Medicopter 117 - A fiatal reménység

12. Fejezet

A D-HECE jelzésű helikopter a Mária Kórház leszállópályáján állt. Berger szanitéc visszaérkezett a hordággyal, amit berakott a helyére, majd elfoglalta helyét Thomas mellett.
-Medicopter 117 a Müncheni Toronynak. Végeztünk a bevetéssel. Visszatérünk a támaszpontunkra. - tolta előre az indítókart a pilóta.
-Értettem Medicopter 117. Vigyázzanak a keleti széllel. Vége!
-Köszönöm, vége!
Amint a fordulatszám elérte a 100%-ot a helikopter az égbe emelkedett. Thomas és Peter jól elbeszélgettek, a mentőorvos pedig egy papírt szorongatott a kezében.
-Mark! Valami gond van? - nézett hátra Berger szanitéc.
-Semmi különös, csak elgondolkodtam. - tette el a papírt Harland doktor.
Berger szanitéc folytatta beszélgetését, de a pilóta furcsállta az orvos viselkedését.

A karbantartó a hangárban dolgoskodott, amikor meghallotta a helikopter hangját gyorsan magához vette a fekete ponyvát és kisietett. Az ajtón kilépve szomorúan látta, hogy az összegyűjtött füvet a gép rotorjának a szele szétfújta. Az A csapat csak nevetett a szerelő arckifejezésén.
-Bocsi Max! De nem itt kellene összegyűjteni. - nevetett Wächter pilóta.
-Annyi emberség lehetne bennetek, hogy addig nem jöttök a közelébe, amíg le nem takartam. - vonult vissza Max a hangárba.
-Most komolyan Thomas! Direkt csináltad! - rázta a fejét Peter.
-Szakképzett ember vagyok! Nem fogok egy kis lekaszált fű miatt a levegőben maradni.
-Viszont Thomas-nak is igaza van. - állapította meg Harland doktor.
-Jó, de Thomas direkt körözött felette.

Höppler irodájában hárman voltak. A támaszpontvezető, Biggi és Gina. Aigner pilóta éppen egy papírt készült aláírni, de megállt a keze és ránézett az elődjére.
-Csak nyugodtan Gina! Én már nem lehetek pilóta. Méltó utódom leszel. - nevetett Schwerin kisasszony.
Az új pilóta vett egy mély lélegzetet és aláírta a véglegesítéséről szóló szerződést.
-Gratulálok Aigner kisasszony! Mostantól kezdve ön az állandó pilótája a B csapatnak. - bólintott Höppler.
-Ilyen áron nem szerettem volna. - rázta a fejét Gina.
-Ne aggódj emiatt! Így hozta a sors! Majd lesz valahogy. - biztatta Biggi
Az ajtón kopogott valaki, majd Höppler engedélyt adott a belépésre.
-Valamiről lemaradtam? - érdeklődött Wächter pilóta.
-Gina Aigner az új állandó női pilótánk. - állt fel a bázisvezető.
-Értem!

Hamarosan Gina és Mark a hangárban voltak.
-Hallottam maradsz! - mondta a mentőorvos.
-Igen! Így többet lehetünk együtt. - mosolygott a pilótahölgy. -Mondjuk ilyen áron nem szerettem volna.
-Figyelj Gina! Valamit el kell mondanom!
-Tessék?
Még mielőtt a mentőorvos elmondhatta volna megszólalt a diszpécser.
-Központ a Medicopter 117-nek. Koccanásos autósbaleset történt. Egy huszonöt éves körüli nő megsérült. GPS koordináták 47 96 82 37 észak, 12 59 04 66 kelet.
A B csapat helyei beültek a helikopterbe. A pilótahölgy előretolta az indítókart repüléshez.
-Medicopter 117 pilótája a Müncheni Toronynak!
-Itt a Müncheni Torony! Hallgatom Medicopter 117!
-Berepülési engedélyt kérek észak felé. - vette fel napszemüvegét Gina.
-Értettem Medicopter 117! Szabadon használhatja a légteret.

A helikopter távozásával a bázisra csend telepedett. Wächter pilóta megkereste a mentőorvost.
-Mi volt az a papír a kezedben Mark?
-Semmi különös.
-Ne mondj nekem marhaságokat! Tudom mikor van gond. Én az ilyet messziről észreveszem. Wächter szokás. - ült le barátja mellé a pilóta.
Az orvos nem szólt semmit csak kivette a zsebéből a papírt és átadta Thomas-nak. Wächter úr csodálkozva olvasta el.
-És? - szólalt meg Thomas.
-Nem tudom! - rázta a fejét Mark.
-Szeretném és nem is.
-Mi tart vissza?
-Gina.
-Vagy úgy!

A bevetés helyszínén Florian és társai szomorúan ültek vissza a helikopterbe.
-Thaler doktornő a Központnak. A sérültön már nem tudtunk segíteni. Visszatérünk a bázisunkra.
-Értettem Thaler doktornő. - válaszolt a Központ.
Miután a fordulatszám elérte a 100%-ot a BK-117-es lassan emelkedni kezdett.
-Gina! Mark pár napja nagyon letört. Nem tudod miért?
-Nem. De most beszélni akart velem.
-Úgy érzem szerelemvallás lesz. - viccelődött a szanitéc.
-Te már csak tudod. - rázta a fejét Karin.
Negyed órával később landoltak a hangár előtt. Harland doktor már várta a pilótahölgyet.
-Gina! Szeretnék veled beszélni!
-Jó! - reagált Aigner pilóta és hátramentek a régi helikopterhez.
-Fontos dolgot kell neked elmondanod.
-Ne ijesztegess!
-Tudod van egy elég régi családi vállalkozásunk Münchenben.
-Igen tudom.
-A szüleim már nem akarják tovább csinálni és rám szeretnék hagyni.
-Tessék?
-Igen!
-Hiszen ez nagyszerű!
-Csak azt nem tudom innen csinálni.
A pilóta hirtelen nem tudott válaszolni csak elkomolyodott az arca.
-Itt kell hagynom mindent.
-Értem! - nézett le a földre Gina.
-Még nem biztos, hogy megyek. De nem szeretném, ha megszűnne a cég.
-Ez csak természetes. Köszi, hogy ezt megosztottad velem.
Harland doktor szomorúan nézett, majd előre ment.
-Na? Elmondtad neki?
-Eléggé elszomorodott.
-Az érthető is.
-Máshogy kellett volna elmondanom neki.
-Ne aggódj! Adj neki egy kis időt!
-Lehet már nekem sincs sok időm. Nemhogy neki.