Féltékenység

Második Hossz

Reggel Haru öt perccel korább hagyta el a házát a megszokott találka idejüknél, és a lépcsőkön várt. Eltelt az öt perc, majd tíz – nem vall Makotóra, hogy késsen, főleg nem egy ilyen fontos napon. Eldöntötték Nagisával és Reiel együtt, hogy egy órával előbb elmennek az arénához, hogy gyakoroljanak a váltóra. Végül Haru arra a következtetésre jutott, hogy barátja kimerült volt, így elaludhatott, vagy talán elfelejtette, hogy korábban terveztek találkozni aznap. Tachibanáék bejárata előtt találta magát, majd kopogott.

Egy vidám, vigyorgó fiatal arc fogadta az ajtóban.

– 'Reggelt, Haru-nii! – csiripelte boldogan Ran.

– Jó reggelt, Ran – felelte, miközben megsimogatta a lábához tapadó kislányt. – Hol van Makoto?

– Ó, Nii-chan korán elment! – mondta Ran kissé hátrahúzódva. – Azt mondta, van egy kis dolga. Azt hittem, szólt neked.

Haru úgy érezte, a szíve elsüllyedt a feneketlen mélységbe - Makoto sohasem ment el nélküle. – Biztos elfelejtette. Köszönöm, Ran.

– Sok szerencsét a váltóhoz! – kiabált utána a kislány.

Miko elérte a stadiumot, Makoto már ott volt, ahogy azt várta, Nagisa és Rei társaságában.

– Haru-chan!

– Jó reggelt, Haruka-senpai!

Mind a ketten üdvözölték, és Haru bólintott mielőtt összeszűkült szemekkel barátjához fordult.

– Bocsánat a reggeliért – felelte Makoto. – El kellett intézzek valamit, és...

– Tudom, Ran elmondta.

– Ah. Oké.

Ezután kínos csend következett, és Makoto elkerülte a tekintetét.

– Mondhattad volna – morogta Haru. – Korábban jöttem volna, ha tudom, hogy dolgod van.

– Nem akartalak zavarni – felelte hidegen, ami lyukat ütött Haru szívébe.

Mégis mióta gondolod, hogy az időtöltés veled zavarna engem?

Mindig is együtt csináltak mindent – még kisebb dolgokat is, a különböző ügyeiket, házimunkát, vagy Makoto testvéreire vigyáztak – ennek nem volt semmi értelme.

De nem volt ideje veszekedni, mert Nagisa és Rei elindultak a medencéhez.

– Menjünk gyakorolni. – Makoto csak ennyit mondott, Haru pedig nehéz szívvel követte őt.

§

A váltó gyakorlása jól ment. Ahogy keresztülhasított a vízen, az valamiféle nyugtató hatással volt rá, és kissé lecsillapodott – észre se vette, milyen feszült volt. Aztán ahogy végig suhant a medencén, Makotoval kapcsolatos gondolatok férkőztek a fejébe, és hirtelen úgy érezte, hogy a lábaival tehetetlenül csapkodja a vizet, majd a levegővételei rövidebbek és kiszámíthatatlanok lettek, a kezeit erőlködve tolta előre a vízben, harcolt vele. A tenyere elérte a csempézett falat, és lihegve a felszínre tört. Pár pillanatba beletelt, mire levegőhöz jutott, majd felnézett várva a segítő kezet.

Nem volt ott az erős, meleg kéz, ami megragadta volna az övét, nem nézett rá Makoto a ragyogó zöld szemeivel és büszke mosolyával, semmi „Szép volt, Haru-chan!". Szemei végül megtalálták a barátját, aki a medence mellett állt és beszélgetett Reiel és – Seijurou Mikoshibával?

Haru csak a homlokát ráncolta, miközben a szíve még hevesebben vert.

– Szép volt, Haru-chan! – mondta egy incselkedő hang, és egy kéz nyúlt felé. Szemei felpattantak, de a tekintete azonnal elsötétült.

– Ne hívj így, Rin.

– Tudod, milyen idiótának tűnsz most? Egyedül nem is tudsz már kiszállni egy medencéből?

– Fogd be – motyogta Haru, figyelmen kívül hagyva a felkínált kezet, és önerőből szállt ki a vízből.

– Gondolom, mióta Makoto mindig megteszi helyetted... – Rin szemei átsiklottak az említettre, majd vissza Harura, és kérdőn felvonta a szemöldökét. – Hé, minden rendben van köztetek?

– Persze. – Kisé élesebben mondta ezt, mint kellett volna, mire Rin füttyentett egyet.

– Valaki ma sokkal feszültebb, mint általában.

– ...

– Ne is mondd... Makoto igazából szomorú, amiért tegnap legyőzted?

– Ő nem olyan, mint te – csattan fel Haru, amitől Rin enyhén megsértődve nézett rá mielőtt bólintott volna.

– Igazad van. Makoto túlságosan angyali természetű ahhoz, hogy ilyesmin fölkapj a vizet. Emellett kétlem, hogy szembesülni tudna azzal, hogy legyőzte a drágaHaru-chant!

– Nem kéne Makoto miatt aggódnod, inkább koncentrálj a saját váltódra – tanácsolta Haru.

– Ezt nekem kéne mondanom – vágott vissza a másik. – Souske ellen fogsz úszni. Abból ítélve, amit az előbb láttam, nem vagy formában.

Haruban egyre növekedett a nyugtalanság. Szóval ennyire egyértelmű volt, ő is észrevette. Bár ez nem volt csoda, végül is a riválisa volt.

– Rin-senpaiiiii! – A hirtelen közéjük furakodó hurrikán a ragyogó, arany szemű Momotaro volt. – Rin-senpai, nagyon nagyon nagyon NAGYON köszönöm!

– Mi a fasz, szállj le rólam! – vicsorogta Rin, mikor a másik hátulról ráugrott. – Mi a franc van? Momotaro, te idióta!

– Souske-senpai mondta – Gyakorlatilag belevisított Rin fülébe. –, hogy bevettél a váltóba!

– Oh, igen – Rin egyik kezével megigazította a haját, míg a másikkal igyekezett eltolni a fiú arcát. –, az. De ki is veszlek belőle, ha most azonnal nem szállsz le rólam!

– Olyan boldog vagyok – áradozott Momo, miközben leszállt a kapitányáról.– Megajándékoztál még egy lehetőséggel, hogy megnyerjem a drága Gou-chan szívét!

– Mi a pokol?! Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy kiveszlek a csapatból! Szállj le a húgomról!

– Az, hogy Rin-senpai bevett a csapatba, és egy ilyen esélyt adott nekem, azt jelenti, hogy a család máris támogat engem!

– Ez kurvára nem jelent semmi ilyesmit!

Haru sóhajtott, majd ott hagyta őket. Elindult arrafelé, ahol Makoto volt, de beleütközött Nitoriba.

– S-senpai! – kiáltott fel amaz zavartan. – Sajnálom, hogy neked mentem!

– Minden rendben.

– Senpai te... a te...

– Mi az?

– Az úszásod tegnap... nagyon inspiráló volt! – mondta Nitori elismerően.–Főleg a 200 méteres versenyen! Igazából azt hittem, Tachibana-senpai fog nyerni, de az utolsó hossz közepén utolérted és leelőzted! Hihetetlen volt! Bár Tachibana-senpai is hihetetlen volt! Ki gondolta volna, hogy ilyen jól tud gyorsúszni, mikor a specialitása a hát! Még Momót is legyőzte egy teljes perccel!

– Ez - ez igaz – felelte Haru. – Elmondom neki. Örülni fog.

– Megtennéd? – Nitori boldogan nézett rá. – Tényleg te vagy a legjobb, Haruka-senpai! Már értem, hogy Rin-senpai miért tekint rád riválisként.

És ezzel Nitori elment, hogy megtalálja a szeretettRin-senpait.