Reggel tök álmosan másztam le a k konyhába, ahol Alexander reggelizett valami szendvics féle izét, amit ő dobott gyorsan össze. Megszeretett volna kínálni vele, de nem festett túl bíztatóan, szóval inkább maradtam a gabonapehelynél. Láttam, hogy Alexander eléggé sietősen eszi a "szendvicset" úgyhogy megkérdeztem, mégis hova siet ennyire.
- Miért eszel ilyen gyorsan? Mész valahova?
- Igen, konditerembe fogok menni és szeretném még délelőtt letudni. Miért?
- De jó! Oda én is eljövök veled, még soha nem voltam konditeremben. És szerintem felszedtem egy-két kilót... - Válaszoltam.
- Hát nem is tudom hugi, nem tudlak elképzelni egy konditeremben... és nem szedtél fel plussz kilót, gyönyörű vagy! - Mondta.
- Ne legyél ilyen, had menjek veled! - Néztem rá bociszemekkel.
- Oké gyere, de akkor menj és készülődj! Nem fogok rád várni! - Mondta mosolyogva.
Én elindultam a szobámba és gyorsan magamra kaptam valamit, mivel nincsen ilyen edzős, sportolós ruhám, ezért csak egy trikót és egy rövidnadrágot húztam. Elvileg közel van a konditerem úgyhogy gyalog mentünk.
Mikor oda értünk és beléptünk az ajtón, megcsapott az orrfacsaró izzadságszag. Alexander már hozzá lehet szokva, mert csak én fintorogtam mint valami idióta. A súlyzókhoz mentünk, Alexander megfogott egy 40 kg-os súlyzót, én pedig egy 20 kg-os súlyzóval próbálkoztam. Nem értem minek jár edzeni, hiszen jó teste van és helyes is. De nem baj, ezentúl majd én is elfogok vele járni edzeni, mert attól függetlenül, hogy iszonyatos az izomlázam, jól el voltam. Bár Alexanderrel minden pillanatot élvezek.
Hazaévre Alexander lent maradt a nappaliban, én pedig fel mentem a szobámba és a ruhámat nézegettem amiben majd leszek a bálon, egyszerűen csodás ez a ruha imádom, gyönyörű szép óceán kék színű.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
De még nem mutattam meg Alexandernek, majd csak rajtam fogja látni. Kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e neki. Már nagyon várom a hétfői bált, viszont egy picikét tartok is tőle. A suliban van egy srác aki mindenkire rányomul, még arra is akiknek van párja. Még pár héttel ez előtt, amikor Charles nem jött suliba, akkor is rámnyomult. A falnak szorított és elkezdett fogdosni, megpróbáltam ellökni magamtól de túl erős hozzám képest. Alexander lépett közbe. Lerántotta rólam és elküldte melegebb éghajlatra. Emlékszem, hogy azon a napon végig mellettem volt és magához húzott olyan közel, amilye közel csak lehet, a zaklatómra pedig gyilkos pillantásokat vetett. Leírhatatlanúl imádom Alexandert, mellette mindig biztonságban érzem magam. De sajnos mostanában az a szemét írogatja nekem a pervez üzeneteit, ami nekem magalázó és ciki. Szóval miatta egy picit nincs kedvem a bálhoz. Miután végeztem a bálon való gondolkodással, leballagtam Alexanderhez aki éppen tévézett.
- Mi jót nézel? - Kérdeztem lehuppanva mellé a kanapéra.
- Nem tudom mi ez, igazából csak bekapcsoltam a tévét, de nem néztem, telózok. - Mondta unottan.
- Figyelj csak Alexander beszélnünk kéne... - Mondtam kicsit elbátortalanodott hangon.
- Miért baj van? - Kérdezte komolyan, felém fordulva.
- Arról a srácról van szó, aki nem hagy békén.
- Mit csinál már megint? - Kérdezte dühösen.
- Csak annyit akartam mondani, hogy kicsit tartok a báltól. Mert biztos, hogy ott lesz. - Mondtam zavartam a hajamba túrva.
- Figyelj, ott leszek melletted végig. Nem fogom engedni, hogy a közeledbe jöjjön. Tudod, hogy bármit megtennék érted. - Mondta.
- Jó tudom, de ha megint fogdosni fog meg piszkálni akkor... - Fejeztem hirtelen be, mert Alexander közbe vágott.
- Ha hozzád ér egy ujjal is vagy bántani mer, akkor kivágom a szívét egy késsel és eléd pakolom. - Mondta, miközben mélyen a szemembe nézett, és az arcomat simogatta.
Az érintésétől mindig megnyugszom. Bár nyilván nem mondta komolyan, de engem akkor is megnyugtat. Bekapcsoltuk a tévét és összebújva néztük. Amint átkarolt és éreztem selymes bőrét, finom illatát, a fejemet a vállára döntöttem és életem egyik legnyugottabb és legszebb pillanatát éltem meg. Egyszerűen csodás és furcsa. Senkinél nem éreztem még így, akkor sem érzek így ha Charles ölelt át. Csak ha Alexander.
