Medicopter 117 - A fiatal reménység

6. Fejezet

-Van egy közös gyerekünk? - nyelt egy nagyot Contini szanitéc.
-Igen Enrico! Az éves szerelmünk nem múlt el nyomtalanul.
-És miért pont most kerestetek fel?
-Szerinted a gyerek nem kérdez? Szeretne megismerni. - nézett a fiára Andrea.
-Te vagy az apukám? - kíváncsiskodott a gyerek.
A szanitéc csak nézte a fiút, majd az anyjára nézett. Biggi nem bírta tovább, így bement a társalgóba.
-Biggi, várj! - szólt utána a szanitéc.

Schwerin pilóta egy nagy lendülettel leült a kanapéba és sírni kezdett.
-Mi történt Biggi? - ült le mellé Thomas.
-Enrico-nak van egy gyereke!
-És ezt eddig nem mondta el? Beverem a pofáját!
-Ő sem tudta!
Peter akaratlanul is közbeszólt.
-Dehát akkor nem csalt meg.
A pilóták csak nézni tudták a szanitécet.
-Jól van! Már itt sem vagyok. - ment ki a szanitéc.

Odakint feszült volt a hangulat.
-De Andrea! Ez nem így megy! Nem sétálhatsz ide az egyik napról a másikra, hogy van egy gyerekünk. Ráadásul lehet nem is az enyém.
-Enrico! - szólt a férfihez a nő. -Bunkó vagy! - adott neki egy pofont.
-Andrea! - emelte fel a férfi a hangját.
-Anya! - bújt sírva az anyjához a fiú.
-Most büszke vagy magadra? Sír a fiad.
Enrico-nak semmi kedve nem volt hozzá, de csak mosolygott a fiúra.
-Gyere ide apához! - nyújtotta kezeit.

Contini szanitéc kivételével mindannyian bent voltak. Amikor a szanitéc belépett az ajtón minden szempár rá szegeződöttöt.
-Biggi, én!
-Nem kell mondanod semmit!
-Én nem tudtam! Ráadásul lehet nem is az enyém!
A kínos beszélgetést megzavarta a diszpécser.
-Központ a Medicopter 117-nek! Egy szívet kell átszállítaniuk a Mária Kórházból a Központiba.
-Értettük Központ, máris indulunk! - jelzett vissza Peter.
A B csapat tagjai helyet foglaltak a helikopterben. Biggi a kezét az indítókarra tette, amit lassan előretolt.
-Medicopter 117 a Müncheni Toronynak. Szervet kell szállítanunk. Berepülési engedélyt kérek keleti irányba! - húzta fel az emelőkart a pilóta.
-Itt a Torony! Értettem Medicopter 117! Sikeres utat!
A déli nap erősen sütött, így Biggi felvette napszemüvegét. Útközben egyikőjük sem szólalt meg.

Harland doktor a helikopter távozásával a pilótatanonchoz ment.
-Gina! Szeretnék veled kibékülni!
-Megint?! Aztán ismét csak bántani?
-Nem! Most más a helyzet! Komolyan gondolom!
-Erre a két napra csak jó lenne! Nem?
-Két nap?
-Igen! Utána Rosenheim-be megyek! Ott leszek először helyettes pilóta. Az ottani szabadságra megy.
-Olyan kár! De szeretném ettől függetlenül is rendezni veled a kapcsolatomat.
-El sem hiszed, hogy ennek mennyire örülök. - ölelte át a mentőorvost Gina.

Este Biggi és Enrico fáradtan értek haza. Bár a nő felbukkanása óta csak pár szót beszéltek. Látszott rajtuk, hogy tisztázni akarták a dolgokat.
-Biggi! Én szeretném veled megbeszélni a dolgokat!
-Én is, de már fáradt vagyok. Majd holnap reggel higgadt fejjel. Rendben?
-Ahogy szeretnéd! - bólintott a szanitéc és elindult a hálószoba felé.
-Én kint alszok!
-Mi az, hogy kint alszol?
-Most biztosan nem akarod veled aludni!
-Megértem, akkor én alszok kint a kanapén, te aludj a szobában!

Az éjszaka viszont a kanapé kényelmetlennek bizonyult és a férfi nem tudott aludni. Így egész éjszaka az újdonsült fián és annak anyján, Andrea-n gondolkodott.
A reggel beköszöntével Enrico reggelivel várta a pilótát.
-Jó reggelt! - mosolygott a nő és leült az asztalhoz.
-Jó látni, hogy ilyen vidám vagy!
-Igen, az este volt időm mindent alaposan átgondolni.
-Gondolkodni?
-Figyelj Enrico! Elmondom, amit kigondoltam!
-Parancsolj!
-Az lesz a legjobb, ha ezentúl külön utakon járunk! A fiad mellett kell lenned. Nem maradhat apa nélkül!
-Álljunk csak meg! Andrea felneveli egyedül! Anyagilag támogatom, de vége!
-Ez nem így megy! Vele kell lenned. Mindig azt mondod, hogy a család az első!
-Nekem te vagy a családom!
-Már nem! Az a fiú a családod és az anyja!
-Ezzel arra célzol, hogy. - kezdte el Enrico.
-Hogy ennek itt és most vége. - tette le az evőeszközöket Schwerin pilóta.
-Ezt nem fogadom el!
-Pedig így lesz a legjobb! - állt fel Biggi az asztaltól.

A bázison Gina és Mark a hangárban nevetgéltek. Max a csukott ajtó kulcslyukán keresztül próbált leskelődni. Annyira, hogy nem vette észre a mögötte álló Thaler doktornőt.
-Te mit csinálsz?
-Karin! De megijedtem!
-Mit csinálsz?
-Hallgatózz csak és megérted!
Max szavára Karin hallgatózni kezdett és meghallotta barátai nevetését.
-Ezt már szeretem. - mosolygott a doktornő.

Biggi külön érkezett meg a támaszpontra. A főbejáraton keresztül ment be az épületbe, de még mielőtt bemehetett volna a társalgóba meghallotta Peter-t és Thomas-t beszélgetni.
-Miért idegesít téged ennyire ez az Enrico ügye? - kérdezte Peter.
-Biggi jobbat érdemel!
-Ezt úgy mondod, mintha szerelmes lennél!
-Nem, dehogy! - válaszolt a pilóta, amire a szanitéc csak mosolygott.
-Tudom mikor hazudsz Thomas! És most azt csináltad! Szerelmes vagy Biggi-be!
Schwerin pilóta ekkor nem tétovázott és bement kollégái közé.
-Ebből mi igaz Thomas? - szegezte Wächter pilóta fejéhez a kérdést.
-Biggi!
-Hallottam mindent. Ebből mi igaz? - rázta mosolyogva fejét a nő.
-Én most magatokra hagylak titeket! - ment ki Peter.
-Nos Thomas? - lépett közelebb a férfihez Biggi.
-Igaz! Én csak most jöttem rá a napokban, hogy amikor elutasítottalak hibát követtem el!
-Hej-haj te! - karolta át a nyakánál fogva Schwerin pilóta Wächter pilótát.

Az aznapi műszak végeztével mindannyian Gina-t ünnepelték. Véget ért a gyakorlata, így megkezdhette munkásságát. Az új pilóta a hangárban lévő gurítható leszállópályán ült. Harland doktor leült elé két pohár pezsgővel a kezében.
-Nagyon sajnálom, hogy elmész! - szólalt meg Mark.
-Köszi! - mosolyogta el magát Aigner kisasszony és elvette az egyik poharat.
-Haragszol még rám?
Kis hallgatás után a nő megszólalt.
-Szóval annyira már nem is haragszom rád! Én..
-Igen?
A beszélgetésüket viszont Max félbeszakította, egy nagy csokor virág volt a kezében.
-Gina! Csak jót kívánok neked! - guggolt le hozzájuk a szerelő.
-Köszönöm!
-Én köszönöm neked! - adta át a csokrot és halk nevetgélésbe kezdett.
Egyszer Gina-ra, máskor Mark-ra nézett.
-Igyunk a jövődre! - szólalt meg a mentőorvos.
-Akkor a jövőre!
-Ugye mondtam neked? Ki kell várni a megfelelő pillanatot! - folytatta nevetgélését a karbantartó.
-Igen, ez az volt! - mosolygott Gina.
Max nem csinált semmit, csak tovább nevetgélt halkan.
Ekkor Enrico és Peter odamentek hozzájuk.
-Koccintottunk már? Nem! Tehát egészségedre Gina! - szólalt meg Contini szanitéc.
-Egészségedre!
-Remélem még látunk! - mondta Peter.
-Igen!