Féltékenység

Negyedik Hossz

– Hé!

Makoto felnézett, és láthatóan meglepődött. – Rin.

– Sup – A vöröshajú lehuppant mellé a padra. – Gondoltam, hogy itt talállak. A kapitánynak nem a csapatával kéne lennie?

– Ezt én is mondhatnám neked – mutatott rá Makoto, mire a másik elvigyorodott.

– Igaz. De muszáj volt távol kerülnöm Mikoshibától.

– Melyiktől?

– Mindkettőtől – felelte Rin sötéten. – És nem lett volna kapitányhoz méltó, ha a váltó előtt eltöröm valamelyik lábát.

– ... Gondolom nem.

– Bár ami a hátúszást illeti – mondta Rin megfontoltan. – Momo szerintem meg tudná oldani két kézzel és egy lábbal, hm? A rúgások nem olyan fontosak, ugye?

– Miért tőlem kérdezed? – Makoto aggódva nézett rá.

– Te vagy a szakértő.

– Ah, hát...

– Viccet félre téve, az ok, amiért itt vagyok, te vagy.

– Én?

– Ne nézz rám ilyen meglepetten! Te és Haru összevesztetek, ugye?

Erre a homlokát ráncolta. – Tehát ő küldött?

– Nem, önszántamból jöttem – A hangja kissé ideges volt. – Válaszolj a kérdésemre.

– Haru mondott valamit?

– Istenem, nem, mintha az a rohadék mondana bármit! Nem vagyok vak, Makoto.

– H-huh?

– Az elmúlt fél órában olyan voltál, mint egy haldokló kismacska. – Makoto összerezzent Rin őszinteségére. – Haru pedig folyton olyan szomorúan bámul rád. Plusz, teljesen elcseszte az úszását ma reggel, gáz lenne, ha a váltóban is így úszna...

– Ah, tehát Haru miatt aggódsz, ugye? És a váltó?

– Basszus, Makoto, mi a bajod? – fakadt ki Rin, egyik öklével a fapadon dörömbölve. – Nem minden Haruról szól, oké?!

– Bocsi?

– Aggódom mindkettőtökért, értsd meg!

Makoto kifejezése ellágyult. – Rin...

– Feszült, mert te is az vagy, és mindketten nehezteltek a másikra, szóval kurvára nem vágom, hogy miért nem beszélitek meg, de rohadt frusztráló, hogy a rosszkedv átragad mindenkire!

Makoto szemei elkerekedtek Rin hirtelen kitörésétől, és csak bámult rá.

– Tudom, hogy ez nem olyan, mint ezelőtt – motyogta Rin, mikor a másik nem szólalt meg. –, de én - én törődöm ezekkel a dolgokat, oké, és én -

– Köszönöm Rin – szakította félbe.

– Mi-

– Majd később meg fogom beszélni Haruval, amit kell. De köszönöm.

– Ugyan, nem mintha csináltam volna bármit is – mentegetőzött Rin félrenézve. – Emellett, Haruval túlságosan kötődtök egymáshoz, persze jó értelemben.

– Valószínűleg így van – mormogta válaszul. – Legalábbis részemről, de nem hiszem, hogy Haru -

– Kérlek, Haru nevetségesen függ tőled, még ha meg is játssza az ellenkezőjét.