Medicopter 117 - A fiatal reménység

1. Fejezet: Bevezetés

1975 április 19-én született Gina Aigner, Nicola Heher és Oliver Aigner egyetlen gyerekekét. Eredeti foglalkozása szerint pincér, de munkába állása után 4 évvel rájött, hogy ő az égben érzi jól magát. Kicsi korában is szeretettel figyelte a repülőgépeket, helikoptereket. Első repüléses élménye az volt, amikor barátjával Mark Harland-dal nyaralni mentek a Hawaii-ra. 20-as éveinek az elején járt Gina, amikor Mark elköltözött. Ekkor a lány magában újraértékelte életét, ekkor határozta el, hogy pilóta lesz.
21 éves kort be kellett töltenie, hogy elkezdhesse tanulmányait pilótaként. A tanárok óráira szívesen járt be. Szerette hallgatni a különböző repülős történeteket. Mivel már külön élt szüleitől, így az iskola mellett dolgoznia kellet. Ez nem volt nehéz a számára, mert szeretett emberekkel foglalkozni. A vizsgái mindig kitűnő eredménnyel sikerültek. 2001 év elején volt 25 éves. Január 15-én izgultan állt a vizsgaterem előtt. Tudta, hogyha ez sikerül, akkor megkezdheti gyakorlatát Medicopter valamely bázisán. 12 óra után 3 perccel mosolyogva lépett ki az ajtón.
-Na mesélj! - ölelte át barátnője.
-Sikerült! Holnap mehetek a Medicopter központjába.
-Tudtam, hogy sikerül! Te vagy a legjobb!
-Azért ne túlozzunk.
A vizsga utáni nap a Medicopter Központjában következett. Előtte a 312-es ajtó állt. Vett egy mély lélegzetet és bekopogott.
-Tessék? - hallatszott ki egy férfi hangja.
-Jó napot! Gina Aigner vagyok! Jöttem jelentkezni pilótagyakornoknak!
-Szép jó napot Aigner kisasszony! Már vártam magát! - bólintott Frank Ebelsieder.
Rövid beszélgetés után megállapodtak, hogy a gyakorlat helyszíne Traunstein-ban lesz.
Egy héttel később elérkezett az első napja. A parkolóban találkozott a támaszpont új vezetőjével Jr. Gunnar E. Höppler-rel.
Megismerkedés után Höppler úr körbevezette a pilótagyakornokot. Éppen a hangárban voltak a karbantartóval, amikor megérkezett a helikopter. A bázisvezető kiment bemutatkozni az új csapatának. Addig Max és Gina bent csocsóztak. A játék kellős közepén felnyílott a hangárkapu és jöttek az új emberek. Sorra mentek az új kolléganőhöz bemutatkozni. Elsőként Thomas, utána Peter, Biggi és végül Enrico. A többiekkel csak a távolból vette fel az első szemkontaktust. Előbb Thaler doktornővel, majd Harland doktorral. Az utóbbival kínos volt a találkozás. Pár másodperc után Mark elindult a társalgó felé.
Miután az A csapat elment bevetésre Gina felkereste a támaszpontvezetőt.
-Höppler úr!
-Igen!
-Beszélhetnék önnel kérem?
-Hát hogyne!
-De négyszemközt!
-Hogyne, menjünk!
Az irodában Höppler nem akarta elhinni, amit hallott.
-Hogy mit akar? Valóban jól értettem?
-Igen Höppler úr. Jól értette! Kérem az áthelyezésem egy másik bázisra.
-Talán azt hiszi, hogy a kisujjamból rázom ki a munkahelyeket?
-Természetesen nem! De tudja nagyon fontos volna.
-Megtudhatnám, hogy legalább mi az oka?
-Sajnálom, magánügy!
-Na elég legyen ebből! Egy fél órája még szó sem volt holmi magánügyekről.
-Ismerem Harland doktort. Még korábbról. Nézze, nem szívesen dolgoznék együtt vele!
-De kénytelen lesz!
A fiatal hölgy csak ült, majd Höppler újra hozzászólt.
-Még valami?
Gina nem mondott semmit, csak felállt és elment.
Az A csapat bevetése után Harland doktor, Aigner kisasszony és a bázisvezető egy helyiségben beszélgettek. Höppler röviden tömören lezárta a vitát: "És vegyék tudomásul, hogy a szervezeten belül pillanatnyilag nem tudjuk önöket más feladatkörrel megbízni!"
Viszont ezek után következtek csak a veszekedések.
Pofonkísérlet; fizikai bántalmazás, azaz Gina és Mark esete a vasszerszámmal; locsolások.