Csak rád gondolok

8.

+18!          ~Sofia szemszöge~

Szombat, a buli napja. Várom is, meg nem is. Bíztam benne, hogy Charles el jön, de biztos, hogy nem fog, mert se az én üzeneteimre nem válaszol, se Alexander üzeneteire. Sarah persze tuti, hogy itt lesz Alexander miatt. Velem már egyáltalán nem foglalkozik, bár nem tudom, hogy miért... lehet, hogy ő elhitte a rólam terjedő pletykákat. De ha egy pletykát előbb elhisz, mint hogy nekem a legjobb barátnőjének hinne, akkor talán nem is olyan nagy baj, hogy tartjuk a távolságot.

Lementem a nappaliba ahol Alexander már a szobát és kb az egész házat díszítette a buli tiszteletére.

- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos neked ez a buli! - Mondtam Alexandernek, miközbe én is megfogtam egy díszítő elemet.

- Hát ha buli, akkor már nézzen is ki annak.

Nagyon hosszú ideig díszítgettünk Alexanderrel, legalább két-három óráig. Arra lettünk figyelmesek, hogy anyuék már régóta elmentek dologozni, és hogy már csengetnek is az ajtón a vendégek. Alexander be engedte őket én pedig felmentem a szobámba felöltözni. Összefogtam a hajamat, mert amúgy mindig kiengedve hordom, de most úgy gondoltam összefogom. Felhúztam a piros ruhámat, és rá egy bolerót. A nappaliban már nyüzsögtek az emberek, szerintem többen jöttek el a vártnál. Hallottam, hogy Alexander már nagyban bulizik a haverjaival, már a zene is szól. Én még nem akartam le menni, egy kis ideig még a szobámban maradok. Legfőképpen azért maradtam a szobámban, mert nem akarok lemenni a sok megvető ember közé. De rávettem magamat, hogy le toljam a képem, hiszen Alexander ezt a bulit miattam rendezte. Nem ülhetek végig a szobámban. Lementem, Alexandert pillantottam meg elsőként a tömegnyi ember között. Rá mosolyogtam, majd oda lépett hozzám. Beszélgetni akartunk, de akkora volt a hangzavar, hogy inkább bementünk a konyhába.

- Hogy tetszik a buli? - Érdeklődött Alexander.

- Szerintem jól megszervezted! Hangulatos. - Mondtam, egy mosolyt erőltetve magamra.

- Biztos minden rendben? - Simogatta meg a vállamat Alexander.

- Persze, csak most itt van Sarah, meg a haverjaid, és nyílván velük akarsz lenni... én meg nem szeretnék zavarni.

- Dehogy! Ne mondj ekkora baromságokat! - Fordított maga felé Alexander. - Ha akarod veled leszek az egész buli alatt, és senki mással.

- Biztos? - Kérdeztem a szemeibe nézve.

- Igen, biztos. Sarah, Charles, az osztálytársaim, felőlem örökre megszakíthatják velem a kapcsolatot, nem érdekel, amíg te vagy nekem. - Mondta Alexander, majd mindkét kezével megfogta az arcomat, és közel húzott magához.

A homlokunk összeért, az ajkaink pár centire voltak egymástól, éreztem a leheletét. Így álltunk pár tizedmásodpercig csukott szemmel. Majd ráeszméltünk mind a ketten, hogy ezt nem kéne, és gyorsan elengedtük egymást. Alexander visszament a nappaliba, én pedig ki mentem a házunk elé egy kis friss levegőt szívni. Éppen indulni akartam a házba, amikor megláttam, hogy az a szemét tart felém, aki mindig fogdos.

- Szia szépség! Látom nincs itt Charles, akkor most végre az enyém lehetsz! - Mondta, a kezeit kitárva miközben közeledett felém.

- Nem leszek a tied, a bulinak hamarosan vége, és nem vagy meghívva szóval takarodj! - Mondtam, kissé feszülten.

- A mi bulink még csak most kezdődik! - Mondta, majd megfogta a fenekem.

- Elegem van már belőled, és ne merj mégegyszer hozzám érni! - Kiabáltam rá, majd úgy pofán vágtam, hogy vörös maradt az arca és bekönnyezett a szeme.

Ezután elhordott minden ribancnak, szóba hozta Alexandert, majd el ment. Visszamentem a nappailba, megfogtam egy energiaitalt és elvonultam. Nem láttam a tömegben Alexandert, de hallottam, hogy mondta valaki mellettem, hogy felment a szobájába. Mire megittam az energiaitalt, már teljesen kiürült a ház. Letettem a dobozt az asztalra, kibontottam a hajam, kibújtam a cipőmből, levettem a bolerómat, és elindultam az emeletre. Nagy a szeretet hiányom és ezt egy ember tudja csillapítani. Tudom mit teszek, de nem érdekel a következmény. Benyitottam Alexander szobájába, könnyes szemmel. Nekem hátat fordítva fekszik az ágyán, észre sem vette, hogy bejöttem.

- Alexander. - Szóltam neki lágyan.

- Te hogy kerülsz ide? - Kérdezte meglepve, majd próbálta magára rántani a takaróját, mivel meztelenűl fekszik.

- Nehéz engem szertni? - Kérdeztem, miközben levettem a ruhámat. És az ölébe ültem.

- Neeee, ne... Sofia nem lehet. - Mondta Alexander.

- De, lehet. Úgyis ezt pletykálják rólunk az egész iskolában. Miért vetnénk meg az örömet, amivel vádolnak minket. - Mondtam, és levettem a melltartómat. - Csak két testvér szeretheti egymást igazán. - Mondtam közel húzódva hozzá, megcsókolni készültem.

- De Charles, a párod.

- Te leszel a párom, ma éjjel. - Mondtam mosolyogva, miközben kicsodrult a könnyem.

És megcsókoltuk egymást. Rég éreztem ilyen szenvedélyes és érzéki csókot. A tesünk olyan pontokon is összeértek ahol eddig még soha, bizsergés futott végig a testemen. Alexander megfogta a csípőmet feljebb emelt, és belém helyezte a férfiasságát. Mindketten aprókat nyögtünk, majd elkezdte a nyakamat is csókolgatni. Mikor már adrenalin szintem az egekbe szállt, elkeztem lovagolni Alexanderen. Ő átkarolta a csípőmet és gyorsított a tempón. Ajkaimat mély levegő vételek és erőteljesebb nyögések hagyták el, Alexander aprókat lihegett, majd elélveztünk mindketten. Az ölében maradtam és csókokkal bombáztuk egymást. Lehet, hogy nem helyes amit tettünk, de nem érdekel. Rájöttem, hogy csak mi kellünk egymásnak és más senki.