! Tudtam, hogy sikerül. - kezdte meg Aigner pilóta a landolást.
Negyed órával később a sérült már ellátva feküdt a helikopterben.
-Mondd csak! Hogy lehet az, hogy ezzel a végzettséggel nem szanitécként dolgozol? Ráuntál a mentésre?
-Szerettem szanitécként dolgozni, de.... Nem igazodtam ki a hülye papírmunkában. Egyszer kitört a balhé emiatt és felmondtam.
-Szerencséd van! Véletlenül, nálunk lenne állásod. - adott Karin Florian-nak egy névjegyet.
-Csak úgy kíváncsiságból! Mit tudtok nyújtani?
-Áááá, a lé egész jó. A papírmunka elviselhető. - mondta Gina.
-Vannak a mainál nyugisabb napok is. - egészítette ki Thaler doktornő.
-Na és a csapat nő tagjai fantasztikusak! - nevetett a pilóta.
-Nagyon meggyőző érvek!
Búcsúzás után a Medicopter-esek elfoglalták helyiket. Amint a fordulatszám elérte a repüléshez kellőt felszálltak. A fiatal férfi mosolyogva figyelte, ahogy újdonsült barátai elrepültek.

Háromnegyed órával később landoltak a támaszpont területén. A társalgóban a bázis valamennyi dolgozója ott volt. Mindenféle finomságok voltak találhatóak az asztalon.
-Visszatérési buli? - mosolygott Thaler doktornő.
-Nem visszatérési. - szomorodott el Biggi.
-Hanem búcsúzási. - fejezte be Thomas.
-Tessék?! - lepődtek meg a többiek.
-Az egyensúlyérzékem helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Nem repülhetek többet.
-Ezt nem mondod komolyan! - ült le Max.
-De!
-És hogyan tovább? - kíváncsiskodott Peter.
-Mivel köztem és Thomas között kialakult valami keresek valami más állást. Különben elmentem volna Amerikába szimulációs oktatónak.
-Annyira sajnálom! - szólalt meg Harland doktor.

Másnapi műszakot ismét a B csapat kezdte.
-Még mindig nincs szanitéc. - idegeskedett Höppler úr.
Ekkor a két nő figyelmes lett Florian-ra.
-Már van!
-Kicsoda?
-Ő!
Lenz úr megállt előttük.
-Helló! Gondolkodtam a dolgon! Benne vagyok!
-Tudtam! - ölelte át Gina.
-Had mutassam be! Florian, az új szanitéc!
-Nagyon örülök, hogy érdekli ez az állás! - lépett közelebb hozzá a támaszpontvezető.
-A vezetőnk, Höppler úr! - bólintott Aigner kisasszony.
-Helló!
-Jó, akkor láthatnám a papírjait? Az oklevelét, az orvosi igazolást az alkalmassági vizsgáról. Az egészségügyi..
-Höppler úr! - sétált a bázisvezetőhöz Gina.
-Mielőtt végzetes hibát követ el. Gyűlöli a bürokráciát.
-Bürokrácia? Nálunk? Á, szóra sem érdemes. Csak feltennék néhány rutin kérdést. Jöjjön be kérem az irodámba. - vitte el magával az új szanitécet.
A többiek csak nevettek.