Medicopter 117 - A fiatal reménység

20. Fejezet

Helena, aki Gina-val beszélt, Luis ajtaja előtt állt. Várta, hogy a nyomozó mikor nyitja ki az ajtót. Amikor kinyílott az ajtó a nő villámsebességgel ment be a lakásba.
-Mit akarsz itt Helena? - forgatta szemeit a rendőr.
-Ki az a nő? Ugye nem akarod felszedni?
-Milyen nő?
-A pilóta!
-Jaa, Gina!? Honnan tudsz róla?
-Vannak ismerőseim az utcán.
-Jobb lenne, ha elmennél.
-Miért is?
-Semmi közünk már egymáshoz!
-De miért nincs?
-Elfelejtetted? - kérdezte gúnyosan. -Leakartál feküdni a fiammal, amikor velem voltál együtt.
-Az nem úgy volt.
-Hanem?
-Annyira hasonlítotok.
-Igen, azért feküdtél az ő szobájában meztelenül.
-Nem ajánlom, hogy keress mást helyettem. Csak én leszek neked!
-Azt lesheted!
Heinemann kisasszony éppen kiment az ajtón, amikor szembetalálta magát Tim-mel.
-Szia Tim! - simogatta végig a fiú kezét a nő.
-Hagyjál békén! Undorodok tőled! - ment be az ajtón a fiatal Bauer srác.
-Még fogtok rólam hallani édeseim. - igazította meg haját Helena, majd elment.

A lakásban Luis forrongott a dühtől.
-Mit keresett ez már megint itt? - tette le autókulcsát a fiú.
-Tudja, hogy ismerem Gina-t.
-Honnan?
-Azt mondta, hogy az utcán vannak ismerősei.
-Amúgy Gina-val kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.
-Tessék? - lepődött meg a nyomozó.
-Beszélgettünk és elmondtam neki, hogy anya koronatanú.
-Én nem azt mondtam neki. - rázta a fejét a rendőr.
-De nem a te hibád, hogy az lett!
-Dehogy nem! - vette magához kabátját a férfi és elment.

A támaszponton Gina némán ült a kanapén.
-Valami gond van? - érdeklődött Florian. -Mit mondott a nő?
-Hogy hagyjam békén Luis-t. De én nem is akarok tőle semmit.
-Ő ezt nem tudhatja. - ivott kávéjába Thaler doktornő.
A pilótanő rázta a fejét, majd felfigyelt az asztalon lévő telefonjára, aminek kigyulladt a kijelzője, mert SMS érkezett. Gina magához vette a telefont és elolvasta. "Szeretnék veled találkozni. FONTOS!"

Pár órával később véget ért a műszak, Gina és Luis a főtéren találkoztak.
-Valami fontosat kell elmondanom.
-Még pedig? Azt, hogy hazudtál a feleségedről?
-Figyelj! Igen, a volt feleségem koronatanú lett. Azért nem mondtam el az igazat, mert ez az egész az én hibám.
-A te hibád? - lepődött meg a pilótahölgy.
-Igen! Én nem tudtam megvédeni a maffiától.
-Ezt nem egészen értem.
-Egy átlagos nap volt. Nem éreztem magam jól, ezért a feleségem ment el a boltba. És ez volt a baj. Ott meglátta, hogy a maffia a segédeivel megölte az eladónőt. - rázta a fejét Luis.
-De ez nem a te hibád.
-Tim is ezt mondja.
-Mert így van.
-De én nem úgy gondolom.
-Hidd el nekem!
-Hát jó. - mosolyogta el magát a férfi. -De csak akkor, ha ma eljössz velem moziba.
-Ú, ez nagyon meglepett.
-Csak egy baráti mozi. - kacsintott a nyomozó.
-Nem is tudom.
-Kérlek szépen!
-Na jó! - sóhajtott Gina, majd elmosolyogni kezdett.

Tim pár utcával arrébb levegőzni volt. Éppen egy ház sarkánál haladt el, amikor egy lány, két nagy bőrönddel nekiment. Pillanatokon belül a földön találták magukat.
-Annyira sajnálom! Nem direkt volt! - fogta meg a fejét a lány.
-Semmi gond! - állt fel a fiú. -Előfordul. - segített felállni a fiatal hölgynek.
-Nagyon béna vagyok! Ugye nem sérültél meg.
-Dehogy is. Kutya bajom. - hajolt le a Bauer srác Jana bőröndjeiért.
-Annyira köszönöm! Én idióta ellöklek és még te segítesz felvenni a dolgaimat.
-Ugyan már! Ne törődj vele! - bólintott a srác.
-Amúgy Jana vagyok! - nyújtotta kezét.
-Én Tim! Nagyon örülök!
-Bocsáss meg, de most mennem kell!
-Szia! - nézett a fiú Jana után.

Este Florian a csengő hangjára lett figyelmes. Kikelt az ágyából és elsétált az ajtóig. Miután kinyitotta az ajtót nem hitt a szemének.
-Jana! Te vagy az? - dörzsölte meg szemeit.
-Igen, én vagyok! - bólintott a lány.
-Kerülj beljebb! - nyitotta ki teljesen az ajtót Lenz szanitéc. -Hogy kerülsz ide?
-Anya elzavart otthonról.
-Mi az, hogy elzavart?
-Nem lettem kitűnő tanuló és ez nem tetszett neki.
-És hozzám jöttél lakni?
-Csak pár napot szeretnék itt maradni
-Te! - ölelte át Florian Jana-t. -Az unokatestvérem addig marad itt, amíg szeretne.

Másnap Florian magával vitte unokahúgát a támaszpontra. A főbejáraton keresztül mentek be társalgóba.
-Jó reggelt!
-Sziasztok! - lepődött meg Thaler doktornő.
-Karin! Had mutassam be az unokatestvéremet Jana Lenz-et.
-Nagyon örülök a szerencsének. - mosolygott a lány.
-Karin Thaler vagyok! Én is örülök!
-Merre van Gina? - tette fel kérdését a szanitéc.
-Kint van Tim-mel a helikopternél.
-Jössz Jana? - nézett rokonára Florian. -Megmutatom a helikopter kollégánkat.
-Menjünk!

Kint a helikopter fordulatszáma elérte a 100%-ot. A Bauer srác ült a pilótaszékben, de ismét visszahúzta az indítókart.
-Ne haragudj Gina! De ez nem fog menni. - vette le Tim a sisakot.
-Na aggódj! Csak idő kérdése! - bólintott Aigner kisasszony.
A pilótahölgy szavai után Tim kinézett az ablakon és alig hitte el, amit látott.
-Jana?
-Igen, én vagyok. - nevetett a lány.
-Ismeritek egymást? - lepődött meg a szanitéc.
-Tegnap találkoztunk. - mosolyogta el magát a fiú.
Gina éppen mondani szeretett volna valamit, de Höppler megzavarta.
-Aigner kisasszony, Lenz úr! Bejönnének az irodámba? - szólt ki Höppler az ajtón keresztül.
-Megyünk! - válaszolt Gina.
-Mindjárt jövünk. - mondta Lenz szanitéc.

Az idősebbek távozásával Tim leült a helikopter csúszótalpára.
-Pilóta vagy? - érdeklődött a Lenz lány.
-A vizsgám sikerült, de még kellene a gyakorlati idő az engedélyhez.
-Mi tart vissza?
-A félelem. - nézett le a földre Tim.
-Hogy érted?
-A vizsga napján lezuhantam. Meghibásodott az egyik rotor.
-De akkor az nem a te hibád. - tette kezét a fiú vállára Jana.
A fiú nem mondott semmit, csak egy mosolyt erőltetett az arcára.
-Neked lazítás kell!
-Lazítás?
-Igen! Menjünk el a vidámparkba. Ott ki tudsz kapcsolni.
-Még nem voltam vidámparkban.
-Akkor itt az ideje. - állította fel Tim-et a lány.
-Most rögtön?
-Mit gondoltál? - húzta fel vállait Jana.
-Nem tudom.
-Na látod! Indulás! - fogta meg a srác karját a Lenz lány.